2008. augusztus 5.

A közelmúltban Valiskó Ferencet választották meg az ÉMÁSZ Rt. Üzemi Tanácsának elnökhelyettesévé. Az ismert szakember gyöngyösi üszb-tag és a részvénytársaság szakszervezeti bizottságának is tagja.

– Kérem, mutatkozzon be a forró drót olvasóinak!
– A gyöngyösi régió szakszolgálatán távközlési, irányítás- és telemechanikai feladatokat látok el. „Mellesleg” az ötvenhatodik életévemet taposom.
– Mikor került a társasághoz?
– 1972. február elsején. Vagyis jelenleg már a harmincharmadik esztendeje ügyködöm az ÉMÁSZ színeiben.

Miskolcon is dolgozott

– Az idősebbek szerint az rt. központban is szolgált.
– Ez így van. 1975-ig két és fél évet húztam le Miskolcon. Gyöngyösi születésű vagyok és nősülésem után, a borsodi kitérőt követően kerültem vissza a hevesi városba.
– Lakása viszont vidéken van!
– Nagyrédén építkeztem. A település mindössze hét kilométerre van Gyöngyöstől, kocsival jövök és megyek.
– Manapság is zajlik az élet, nem fél attól, hogy az át-, vagy éppen a kiszervezés sorsára jut?
– Mivel eddig maradtunk és maradtam az ÉMÁSZ Rt. állományában, abban bízom, hogy ezen a téren a jövőben sem lesz változás. Amint már említettem, jóval több, mint három évtizede vagyok émászos, így örömmel nyugtázom, hogy továbbra is a céghez és nem a „holdudvarhoz” kötődöm.
– Hogy érzi magát?
– Remek szakemberekkel dolgozom együtt, így elégedett lehetek. Azzal pedig, hogy gyakran változások történnek a társaságnál, továbbá a régióban, együtt kell élnünk. Kemény világot élünk, ebben igen gyakoriak a változások, ezekhez igazodni kell, kibújni sajnos nem lehet alóluk. Már versenyhelyzetben vagyunk, napi feladataink is ennek megfelelően alakulnak.

Többes jelölés után

– Szép csendben igencsak megfogyatkozott a gyöngyösi régió létszáma is.
– Az említettek miatt már nem kesereghetünk azon, hogy miért csökkentünk kétszázzal. Bizony, ha fogalmazhatok így, a hőskorban háromszáz dolgozónk volt, most alig haladjuk meg a százat. Sokan nyugdíjba mentek, mások kiléptek, voltak olyanok, akiket elküldtek, aztán például kiszervezték a szerelést és a technológiát is.
– Hogyan lett az üzemi tanács elnökhelyettese?
– A már megválasztott tisztségviselők saját soraikból tettek rám előterjesztést.
– Egyedüli jelölt volt?
– Többes jelölés után kaptam bizalmat. Így volt ez egyébként Takács János elnök esetében is.
– Elárulná, hány százalékot kaptak?
– Ez talán nem is lényeges. Mindkettőnket meggyőző aránnyal választottak meg.
– Hogyan fognak együtt dolgozni?

Teljes egyetértésben

– Biztos vagyok abban, hogy harmonikusan, teljes egyetértésben. „Száz esztendeje” ismerjük egymást, ha úgy tetszik, félszavakból is szót értünk. Az üzemi tanács tagjait szintén ismerem, egyikükkel-másikukkal személyes barátságban is vagyok és ez megkönnyíti a dolgomat.
– Elosztották már egymás között a feladatokat?
– Ezt a munkát éppen most végezzük, mire ezek a sorok megjelennek, már túl leszünk rajta. Egyet ígérhetek a munkavállalóknak, éspedig azt, hogy a szakszervezettel karöltve mindent megteszünk értük! Vagyis a törvényi kereteken belül minden őket érintő dologban hallatni fogjuk a hangunkat és a végsőkig elmegyünk az érdekeik képviseletében. Legyen ez a munkakörülmények javítása, a szociális szféra, vagy akár a javadalmazás kérdése.

Győri István
(Forrás: "forró drót" újság 11. évf. 1.sz.)

Hozzászólás írása:

Facebook - VD - Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége