Bodnár Zoltán, az ÉMÁSZ Nyrt. Üzemi Tanácsának tagja:
A hálózatirányítási osztályon, ismert nevén a KDSZ-ben dolgozom, többek között közreműködök a folyamatos szolgálat és üzemmenet biztosításában.
A sztrájkmegállapodás szerint a folyamatos szolgálatban lévő munkatársak nem vehetnek részt a sztrájkban. Ez azonban nem azt jelenti, hogy számukra közömbös volt, mi történik. Aláírásukkal szolidaritást vállaltak sztrájkoló munkatársainkkal, és élénk érdeklődéssel figyelték a fejleményeket, követték a tárgyalási fordulókat. Azonosultak a dolgozók céljaival, a saját maguk és kollégáik érdekében is. Én személy szerint részt vehettem, és részt is vettem a 2 órás figyelmeztető sztrájkban.
Gembiczki Tibor, az ÉMÁSZ Nyrt. Szakszervezeti Bizottságának elnöke:
- Az első perctől az utolsóig részt vettem a sztrájkbizottság munkájában. Nagyon gyakran utaztam Budapestre, sok-sok tárgyaláson, egyeztetésen vettem részt. Folyamatos kapcsolatban álltam szakszervezetünk tisztségviselőivel és rajtuk keresztül az ÉMÁSZ munkavállalóival, valamint az ELMÛ-ben dolgozó kollégákkal is.
Közben a helyi sztrájkmegállapodás megkötése sem volt egyszerű feladat.
Az előzetes megállapodás - amelynek írásba formálásából is kivettem a részem - a körülményekhez képest jónak mondható, amit ebben a helyzetben el lehetett érni, azt elértük.
Feszült hangulat uralkodott, tagjaink elszántak voltak akár a nyolcórás sztrájkra is. Úgy érzem, hogy mindvégig egységesen álltunk ki, összetartottunk, fegyelmezetten és határozottan képviseltük a munkavállalók érdekeit. Most remény van arra, hogy a végső megállapodásban a dolgozók és a nyugdíjasok számára megnyugtatóan sikerül rendezni a ma még függőben lévő kérdéseket.
Juhász Gyuláné, az ÉMÁSZ Nyrt. Szakszervezeti Bizottságának tagja:
- Végig bíztam a megállapodásban, abban, hogy nem kell a nyolcórás sztrájk "fegyveréhez” nyúlnunk. Jómagam az alkalmazotti tarifa megmaradása, vagy eltörlése közbeni vitában arra emlékeztettem a fogyasztókat, hogy gondoljanak például a szerelőkre, akik télen és nyáron, fagyban és hőségben, hóban és esőben is helytállnak, végzik a munkájukat. Teszik ezt azért, hogy senki ne maradjon villanyáram nélkül. De említhetem a szabadnapokat, a húsvétot, a karácsonyt, vagy éppen a szilvesztert is. Az iparágban dolgozók, az ügyeletben lévők ekkor sem tudnak pihenni. Az ötvenes, hatvanas évekhez képest már nagy kényelemben élünk, az energiát egyetlen percre sem tudjuk nélkülözni. Ahhoz, hogy ez így legyen, az áramszolgáltatás valamennyi munkavállalója hozzáteszi a magáét. A nyugdíjasok, ha szabad így fogalmaznom, külön fejezetet jelentenek, természetesen értük is harcoltunk. Néhány ezren nagyon kevés pénzzel, 7-8 ezer forinttal vonultak nyugállományba, s napjainkban sem kapnak 50-60 ezernél többet. Számukra elfogadhatatlan terhet jelentett volna, ha szerzett joguktól megfosztják őket, hiszen így esetükben is jelentősen drágult volna az áram. A tárgyalások közben nem csupán az idősek, hanem a fiatalabb munkavállalók is megkerestek, bíztattak, bátorítottak minket és személy szerint engem. Az elért eredménnyel elégedett vagyok és hiszem, hogy az elkövetkezendő kilencven napban megszületik a részletes, mindenki számára megfelelő megállapodás.
Győri I.