2008. augusztus 5.

Vele beszélgettünk a tisztséggel járó felelősségről, elvégzendő feladatokról és a kihívásokról. Hogyan vezetett az út a teljes embert kívánó érdekvédelmi tevékenység betöltéséhez, mikor nyert tért a gondolat, hogy „megválik” korábbi szakmájától és ez év február elsejétől a szakszervezet titkári tisztségét tölti be.
– 1982 óta mondhatom a céget (a korábbi VERTESZ) munkaadómnak. Kezdetben mint statisztikus, majd értékesítési előadó, a privatizáció után az átszervezéseket követően a kontrolling igazgatóságon tevékenykedtem, ahol először számlázóként, majd 2001-től a megválasztásomig könyvelőként dolgoztam.
– Mióta vagy „szakszervezetis”, hogyan látod az érdekvédelmi munkát?
– Munkába állásom óta szakszervezeti tag vagyok és úgy gondolom, rövid időn belül kialakult bennem a másokon való segíteni akarás érzése, az igazság melletti kiállás, aminek hangot is adtam. Így először bizalminak választottak meg, majd később főbizalmi lettem. Régóta tagja vagyok az SZB-nek, különböző munkacsoportokban tevékenykedtem.
Nagyon bízom benne, hogy munkánkkal bizonyítjuk az érdekvédelem fontosságát, amely elsősorban a munkaviszonyra, munkakörülményekre, az anyagi kondíciókra, a juttatási rendszerre irányul. Kiemeltnek tartom tagjainkkal, dolgozóinkkal való törődést, amellyel enyhíthetjük a kiszolgáltatottság érzését is.
– Fontosnak tartod-e az elhivatottságot?
– Úgy gondolom, hogy ma Magyarországon elhivatottság nélkül senki sem vállal titkári funkciót. A sikerre vivő elszántság, hűség és hitelesség elengedhetetlen ebben a pozícióban. Amikor az utódlás kérdése felvetődött szervezetünknél, én is tagja voltam annak a bizottságnak, amely a megoldást kereste és azt hiszem, én voltam az egyik, aki a legkritikusabban fogalmazta meg, hogy egy titkárnak milyen elvárásoknak kell megfelelnie. Akkor még nem tudtam, hogy az én nevem is a jelöltek közt van és esetleg majd én leszek az, aki ezeknek az elvárásoknak meg kell, hogy feleljen.
– Rendhagyó választáson vagytok túl, vagy másként történt a döntés, mint általában jellemző?
– Az utódlás kérdését pályáztatás nélkül, belső jelölt kiválasztásával próbáltuk megoldani. Bár a külső jelölt lehetősége is felmerült, de a tagság nem ezt a lehetőséget támogatta. Jelöltjeink a félállásban történő munkavégzést nem tudták elfogadni, ezért úgy döntöttünk, hogy megpróbálunk saját erőből függetlenített titkárt alkalmazni. Ez a megoldás megfelelt tagságunk elvárásának is, mert véleményük szerint a szakszervezet ne függjön a munkáltatótól semmilyen módon. Amikor ennek a lehetősége felmerült, ismételt megkeresésre újragondoltam a felkérést és rövid gondolkodás után elvállaltam.
– Meglátásod szerint jelenleg milyen a cég viszonya az érdekvédelemmel?
– A menedzsment létezésünket tudomásul veszi, munkánkat nem akadályozza, a kapcsolatunk korrekt, elmondhatjuk, hogy partnernek tekintenek bennünket. A kellően megalapozott, érvekkel alátámasztott kérések esetében a tárgyalókészség megvan, de az eredmény nem mindig úgy alakul, ahogy szeretnénk, mivel azt befolyásolják a költségtényezők is.
– Mik a közeljövő feladatai?
– Mivel vállalatunk több kirendeltséggel, ügynökséggel rendelkezik az ország területén, elsődleges feladatomnak tartom, hogy mindenhova ellátogatva megismerkedjek a tagsággal, megköszönjem bizalmukat, megismerjem az őket foglalkoztató problémákat, valamint megtudjam, hogy ők mit várnak tőlem, mit gondolnak és mit várnak a szakszervezettől.
Bár szervezettségünk 50% feletti, ami már jónak mondható, mégis nagyon fontos annak növelése. Szeretnénk minél több fiatalt megnyerni szakszervezetünk számára és bevonni őket a munkába.
– Milyen tárgyalási stratégiát tartasz követendőnek, mi a legcélravezetőbb út a munkavállalók érdekeiért folytatott tevékenység során?
– Tárgyalási stratégiámat elsősorban az határozza meg, hogy milyen felhatalmazással, milyen támogatottsággal rendelkezem az adott témakörben, de mindenképp a határozott, de kölcsönös kompromisszumokon alapuló megállapodásokat tartom célravezetőnek és elfogadhatónak. A tárgyalások, viták, érvelések, egyeztetések híve vagyok.
– Hogyan alakult megválasztásod visszhangja?
– Közvetlen környezetem sajnálkozását fejezte ki, mivel más munkakörbe, helyileg távol kerülök tőlük, de támogatásukról biztosítottak és örültek a megválasztásomnak. Őszintén bevallom, láttam kétkedő, közömbös arcokat is, de ez nem baj, mert így legalább nagyobb számomra a kihívás. Úgy gondolom, a bizalom megvan és remélem, hogy az elvárásoknak meg tudok felelni.
– Mondj családodról néhány szót! Van-e hobbid, kedvenc időtöltésed?
– Férjezett vagyok és van egy fiam, aki főiskolán végzős hallgató. Különleges hobbim nincs, szabadidőmet olvasással, zenehallgatással töltöm, de nagyon szeretek színházba járni és szeretnék több időt kirándulásra, utazásra fordítani, mint amenynyire lehetőségem adódik.
– Eredményes és sikeres munkát kívánunk!

-lyv-
(Forrás: "forró drót" újság 11. évf. 1.sz.)

Hozzászólás írása:

Facebook - VD - Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége