Szigeti Józsi emlékére

Hosszantartó súlyos betegségben, 2008. július 14-én a pécsi kórházban elhunyt Szigeti József a PA Zrt. nyugdíjasa, a PADOSZ (volt) elnökhelyettese.
Barátai, közvetlen munkatársai tudtuk, hogy beteg. Az elmúlt években rövidebb-hosz-
szabb ideig többször volt kórházban. Mindig reménykedtünk, hogy a gondos orvosi kezelések eredményesek lesznek. Éveken keresztül küzdött szervezete a betegséggel. Soha sem panaszkodott. Betegen, a kórházi ágyán is a benti eseményekről - az erőműben történt dolgokról - érdeklődött. Egy alkalommal - a látogató barátainak - csendben megjegyezte, "ha elmegyek, ne csináljatok nagy felhajtást...” A körülötte állók könnyes szemmel hallgattak. A csendet megtörve bíztatták, reményt adva a gyógyulásához.
Szigeti József 1982-ben nyert felvételt a Paksi Atomerőmű Vállalathoz, karbantartó lakatosi beosztásban. Több évtizedes szakmai tapasztalattal - hosszú időn keresztül külföldön is dolgozott - kezdte meg a munkáját az erőműben. Rövid időn belül munkatársai, vezetői megállapították, hogy kiváló, felkészült szakember. Szakmai tudásáért, szorgalmáért, segítőkészségéért kollégái tisztelték és szerették. Számtalan fiatal munkatársa tanulta meg mellette az erőműves szakmát. Munkáját, beosztását szerette. Ha a környezetében akár szakmai vagy emberi hiányosságot, problémát tapasztalt, minden esetben szóvá tette. Több alkalommal ebből adódóan vezetőivel összetűzésbe került. Addig küzdött, harcolt, ameddig a felvetettek megnyugtatóan el nem rendeződtek. Munkatársaiért történő kiállásáért közismertté vált az atomerőműben. Szakszervezeti tisztségviselői választáskor bizalminak, majd főbizalminak választották meg a karbantartási igazgatóság munkavállalói.
1999-től 2003-ig - nyugdíjba vonulásáig - a PADOSZ elnökhelyettesi tisztségét töltötte be. Fáradhatatlanul dolgozott, erejét, idejét nem kímélte, folyamatosan képezte magát. Felkészült szakszervezeti vezetőként a tárgyalások során, vagy konfliktus- helyzetekben is mindig helytállt. Bárki, bármikor - ha problémája, vagy kérdése volt - bizalommal fordulhatott az "Öreghez”, Szigeti Jóskához. Ha az íróasztala "nem kötötte oda” - mármint az adminisztratív munkája -, akkor legszívesebben a műhelyekben, vagy az üzemben volt, ahol beszélgetések során szerzett, kapott információkat a kollégák hangulatáról, véleményéről. A beszélgetései során legfontosabb szempontja az volt, tájékozódjon arról, hogy a beosztott munkavállalóknak az egyes dolgokról mi a véleménye. Tudta, csakis közvetlen információ birtokában lehet egy szakszervezeti vezetőnek, tisztségviselőnek a munkavállalók érdekeit képviselni.
Kiemelkedő munkájáért 1994-ben PA Zrt. Céggyűrű, majd 1997-ben VDSZSZ aranygyűrű elismerésben részesült. A VDSZSZ aranygyűrű kitüntetéskor a vele készült interjúban a következőket mondta: "Az elmúlt évek, évtizedek során számtalan erkölcsi és anyagi elismerésben részesültem. A sok közül talán ezt tartom a legnagyobb elismerésnek. Azt is tudom, hogy ez nemcsak nekem szólt, hanem a munkatársaim társadalmi tevékenységének, és nem utolsó sorban a PADOSZ-nak. Láncszemnek tartom magamat. A sok közül egy vagyok én is. Mindenki teszi a dolgát a szervezett és nem szervezett munkatársaiért. Jól vagy rosszul, azt majd a kollektíva eldönti. Szerencsés ember vagyok, hogy egymásra találtunk a PADOSZ-szal. Napszámosnak tartom magamat, aki szolgálja a közösséget. Az elért eredmények erőt adnak a további feladatok elvégzésére. Hogy meddig? Ameddig az egészségem engedi, ameddig érzem a munkatársaim bizalmát.”
Az idézet felvillantja, de a lejegyzett mondatok csak töredékét adják vissza annak, hogy milyen nagyszerű EMBERT veszítettünk el, ki távozott el sorainkból.
2003-ban, amikor lehetősége volt, elment nyugdíjba. Nem mondta, de tudtuk, hogy az egészsége megromlott. Tisztában volt vele, hogy a szakszervezeti vezetői munkához egészséges, erejében teljes ember szükséges. Fájó szívvel köszöntünk el tőle, de megértettük döntését. Jóska azonban továbbra is velünk volt gondolatban, folyamatosan tartottuk vele a kapcsolatot.
2008. július 25-én 15.00 órakor a szekszárdi újvárosi temetőben helyezték el Szigeti József hamvait. Gyászolja őt szerető felesége, Angelika, akivel 31 évig éltek együtt boldog házasságban, szerető fiai, Mirkó és Róbert, özvegy édesapja, testvérei, Marika, János és családja, özvegy anyósa. Búcsúznak tőle a PA Zrt. Karbantartási Igazgatóság munkavállalói, a VDSZSZ, a PADOSZ tagsága.

Emlékedet megőrizzük örökre!
Nyugodjál békében.

PADOSZ Vezetése

Facebook - VD - Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége