Milyen évet zártak tavaly és mit remélnek az idei esztendőtől? - ezzel a kérdéssel kopogtattunk be Gembiczki Tiborhoz, az ÉMÁSZ Rt. Szakszervezeti Bizottsága elnökéhez. A tisztségviselővel öt fontos területet: a foglalkoztatást, a bér- és szociális helyzetet, a segélyezést, a társaság vezetéséhez fűződő viszonyukat, valamint a szakszervezeti és üzemi tanácsi kapcsolataikat tekintettük át.
- Az előző évek eseményei sok változást hoztak az ÉMÁSZ és a dolgozók életében, de a 2002-es év mindezeket felülmúlta. A tavalyi volt a kiszervezések csúcséve. Januártól a gondnoksági, rendészeti tevékenység, áprilistól a hálózati tevékenység, majd a mérőjavítás került más társasághoz. A kiszervezéseket sok konzultáció, vita és egyeztetés előzte meg. Tárgyaltunk és véleményt kértünk a Magyar Energia Hivataltól, az esseni üzemi tanácstól, továbbá találkoztunk az RWE Plus igazgatóságának elnökével is. A kiszervezéseket jogi úton megakadályozni nem lehetett, de időt nyertünk a megfelelő garanciális tárgyalásokra, a pályázati anyagok megismerésére, véleményezésére, a helyi tájékoztatók megtartására. Az áprilisi kiszervezések után két hónappal már konzultáltunk a társaság vezetőivel a tapasztalatokról.
Szeptemberben megtörtént a kiszervezések szociális feltételeinek ellenőrzése. Az új szervezethez és a kapcsolódó Munka Törvénykönyv szabályokhoz új ügyeleti-készenléti rendszert is ki kell alakítani, ami nem egyszerű eset, mert a fogyasztók kiszolgálása nem romolhat. A törvény az törvény, a létszám pedig annyi, amennyi. Ez a téma az előbbiek miatt még mindig változik, nem lezárt a hétvégi munkavégzéssel kombinált munkarend sem.
Folyamatos egyeztetést igényelt és igényel az ügyfélszolgálati irodák számának csökkentése is. Működik és 2004 év végéig működni is fog az iparágban eddig egyedülálló megállapodás is, amely az átalakulás hátrányait igyekszik kompenzálni. Legismertebb, leglényegesebb rendszere az 53. életévtől igénybe vehető előnyugdíj, valamint az áttelepülési támogatás és a megnövelt összegű végkielégítés.
A társaságunknál megtörtént és folyamatban lévő átalakulások nem hagyták változatlanul a bér- és szociális ellátás területét sem. Az átalakítás célja az ELMÛ-ÉMÁSZ bérrendszerének harmonizálása, közös bérkategória kialakítása, az ÉMÁSZ-nál történő két év alatti bevezetése volt. Sok vitával, konfliktussal, de a 2002. évi bértárgyalásainkkal sikerült tető alá hozni. A megállapodással az ÉMÁSZ-bérek végre elmozdultak az iparágban szerintünk érdemtelenül elfoglalt utolsó helyről. A bérkategória bevezetése és a béremelések végrehajtása természetesen nem zajlott le konfliktusok nélkül sem az ÉMÁSZ-nál maradt dolgozók, sem a kiszervezett munkatársak esetén. Az ÉMÁSZ-nál 184 reklamáció futott be hozzánk.
A szociális ellátó rendszer lényegében átalakult, nálunk is bevezetésre került az úgynevezett kafetéria rendszer. Bevezetésével kapcsolatban nagyon sok kérdés merült fel. Az ellenérzések miatt minden dolgozó részére kérdőívet küldtünk és a viszszaérkezettek hetvenöt százaléka támogatta a rendszer bevezetését. Az összeget az ELMÛ-vel együtt határoztuk meg 110 ezer forint értékben, amit már 2003-ra sikerült 125 ezer forintra emelnünk. Sikerült megoldani a kiszervezettek alkalmazotti tarifájának megtartását is, amely persze megint nem volt problémamentes. Az ágazati kollektív szerződés módosításával megkezdődött az ELMÛ-ÉMÁSZ kollektív szerződéseinek harmonizációs tárgyalása is, amely a helyenként igen-igen eltérő juttatások miatt nem lesz „pünkösdi körmenet”. Elkezdődött egy új, egységes teljesítményértékelő rendszer bevezetésének tárgyalása is, amely az eddigi prémiumrendszereket váltaná fel. A hagyományos ÉMÁSZ-rendezvények közül megmaradt a sportnap, a villamos nap, a nyugdíjas találkozó, a Mikulás-nap. Természetesen rendezőként és résztvevőként is ott voltunk az iparági és a VDSZSZ sportrendezvényeken. A csoportos sport- és kulturális programokat anyagilag - és a díjak, jutalmak biztosításával - támogattuk.
Sajnos még mindig fontos tevékenysége maradt szakszervezetünknek a segélyezés. Még sok dolgozónk családjánál okoz gondot a térség foglalkoztatási- és bérproblémája.
Szerencsére ma még tudunk anyagilag segíteni a születésnél, a szociális problémákban, vagy sajnos ha halálesetről van szó. 2002-ben a legmagasabb tétel a beiskolázási támogatás volt. Bízunk benne, hogy a még nem tag munkatársaink is belátják, hogy a szolidaritás ezen formájára mindenkinek szüksége lehet. Segélyezésünk természetesen kiterjed a nyugdíjasokra is. A kafetéria bevezetésével a vállalati segélyezés megszűnt, így a korábbiakhoz képest arányaiban több igény futott be. Ezek elolvasása után sok esetben nagyon szomorú élethelyzetekről értesültünk, főleg a régebben nyugdíjba vonult kollégák esetében. Nem segélyezés, de mégis ebbe a körbe tartozik a karácsonyi szaloncukor-juttatás a szakszervezeti tagok részére.
Vállalati szinten ez is megszűnt a kafetéria bevezetésével, így ezt is felvettük a juttatásaink körébe. Természetesen működtetjük a VDSZSZ Önsegélyező Pénztár területi irodáját. A társaságok és a szakszervezet is támogatja az Egymásért-Együtt Alapítványt és ezen keresztül a rászorult dolgozókat.
Az ÉMÁSZ Rt. szervezetének átalakulása átalakította az érdekképviseletek kapcsolatát is. Szerencsére csak módjában, minőségében nem. Kocsis István és Ravasz Irén távozásával, valamint az igazgatóság elnökének, Carl-Ernst Giestingnek a két társaságra kiterjedő, operatív feladatainak megnövekedésével Miskolcon gyakorlatilag nem maradt kapcsolattartó vezető. Így a bértárgyalások, egyeztetések helyszíne Budapestre került. Ezzel együtt ezek a tárgyalások már szinte kivétel nélkül közösek voltak a két társaságnál, tehát a két szakszervezet és a két üzemi tanács feladatai is összekapcsolódtak. A személyzeti-munkaügyi területen fő tárgyalópartnerünk Mészáros Péter lett, akivel szinte napi kapcsolatot tartottunk. Tárgyaló partnereinkről - legyen szó az igazgatóságok elnökeiről, tagjairól, vagy a szakigazgatókról - elmondható, hogy korrektek, következetesek, de az érdekképviseleteknek keményen meg kell dolgozni velük szemben a sikerért.
A társaságon belül az üzemi tanács és a szakszervezet munkáját a sok és sokszor kapcsolódó feladat jól összekovácsolta. Többek szerint talán túl jól is, de Szabó Zoltán ÜT-elnökkel együtt az a véleményünk, hogy nem az a feladatunk, hogy állandóan és elsődlegesen a törvény adta jogosítványok határait figyeljük, hanem a problémák, feladatok rendezése a munkavállalók érdekében. Az elkülönülést egyébként a személyi átfedések sem tennék lehetővé. Ezt a helyzetet felismerve a munkáltatói oldal is a legtöbb tárgyalásra együtt hívja a két elnököt. A személyzeti ügyek a két társaságnál egy kézben futnak össze, így az esetek döntő részében már kétszer két érdekképviseleti vezető tárgyal a munkáltatóval. Szakszervezeti, üzemi tanácsi vezetőként tudomásul kellett venni, hogy testvérként kaptuk egymást és ha el akarunk érni valamit, akkor közösen kell lépnünk, közösen kell tárgyalnunk. Úgy érzem, hogy a négy, természetesen eltérő tárgyalási stílus, személyes habitus a közös cél érdekében jól ötvözhető.
Élő, jól működő kapcsolatunk van az anyacég, az RWE Plus AG Üzemi Tanácsával is, akikkel a legproblémásabb kiszervezési időszakban kétszer is találkoztunk. Meghallgattuk a tapasztalataikat, tanácsaikat, mivel azt az utat ők már előttünk végigjárták. „Készülőben” van az RWE üzemi tanácsának munkaközössége, amely már lényegében az európai üzemi tanácsoknak megfelelő szervezet lesz, így tagjává válik minden leányvállalat képviselője. A Kassai VSE Áramszolgáltató szakszervezetével korábban is jó kapcsolatunk volt, de az RWE Plus társasághoz való kapcsolódásuk után ez már tartalmilag is magasabb szintre emelkedett. A szlovák kormány privatizációs döntése után a két testület eredményes konzultációs találkozót tartott.
Bízunk abban, hogy az elkezdődött tárgyalási folyamat - a kollektív szerződés, bér- és szociális megállapodás - sikerrel zárul és a lehető legjobb kondíciókat tartalmazza a munkavállalók javára. A következő időszak nagy kihívása társaságaink és a munkatársaink számára az Európai Unióhoz való csatlakozásra történő felkészülés - emelte ki a szakszervezeti elnök.
Lejegyezte: Kolodzey Tamás
(Forrás: "forró drót" újság 9. évf. 1.sz.)