2008. augusztus 5.

- Először arra kérem, beszéljen hajdani szakterületéről!
- Készséggel teszem, hiszen nagyon jól éreztem magam korábbi beosztásaimban. 1980-ban léptem be a céghez, az anyaggazdálkodásra kerültem, Kelemen Zoltán volt első főnököm, tőle sokat tanultam. Egészen a váltásomig a mai, divatos nevén logisztika területén dolgoztam. Voltam előadó, főelőadó, főmunkatárs, osztályvezető és főosztályvezető helyettes is.
- Nem bánta meg, hogy váltott?
- Erre egyértelműen azt kell mondanom, hogy nem! Jól érzem magam a szakszervezeti vonalon. Ugyanakkor figyelemmel kísérem a régi szakterületemet is, amely alaposan átalakult. Úgy látom, hogy lenne feladatom bőven akkor is, ha a logisztikán maradok.
- Azt bizonyára a saját bőrén is érzi, hogy az átalakuló ÉMÁSZ-nál nagyok az elvárások Önnel szemben…
(Nagyot sóhajtott.)
- Igen, tudom. Gyakran hallom ezt, továbbá személyesen is sokszor kapok ilyen véleményeket. Az kétségtelen, hogy három esztendeje nagy fába vágtam a fejszémet, őszintén bevallom: nem könnyű az érdekképviselet egy olyan cégnél, melynek háza táján rengeteg változás történik. 1996-ban, vagy talán egy évvel később gyorsultak fel igazán az események. Szóval nem unatkozom, bőven van mit tennem.
- Hogyan állja a "sarat" a munkáltatói jogkört gyakorlókkal?
- Úgy érzem, hogy mindkét fél a konstruktív viszonyra törekszik, így nincsenek alapvető gondjaim. A munkáltató minden fontos kérdésben kikéri a véleményünket.
- Mondana konkrét példát?
- Természetesen. Az egyik szakterület átszervezésével több mint száz embert szerveztek ki társaságunktól. A munkáltatótól időt és lehetőséget kaptunk arra, hogy szakmai vitákat folytassunk, érveljünk a tevékenység benntartása mellett. Kikértük az illetékes hatóságok szakvéleményét, a Magyar Energia Hivatal állásfoglalását, felvettük a kapcsolatot a jogi irodákkal, vagyis megvizsgáltuk a munkajogi és a formai megoldásokat, üzemi tanáccsal végig együtt tárgyaltunk, sőt elmentünk Németországba, Essenben ismertük meg az ottani tisztségviselők véleményét, gyakorlati tapasztalatait.
- Mindez igazán dicséretes, de milyen hatásfokkal dolgozik az ilyen és ehhez hasonló esetekben?
- Személyes álláspontom egybecseng a szakszervezeti bizottságéval: ha nem tudom, ha nem tudjuk megakadályozni a munkáltató kiszervezési, átalakítási elképzelésének végrehajtását, akkor arra kell törekednünk, hogy munkavállalóink a lehető legjobb feltételekkel kerüljenek át új cégükhöz. Itt jegyezhetem meg, hogy sikerült néhány, számunkra igazán jó megállapodást kötnünk. Ilyen volt például az előnyugdíjazási rendszer, melynek értelmében 2004-ig 53 éves korban elmehetnek a kollégáink. Azt is komoly sikerként könyvelem el, hogy a pályázati szerződésekbe mi írtuk a szociális feltételeket.
- Feltételezem, hogy igencsak ,,összekacsint” az ELMÛ Rt. hasonló tisztségviselőjével, elvégre a tulajdonos itt is, ott is ugyanaz.
(Elmosolyodott, szinte várta ezt a magas labdát.)
- Ez magától értetődik. Minden lényeges tárgyaláson jelen van mindkét társaság igazgatóságának elnöke, a két szakszervezeti elnök, sok esetben az üt. elnökök, továbbá az emberi erőforrás igazgató. A felsoroltak álltak egymással szemben például a bértárgyalások idején is.
- Ha már megemlítette a bértárgyalásokat, a kérdés önmagát kínálja: elégedett volt a kiharcolt eredménnyel?
- Igen, megítélésem szerint elértük a maximumot. A tárgyalások többfordulósak voltak, azt is mondhatom, hogy nehezek, de megfelelő mederben zajlottak.
- Milyen partnernek tartja a tulajdonosokat?
(Kapásból válaszolt, felemelte hangját.)
- Keménynek, határozottnak. Sokszor mondom magamban, sőt a kollégáimnak is gyakran megjegyzem: a túloldalon nagyon jól csinálják a dolgukat, ezért nekünk is profi munkát kell végeznünk.
- Minden megállapodás annyit ér, amennyit betartanak belőle!
- Egyetértek. Nos, innen közelítve nincs panaszom: a tulajdonosok eddig minden megkötött, vagyis aláírt megállapodást betartottak, sőt a szóbeli megállapodások betartásával sincs gond.
- Mindkét oldal tudja, meddig mehet el?
- Tapasztalatom szerint igen. Így komoly konfliktushelyzet még nem alakult ki közöttünk - a már említett bértárgyalásokat is beleértve.
- Nem a bérmegállapodáshoz tartozik, de talán most hozhatom szóba: besorolásukkal sokan elégedetlenek.
- Erről jómagam is értesültem. Ezen a területen is mindent megteszünk a munkavállalókért. Akiket arra kérünk, hogy ha sérelmesnek találják a besorolásukat, bátran forduljanak hozzánk. A vitatott esetekben egyeztetünk a dolgozó felettesével, és a humán terület vezetőjével is. Azt persze a korrektség kedvéért megjegyzem, hogy a személyes elbeszélgetések után voltak olyan kollégák, akik letettek arról, hogy úgymond megpanaszolják besorolásukat.
- A besorolás vitathatatlanul nagyon fontos tényező, hiszen hosszú távon éreztetheti hatását.
- Ezért kell nagyon odafigyelni rá. Jelenleg folyik a problémás esetek egyeztetése. Bízom benne, hogy a közeljövőben megtartandó tárgyalásokon minél több esetben sikerül a dolgozók javára módosítani a besorolást.
- Mit tud az ELMÛ Rt. és az ÉMÁSZ Rt. tervezett összevonásáról?
- Erről nem rendelkezem hitelt érdemlő információval. Vagyis nem tudok arról, hogy az ÉMÁSZ Rt.-t, mint önálló jogi személyt megszüntetnék. Ennek nem mond ellent az, hogy a két céget ugyanazok a vezetők irányítják, vagyis a menedzsment közös. Ez szíve-joga a tulajdonosnak, hiszen úgy ítéli meg, hogy társaságait így tudja gazdaságosan működtetni. Ha szabad így fogalmaznom: nyakunkon a liberalizáció, a versenyképesség fenntartása, vagyis a megmaradás érdekében az a cél, hogy a költségek minél alacsonyabbak legyenek, a minőség megtartása mellett.
- Jut-e elegendő ideje arra, hogy telephelyükön keresse fel a szakszervezeti tagokat, a munkavállalókat?
- Rátapintott az egyik legérzékenyebb pontomra. A sok-sok megbeszélés némi túlzással szinte röghöz kötött, az elmúlt hetekben, hónapokban rengeteget tárgyaltam Miskolcon és Budapesten. Most, hogy túljutottunk például a bértárgyalásokon, aztán mire ezek a sorok megjelennek, ,,letudjuk” a közgyűlést, így nekem is több időm lesz arra, hogy közelebb kerüljek a dolgozókhoz, vagyis a munkahelyekhez. Elsőként a mobil szerelőpárokkal szeretném felvenni a kapcsolatot, aztán figyelemmel akarom követni a kft.-kbe került, vagy a kiszervezett dolgozók sorsát is. Örömömre szolgál például az, hogy a TeSSAG dolgozói, az ISC, és a HOCHTIEF Kft. dolgozói is az ÉMÁSZ Rt. szakszervezeti bizottságához tartoznak.
- Ajtaja bárki előtt nyitva áll?
- Ezt mindenki elvárja egy érdekvédelmi tisztségviselőtől! Én személy szerint senkit nem rázok le magamról. Akik hozzám fordulnak, azok mindenféle esetben számíthatnak rá, hogy foglalkozom az ügyükkel. Még akkor is, ha nem mindig sikerül elérnem azt az eredményt, amit elvárnak tőlem.
- Mit szól ahhoz, hogy az új szervezet létrehozása után az ÉMÁSZ Rt. lényegesen kevesebb vezetőt delegált az ,,irányító csapatba”, mint az ELMÛ Rt.
- Ebbe úgymond bele kell nyugodnunk, hiszen a cégek operatív irányítását döntően Budapesten végzik. A tények kedvéért azért említsük meg, hogy az ÉMÁSZ Rt. két F1-es vezetőt adott, míg F2-es beosztást többen is elnyertek.
- Milyen fontos feladatok állnak Ön és az ÉMÁSZ Rt. Szakszervezeti Bizottsága előtt az elkövetkezendő hónapokban?
- Néhányat említek: ki kell munkálnunk még néhány megállapodás részleteit, és előttünk áll az ELMÛ-ÉMÁSZ Rt. kollektív szerződéseinek harmonizációja. Nem lesz könnyű, de kölcsönös megértéssel, a kompromisszumra való törekvéssel bizonyára hamar célba érhetünk.
- Végezetül egy, az Ön számára talán kellemetlen témát kell szóba hoznom. Vannak, akik azt mondják, hogy szakszervezeti elnöki posztja öszszeférhetetlen a részvénytársaság felügyelő bizottságában betöltött funkciójával…
(Nem lepte meg a megállapítás, látszott rajta, hogy sokadszor szembesül vele.)
- Mivel a szakszervezeti vezető esetében sincs tabutéma, készséggel válaszolok. Összeférhetetlenségről nem beszélhetünk, a törvény ugyanis nem zárja ki ennek lehetőségét. Jómagam úgy ítélem meg, hogy felügyelő bizottsági tagságom kimondottan előnyös a munkavállalók szempontjából. A cég és a dolgozók sorsát, tevékenységét meghatározó információk, vélemények így közvetlenül juthatnak el a vezetés legfelső szintjéig és vissza. Az ott szerzett ismeretek és személyes kapcsolatok konkrét érdekképviseleti előnyökkel is jártak már. Az is el kell mondanom, hogy az üléseken mindent előadok, amit a dolgozók érdekében csak tehetek!

Kolodzey Tamás
(Forrás: "forró drót" újság 8.évf. 4.sz.)

Hozzászólás írása:

Facebook - VD - Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége