– Milyen esztendőt zártak 2005-ben?
– Mindent mérlegre téve, összevetve nem nehezebbet, mint 2004-ben.
– Pedig feszültségekkel terhesen kezdődött, hiszen jócskán elhúzódtak az ágazati bértárgyalások.
– Igen, ezek szokatlanul hosszúra sikeredtek, március végéig tartottak. Már eljutottunk az aláírásgyűjtésig és a demonstráció előkészítéséig is, de végül demonstráció nélkül is lett ágazati megállapodásunk.
Idejében tető alá hozták
– A helyi szintű bérmegállapodás ehhez képest gyorsan megszületett.
– Mert az egyeztetések eredményeként sikerült megtalálni az ELMÛ-ÉMÁSZ munkavállalói és a munkáltató részére is elfogadható kompromisszumos megoldást a kötelező és differenciált emelések mértékéről. Ez éves szinten 9% fölötti átlagos alapbéremelést jelent.
Megjegyzem, hogy másképpen aligha lehet egyezségre jutni két fél között. Ráadásul azt is sikerült elérnünk, hogy az alacsonyabb keresetűek többet kapjanak, alapbérük jobban emelkedjen, mint a többi munkavállalóé.
– Azt viszont nem sikerült kiharcolniuk, hogy az ebédidővel együtt nyolc óra legyen a munkaidő.
– Ez igaz, megítélésem szerint a dolgozók mégsem jártak rosszul. Nézzük először a tényeket. Az ÉMÁSZ Rt.-nél reggel hét órától délután három óra húsz percig tart a munkaidő, vagyis a dolgozóknak nyolc óra húsz percet kell a munkahelyükön tölteniük. Azt akartuk elérni, hogy mindez, ebéddel együtt, nyolc órára csökkenjen. A munkáltató nem engedett, viszont ennek kompenzációjaként sikerült elérnünk éves szinten négy rendkívüli pihenőnapot. Ennek következtében nem kellett dolgozni augusztus 19-én és november 5-én, valamint szabaddá vált a december 23-a és december 30-a is. Tapasztalataink és a hozzánk eljutott vélemények alapján mondom, dolgozóink örültek ezeknek a napoknak, hiszen valamennyit jól ki lehetett és lehet majd használni.
Két fizetés és jutalom
– A hírek szerint a munkavállalók decemberben igencsak „vaskos összeget” kaptak számláikra.
– A decemberi munkabér párosult a 13. havi illetménnyel, ráadásul egységesen mindenki további bruttó 100 ezer forintos javadalmazásban is részesült. Utóbbit abból az alkalomból kaptuk, hogy 2005-ben, éppen tíz esztendeje privatizálta cégünket a német RWE-EnBW konzorcium.
– Azt is az elért eredmények közé kell sorolni, hogy fennmaradtak azok a hagyományos rendezvények, amelyek igencsak közkedveltek az alkalmazottak körében.
- A cég költségére tartottuk meg a hagyományos sportnapot és a Villamos Nap eseményeit. Előbbinek Salgótarján, utóbbinak pedig a szokásoknak megfelelően a Csanyik-völgy adott otthont. Mindkettő nagy sikert aratott. A szakszervezet mindig erőteljesen hangsúlyozta, hogy ezekre a rendezvényekre szükség van. Miképpen a nyugdíjas találkozókra is, amelyeket ugyan mi szervezünk, de a társaság állja a költségét. A cég támogatásával volt Mikulás ünnepségünk, míg a nőnapi megemlékezés és ajándék, valamint a karácsonyra juttatott édesség teljes mértékben a szakszervezetünk rendezvénye, illetve juttatása.
– Az esztendő végére is maradt sikerélményük.
– Megegyeztünk egy új bérkategória rendszerben, amely komplex, a munkakörök és személyes kompetenciák értékelésén alapul. Már csak az igazgatóság jóváhagyása szükséges a rendszer indításához.
Ne sérüljenek!
– Milyennek ígérkezik a jövő esztendő?
– Nehéznek! Hamarosan kezdődnek a 2006. évi ágazati és ELMÛ-ÉMÁSZ bértárgyalások. Szerencsére a kafetéria keretösszegében már tavaly megállapodtunk, ami 200 ezer Ft értékű lesz. Szeretnénk befejezni az ágazati kollektív szerződés módosítását és az ELMÛ-ÉMÁSZ Kollektív Szerződés harmonizációs tárgyalásait is fel kell gyorsítanunk. Ez hoszszú, aprólékos munka lesz. Aztán az európai uniós ajánlás alapján a magyar energiatörvény kötelezővé teszi az értékesítés és a hálózat szétválasztását 2007. július 1-jétől.
– Hogyan zajlik majd a „műtét”?
– A pontos részletek még nem ismertek, de várhatóan a két alapító társaság százszázalékos tulajdonában lévő, ugyanakkor önálló, jogilag független társaságokba kerülnek az érintett munkavállalók. A tárgyalások várhatóan 2006. első negyedévében kezdődnek.
Minden idegszálunkkal arra törekszünk majd, hogy az át- és kiszervezésre kerülő dolgozóink érdekei ne sérüljenek, szerzett jogaik megmaradjanak.
Kép és szöveg: Győri István