2009. július 7.

Pécsen hagyománya és nagy rajongó tábora van a sakknak. A pécsi erőműnek mindig volt sakkcsapata és eredményesen is szerepeltek. Tarr Bélát sokan ismerik sportszeretetéről, de különösen arról, hogy szenvedélye a kockás tábla.

- Májusban rendezik a XXXVII. iparági sakktalálkozót. Hány alkalommal vettél részt?
- Jó ideje, már 1974-ben találkozhattak velem a sakktalálkozón. Ott voltam az iparági versenyeken, és sok-sok élmény halmozódott fel bennem. Gyönyörű emlékeim vannak főleg az utolsó öt alkalomról. Például az Oroszlányban megtartott találkozó - ha jól emlékszem '98-ban -, mikor először lett bronzérmes a csapatunk. Hát az nagyon emlékezetes volt.

- Elsősorban az utolsó öt évben brillíroztál!
- Amatőr kategóriában, hogy úgy mondjam, borsot törtem a nagyok orra alá és ezáltal ebben a kategóriában végigjártam a szamárlétrát. Voltam harmadik, második, majd két ízben első helyezett. Ez kellemes emlék és a csapatunk is kiválóan szerepelt, ami azért is dicséretes, mert szakmailag az iparági sakktalálkozók nem utolsó helyen szerepelnek a rangadók között. Ezek nem ún. "kaja-pia” versenyek. Komoly, nagytudású játékosok, kiváló sakkcsapatok szerepelnek, elég csak a debreceni, paksi, győri, budapesti kollégákat említeni.

- Korábbi beszélgetésünkkor említetted, hogy a sakk, mint sport, sok mindenre tanít. Mennyi idős kortól ajánlott például a gyermekek számára?
- Rendre, fegyelemre, állhatatosságra szoktat. Nagyon jó nevelő hatással van az emberekre, főleg fiatal korban, hiszen edzésre járni, felkészülni, helytállni és mellette még tanulni is kell. Összpontosítást, rendszerezést kíván, ami mindennapos ismétlődéssel jár. Hogy mikor érdemes elkezdeni a sakkozást? Elég megemlítenem az erőmű sakkcsapatát, ahol előfordult, hogy még írni nem tudó gyereket meg kellett tanítani a játszmalap kitöltésére, hiszen már sakkozott. Tehetsége válogatja, mikor érdemes elkezdeni. Véleményem szerint nem lehet elég korán, figyelni kell a tehetségeket. De a Polgár család bebizonyította kellőképpen, hogy mennyire jól nevel a sakk, mindemellett bizonyos döntéseket könnyebben hoz meg egy sakkozó ember. A sakkpartiban egy adott lépés után mindig döntés elé kerül a játékos, mint az élet is tulajdonképpen döntések sorozata.

- Aki később kap kedvet a sakkozásra?
- Több ismerősöm 30 éves korában kapott kedvet hozzá, most pedig jó, első osztályú játékos. Csak akarni kell, és az is segíthet, hogy meg lehet tanulni könyvből is. Egy bizonyos szintig eljuthat bárki.

- Jól játszol, nélkülözhetetlen tagja vagy a csapatoknak, talán tanítod is a sakkot?
- 1990-ben az új sporttörvény megjelenésével az erőmű sakkcsapata önálló egyesületté alakult. Ebben végzem én most, az utóbbi időben a sakkvezetői feladatokat, a sakkszakosztály vezetőjeként. Oktatásra sajnos nem jut időm.

- Azért ismerősöknek, barátoknak adsz tanácsokat?
- A baráti körben való sakkozás azért más. A versenysportnál tanácsot adni kívülről nehéz, csak a tudás alkalmazásában tudunk segíteni. A vezetőnek sok mindenre kell figyelnie, például hova üljön a játékos, mikor kell pihennie, hiszen az állandó koncentrálás mindenki számára megterhelő. A csapat összeállítása sem egyszerű feladat.

- Mit vársz a mostani találkozótól? Milyen lesz a mezőny?
- Már évek óta ugyanazokkal az emberekkel és játékosokkal találkozunk, ami fontos, mert a baráti öszszejövetelek is nagyon sokat számítanak az iparágon belül. Vannak olyan kollégák, akikkel évente csak egyszer találkozunk, hiába dolgozunk 20-25 éve "együtt”. Ez a lényege. A debreceniek erősek, de a paksiak, győriek is nagyon jó játékosok, nem lehet tudni, kik lesznek benne az első ötben, remélem megint belekerülünk mi is.

- Szenvedélyes gyűjtő is vagy.
- Sakk-készleteket gyűjtök, nem lehet megmondani mióta, van amelyiket 1960-ban kaptam karácsonyra, a huszár figurája egy vékony falemezből van kifűrészelve és csak egy vékony talpacskán áll. Mintegy 35-40 darab készletem van.

- Hol tudod ezeket elhelyezni?
- A feleségem kérdezi néha, nem lenne elég ebből egy? Szekrényben vannak, néha megnézegetem őket, sok helyet elfoglalnak, akkora ház nincs, ahol kényelmesen ki lehetne állítani. Nagyon szépek, nekem legalábbis gyönyörűek. Úgy vagyok velük mint a bélyeggyűjtők, jobban szeretem biztos helyen tudni őket. Az unokák is szeretnek vele játszani, néha azért féltem egyiket-másikat. Közöttük vannak különleges darabok is, például egy szlovák csavargyárnak a termékéből összeállított készlet, amit a gyár csavarozott öszsze. Igazi kuriózumnak mondható. Van cserépből, ólomból, festett, faragott, mindenféle, de amilyet Buják János az üzemi tanácstagoktól kapott búcsúzóul, olyat még nem láttam…

- Melyik színnel szeretsz játszani? Van-e valami misztikum, hogy melyikkel lehet nyerni?
- Fiatalon mindig világossal szerettem játszani, én kezdem a játékot, én diktálok. Az évek múlásával sötéttel is sokszor nyertem. Mindkét színnel lehet nyerni és veszíteni sorozatban, a világoshoz vagy a sötéthez való ragaszkodás csak babona, szakmailag megalapozott előnye, nyerési esélye nincs.

Bélával az erőműben sokáig beszélgettünk, többek között elmondta még, hogy nagy munkába vágta a fejszéjét: sakk-készletet készül faragni, jobban mondva esztergálni. Erre legalkalmasabb a szilvafa, amit kb. két évig kell szárítani. Megígérte, szól, ha készen lesz a nagy művel.

Hozzászólás írása:

Facebook - VD - Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége