Leskó Sándor műszaki előadóként harminc esztendőn át oszlopos tagja volt az ÉMÁSZ Rt. nagy családjának. Tavaly áprilisban kiszervezték és a Tessag Hungária Kft. állományába került.
Arra kerestem a választ, hogy jól, vagy rosszul járt-e és miképpen képzeli el jövőjét?
- Negyvenhét esztendősen bizonyára természetes, hogy egyáltalán nem örültem a kényszerű váltásnak - kezdte a művezető. - Megszűnt a munkaköröm és közölték, hogy átkerülök a Tessaghoz.
- Már ne haragudjon: ennek örülnie kellett, hiszen...
- Értem a célzást, az utca..., a munkanélküliség... A váltás előtt mégis úgy gondoltam, hogy az anyacégtől több információt is kaphattam volna. Persze, egy szóval sem mondom, hogy nem foglalkoztak velem, az pedig kimondottan jóleső érzéssel töltött el, hogy az áramszolgáltató szakszervezete nem hagyott magamra, abban támogatott, amiben csak tudott. Volt „csapatom” azóta is nagyon hiányzik, de helyzetemet elfogadom.
- A Tessagnál mennyi fizetést kapott?
- Ugyanazzal a bérrel vettek át, mint amennyit az ÉMÁSZ-nál folyósítottak. Az idei fizetésemelésre kollégáimmal együtt én is ígéretet kaptam.
- Ügyelet, túlóra?
- Nekem ilyen jellegű juttatásom az ÉMÁSZ-nál nem volt és most sincs, vagyis nem ért hátrány.
- Megmaradt az áramdíj kedvezménye?
- Nem, viszont kompenzációban részesülök. A béremet bruttóban 16 ezer forinttal egészítették ki. Ez, már ami a nagyságrendet illeti, egyenértékű azzal, mintha fogyasztásomat alkalmazotti tarifával számolnák el.
- Egyéb szociális juttatások?
- Az émászosok megkapják az úgynevezett kafetéria-hozzájáru-lást. Ezt nekem ebben az esztendőben beépítik a fizetésembe, vagyis ezen a téren sem ér hátrány.
- Kérem, hasonlítsa össze az ÉMÁSZ Rt. és a Tessag Kft. munkakörülményeit!
- Az előbbinél kiváló tárgyi feltételek álltak rendelkezésemre. A Tessagnál voltak kisebb gondjaim, gondjaink, aztán minden jól alakult. Segítettek a vezetőink és segítettünk magunkon is.
- Szavaiból arra következtetek, hogy elégedett a sorsával!
- Igen, ezt elmondhatom. Bőven van feladatom, munkám. Anyagi hátrány nem ért, vagyis a félelmem döntő része már a múlté. A kapcsolataim is megmaradtak, gyakran találkozom egykori kollégáimmal.
- Hogyan tekint a jövő elé?
- Azt nem tudhatom, mit hoznak a következő hónapok, évek. Most úgy néz ki, hogy hosszú életű leszek a Tessagnál.
Kolodzey Tamás
(Forrás: "forró drót" újság 9. évf. 2.sz.)