2003. október 8-a egy hétköznap, amely bizonyos körben mégis ünnepnap. Rendkívüli, fontos esemény a mai… - mondta köszöntőjében Varga Sabján László, a PA Rt. humán-igazgatója. Majd így folytatta: „Évek óta vágya volt az ATO-MIX Kft. munkavállalóinak, hogy hasonló biztonságban érezhessék magukat a cégnél, mint a velük együtt dolgozó PA Rt.-os kollégáik”.
Ezen a napon a munkavállalók előtt Szinger Csaba, a kft. ügyvezetője és dr. Kiss Mihály PADOSZ elnök aláírta az ATOMIX Kft. Kollektív Szerződését.
A történet 1998-ra nyúlik vissza, amikor a paksi székhelyű Atomerőmű Sport Egyesülete által alapított ATOMIX Kft. munkavállalói közül egy kisebb létszámú csoport úgy döntött, hogy belép a Paksi Atomerőmű Dolgozóinak Szakszervezetébe (PADOSZ-ba), és megpróbálja a szakszervezet segítségével érdekeit jobban érvényesíteni. Ennek megvalósítása érdekében a munka tulajdonképpen 1999-től indult be, amikor a kft. ügyvezetője felé a szakszervezet tárgyalási kezdeményezéssel élt a kollektív szerződés megkötése tárgyában.
Az érdekvédelmi oldal a tárgyalási kezdeményezésen túl elkészítette és át is adta KSZ tervezetét és közölte a munkáltatóval, hogy a tervezet mentén kíván megállapodni. A munkáltató a kezdeményezést elfogadta és viszonylag rövid időn belül a KSZ tárgyalások meg is kezdődtek. Eleinte a KSZ tárgyalása viszonylag jó ütemben haladt, mindaddig, amíg az általános fejezetekről volt szó, amikor azonban az ún. „húsbavágó”, azaz a munkáltatónak pénzbe kerülő pontok kerültek terítékre, a tárgyalás hirtelen lelassult, sőt egy idő után gyakorlatilag egy helyben kezdett topogni. A kft. vezetője különféle taktikai és időhúzó elemeket kezdett bevetni, amely egyértelművé tette számunkra, hogy a munkáltató tárgyalni akár a végtelenségig, de megállapodni egyáltalán nem akar.
A szakszervezeteknek 2000. év végére nyilvánvalóvá vált, hogy tárgyalásos úton továbblépni nem tudnak ezért a PADOSZ a keményebb érdekérvényesítő eszköz bevetését javasolta a kft. belül akkor még működő Munkástanácsnak. Sajnos az együttműködés ezen a ponton a szakszervezetek között megszakadt, mivel a kisebb szervezet vezetői és tagjai teljesen elzárkóztak egy esetleges keményebb fellépéstől, a PADOSZ viszont egyedül akkor még nem érezte a kellő hátteret egy ilyen akció sikeres megvívásához. Ez a kudarc jelentősen visszavetette a KSZ megkötését.
Az újrakezdésre egészen 2001 őszéig kellet várni, amikor is a kft. életében jelentős változások álltak be. A kft.-t 2001 áprilisában megvásárolta a Paksi Atomerőmű Rt. és a vásárláson túl meghirdette, és meg is kezdte az úgymond „rezsióradíjasként” alkalmazott külsős munkáltatójú munkavállalók „begyűjtését” immár az általa 100 %-ban tulajdonolt kft.-be. A begyűjtés eredményeként közel 300 munkavállalót vett át és megkezdte a munkaerő-kölcsönzéses foglalkoztatást. Segítette ebben a tevékenységében a 2001. július 1-jén hatályba lépő Mt. módosítás, ami bevezette ezt a jogintézményt. A jelentős létszámátvétel szakszervezetünket is segítette, mivel olyan területekről is történt átvétel, ahol a PADOSZ már tagjai által jelen volt. Így gyakorlatilag az átvétel a PADOSZ tagok importját is jelentette a kft.-be.
A PADOSZ taglétszáma a kft.-n belül hamar elérte a 200, majd rövidesen a 250 főt. A szervezet erősödését mutatta az is, hogy a 2001-es ÜT választásokon 100%-os reprezentáltságot tudott elérni. A PADOSZ a sikeres ÜT választások után megújulva állt neki a KSZ megkötésének, de ismét jelentős akadályokba ütközött. Az első vita akörül bontakozott ki, hogy lehet-e egyáltalán KSZ-t kötni az ún. munkaerő kölcsönzéssel foglalkozó cégeknél. Meggyőződésünk volt, hogy igen, ugyanis az Mt. ezen a területen sem tiltja a KSZ-kötést, azt a szerződő felek szabad akaratának tárgyává teszi. Mi már akkor javasoltuk, hogy az eltérő foglalkoztatásból fakadó speciális szabályokat a KSZ függelékeiben szabályozzák.
A munkáltató - a tulajdonos nyomására - ragaszkodott az egységes szerkezetű KSZ-hez. Nehéz, meg-megtorpanó tárgyalások folytak, de csak nem akart összeállni az egyezség. Időközben a 2002-es választások eredményeként nyilvánvalóvá vált, hogy a tulajdonos PA Rt.-nél vezetőváltás lesz. A tárgyalások akkori állása szerint viszont a vitás kérdésekben tulajdonosi állásfoglalásra volt szükség. Ez elmaradt.
A napi életmenet azonban egyre inkább mutatta, hogy a KSZ-re nem csak a munkavállalóknak van szüksége, hanem a munkáltatónak (tulajdonosnak) is. Ezért külön megállapodás jött létre a túlóra-díjazásról és korlátjának a felemeléséről. A 2002 év végére a tulajdonos hajlandóságot mutatott több részkérdésben való megállapodásra, de a KSZ aláírása egyre reménytelenebbnek tűnt.
A munkáltató ekkor az addig elkészült tervezetet jogi szakértő általi kontrollnak vetette alá. Ez a vélemény megerősítette a mi korábbi javaslatunkat, miszerint célszerű függelékes megoldást választani a speciális foglalkoztatás miatt.
Ez azt jelentette, hogy az egész KSZ-t újra át kellett dolgozni és ez jó alkalom volt, hogy mindent az elejéről kezdjünk.
2003 az objektív akadályokat leszámítva intenzív tárgyalásokkal telt egészen június végéig. Ekkor kikristályosodott, hogy melyek azok a kérdések, amelyek tulajdonosi döntést igényelnek. A PADOSZ ráerősítendő a tulajdonos kedvező döntésére, szeptember elejére munkásgyűlést hirdetett, ahová meghívta a tulajdonosi képviselőt is. A rendezvény átütő sikert hozott, a háromszáz fő befogadóképességű terem kicsinek bizonyult, a folyosóra is hangosítókat kellett elhelyezni, hogy a kiszorult munkavállalók hallhassák a bent elhangzottakat. A tulajdonos képviseletében a PA Rt. vezérigazgatója, dr. Kocsis István jelent meg, aki láthatóan megdöbbenve tapasztalta a hatalmas érdeklődést, a felfokozott várakozást. A tömeg hatása nem maradt el. A kezdeti, kicsit bizonytalan elemek után a vezérigazgató is belátta, ez a kollektíva nagyon akarja a KSZ-t és azért tenni is képes. A munkásgyűlés végén a vezérigazgató bejelentette, hogy egy héten belül a KSZ-t, annak vitatott pontjainak egyeztetése után, a kft. ügyvezetője aláírhatja.
A történet folytatása már sikertörténet. A tulajdonos tartotta szavát. A közel 1100 fő munkavállalót számláló kft.-nél több mint hároméves küzdelem után a kollektív szerződés megköttetett.
Mit hozott ez a munkavállalóknak? Csupán csak egy-két elem és semmiképpen sem dicsekvésképpen: bekerült a kollektív szerződésbe a minden túlóra 100%-os pótlékkal való elszámolása, a folyamatos műszakpótlék 60%-os mértéke, a sugárveszélyes munkakörben foglalkoztatottak 30%-os sugárpótléka, a munkaviszony után járó jutalom intézménye, az üdülési csekk, év végi jutalom, pályakezdők életkezdési támogatása, a lakásépítési támogatások különböző formái, fizetés nélküli háztartási nap, és még sorolhatnánk azokat a pontokat amelyek egyértelműen többletjuttatást biztosítanak a munkavállalóknak.
Mi, akik a KSZ megszületésében részt vettünk, úgy gondoljuk, példát mutattunk azoknak a kollégáknak, akiknél hasonló jellegű foglalkoztatás zajlik, mint az ATOMIX Kft.-nél. Igenis lehet kollektív szerződést kötni kölcsönzött munkavállalókra is, csak bizalom, kitartás, leleményesség és erő szükséges hozzá!
Bocsor István
PADOSZ elnökhelyettes
(Forrás: "forró drót" újság 9. évf 11.sz.)