ÉMÁSZ Szakszervezet – Buron Andrásné

-1975-től vagyok szakszervezeti tag, bizalmi pedig szintén nagyon régóta. A kezdetekhez képest rengeteget változott a gazdasági környezet, átalakultak a cégek, a munkavállalók helyzete nem lett könnyebb.

-December 20-án dolgozom utoljára, akkor köszönök el, azt is mondhatom tehát, hogy nekem a karácsony hozza a nyugdíjas életet. Ami pedig a számokat illeti, túl vagyok a hatvanon, ezért úgy döntöttem, hogy elég volt. Mire eljön a december 20, egészen pontosan negyvennégy év és kétszázharminckilenc nap áll majd a hátam mögött. Most még jobb feltételekkel vonulhatok nyugdíjba, mint jövőre, ezért természetesen magam, a saját érdekemet is néztem. Megkértem a cég illetékeseit, hogy járuljanak hozzá a kérésemhez, ennek eleget is tettek, a többit pedig a munkáltató intézi, nekem nincs gondom semmire. Harminchét és fél évig szolgáltam az ÉMÁSZ-t, a villamosenergia-ipart. Jó volt, szép volt! Ha nagy szavakat akarok használni, akkor kijelentem: becsülettel teljesítettem küldetésemet.

Sehol nem fogok tovább dolgozni, otthon akarok pihenni. Anyukám nyolcvanhárom esztendős, legalább nem lesz egyedül. Majd elkertészkedünk, már amennyire a lehetőségeink megengedik. Nagy kertünk van, kerekedik ott tennivaló bőven.
Az ÉMÁSZ-nál 1975 március 21-én kezdtem. Akkor lettem a számítástechnikai főosztály folyamatszervezője. Aztán voltam titkárnő, foglalkoztam bér- és gazdasági feladatokkal, a leolvasók ügyes-bajos dolgaival, valamint hibalista javítással is. Össze sem tudom számolni, hogy kiknek a keze alatt dolgoztam, de talán nem is lényeges, hiszen ez az évtizedek természetes velejárója. 1975-től vagyok szakszervezeti tag, bizalmi pedig szintén nagyon régóta. A kezdetekhez képest rengeteget változott a gazdasági környezet, átalakultak a cégek, a munkavállalók helyzete nem lett könnyebb.
Az évek folyamán kivettem a részem vagy harminc nyugdíjas összejövetelből, aktívként az idei volt az utolsó rendezvényem. Jövőre már saját jogomon, vendégként leszek jelen. Mert a nyugdíjas találkozókat fenn kell tartani, ezek a társaság talán legszebb, leghangulatosabb eseményei.

A fiam harmincegy esztendős, Budapesten él, az ELMŰ számlázási osztályán dolgozik. Van egy olyan elképzelésem, hogy a mamával a fővárosba költözünk, hogy együtt legyen a család, mert most kétszáz kilométer választ el bennünket. Nem féltem magam, nem esem kétségbe, mert a státuszom változni fog. Boldog nyugdíjas akarok lenni! Sokat járok majd kirándulni, nyaralni és a már említett kertészkedést sem adom fel.

Facebook - VD - Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége