VDSZSZEMASZ Hírek
Mérlegkészítés Gembiczki Tiborral, az ÉMÁSZ Szakszervezet elnökével
Gembiczki Tibor, az ÉMÁSZ szakszervezeti elnöke a szövetségi vezetőség tagjaként vesz részt a Várgesztesen tartandó kongresszuson.
- Még nem tudom. Ahogyan a helyzet megkívánja.
- Az ÉMÁSZ képviseletében hányan lesznek jelen?
- Tizenegyen.
- Önt előzetesen jelölték valamilyen tisztségre?
- Nem.
- Mikor kezdte meg a felkészülést a
kongresszusra?
- Hónapokkal ezelőtt. Kötelezettségemnek megfelelően aktívan dolgoztam a kongresszusi anyagok elkészítésén. Mivel öt esztendő munkáját teszszük mérlegre, ez nem volt egyszerű feladat. Véleményezés, módosítások, javítások, a jövő programja, alapszabály-módosítás. Mindez úgy fél esztendőt vett igénybe.
Eseményekben gazdag évek
- Tekintsünk vissza! Milyen volt ez a ciklus?
- Eseményekben gazdag, mozgalmas és úgy ítélem meg, hogy eredményes.
- Valami az ölükbe hullt?
- Bár így lett volna! Mindenért - bér, juttatások, kafetéria, kollektív szerződés - küzdöttünk.
- Akkor nézzük részletesen. Hogyan ítéli meg a bértárgyalásokat?
- Ezek az évek során semmivel nem váltak könnyebbekké. Célunkat többnyire csak a konfliktushelyzetekben értük el, ha kellett demonstrációt szerveztünk és megalakítottuk sztrájkbizottságunkat is.
- Folytatódott az iparág nagyfokú átalakítása, gondolom, hogy ez nem javította pozícióikat...
- Befejeződtek a kiszervezések, az anyacég körül kft.-k alakultak, amelyek saját tulajdonban maradtak. A folyamat a munkavállalók munkaviszonyát nem érintette. Az úgynevezett C-tarifáért szó szerint meg kellett küzdenünk, sztrájkoltunk is érte és elmondhatjuk, hogy sikerült megőriznünk a dolgozói kedvezményt, továbbá a nyugdíjasként szerzett jogot. A ciklus végére megszületett az ágazati kollektív szerződés, ennek megalkotása sem volt egyszerű feladat. Több év munkája fekszik a helyi szintű kollektív szerződésben is, amelynek hatálya kiterjed az ELMÛ-ÉMÁSZ kft.-kre is.
- Szakszervezeti vezetőként milyen véleményt alakított ki önmagában a munkáltatói oldal képviselőiről?
- Személyükben rendre kemény, de mindig korrekt tárgyalópartnerekre találtunk. Mivel mindkét félben volt kompromisszumkészség, ha úgy tetszik, hajlam a megállapodásokra, ezek - hosszabb, rövidebb idő alatt - rendre meg is születtek.
Begyűrűzhet a gazdasági válság
- Az elmúlt években, ha szabad így fogalmazni, a munkavállalók megúszták a nagyobb arányú leépítéseket. Önök nyilván mindent megtettek a munkahelyek védelme érdekében.
- Természetesen, hiszen ez az egyik legfontosabb feladatunk. A változások elsősorban két egységet érintettek. A gépjármű szakterületet és az egri transzformátor javító üzemet.
- Az elkövetkezendő hónapok, vagy évek sem ígérkeznek könnyűnek.
- A pénzügyi-gazdasági válság mindenre kihat. Általános megítélés szerint a minket körülvevő környezet helyzete romlani fog. A gazdaságkutatók most azonban úgy látják, hogy például az élelmiszeripart és az energiaszektort érinti majd a legkevésbé a krízis. Valószínű, hogy nem kell szembenéznünk a létszámcsökkentés szándékával, bár napjainkban senki és semmi nincs bebetonozva.
- Valóban, hiszen itt van például a leolvasás ügye.
- Igen. Ez a terület pályáztatás alatt van, eredmény november vége felé várható. Reméljük, hogy a mieink, azaz az émászosok maradnak a - sportnyelven szólva - ringben.
Az idő sürget
- A mondást idézve: egységben az erő. Az elmúlt években a szakszervezeti vezetők szorosabbra szőtték kapcsolatukat.
- A hazai és a külföldi kollégákkal évente többször is személyesen találkoztunk, szükség esetén pedig telefonon és e-mailben is konzultáltunk. Azt viszont önkritikusan megjegyzem, hogy én személy szerint az elvárttól kevesebbszer jutottam ki a munkahelyekre, ugyanis nagyon időigényes volt a sok tárgyalás, érdekegyeztetés, megbeszélés.
- Mozgalmas lesz, vagy nyugalmasnak ígérkezik az esztendőből még hátralévő néhány hét?
- Sűrű napok várnak rám és a kollégáimra. Az Országos Érdekegyeztető Tanácsban hamarosan elválik, hogy mit ajánlanak számunkra 2009-re? Ez természetesen kiinduló alapja a majdani ágazati megállapodásunknak. Még novemberben el kell döntenünk, hogy a kafetériát illetően egy, vagy két esztendős megállapodást kötünk-e és milyen mértékben? Az idő tehát sürget!
Győri István