2009. július 7.

Kivel kellene együttműködni, ha nem a munkavállalókkal?
Kivel kellene összefogni, ha nem a munkavállalókkal?
Kivel kellene kompromisszumra jutni, ha nem a munkavállalókkal?
Kinek kellene már egy kis nyugalom, ha nem a munkavállalóknak?

Egy sor kérdés, amit már sokan feltettek.
A munkavállalókat az elmúlt évek során annyi megpróbáltatás érte,
hogy igazán megérdemelnék mára nyugodt munkavégzés feltételeit,
és az Ő véleményük is döntést befolyásoló tényezővé váljon!

Ismerős mondatok, gondolatok, sokunknak minden bizonnyal nagyon is aktuálisak. Nem véletlen, hogy pont most emlegetjük, mert februárban ismét sok ilyen és hasonló kérdés fog elhangzani a szakszervezeti képzésen résztvevő tisztségviselőktől. Nem titkolt szándékunk, hogy ott mindenkitől azt várjuk, hogy elmondják őszintén nemcsak a saját, hanem az általa képviselt tagok véleményét is. Legyen az, pozitív, vagy negatív megnyilvánulás bárki részéről.
Szükségünk van a nyílt, őszinte véleményekre, mert csak akkor tudunk hiteles, eredményes és végrehajtható döntéseket hozni, ha azt a tagságunk is fel meri vállalni, akár egyénenként is ha kell!
Sokszor elmondjuk, hogy "Együtt erősebbek vagyunk”, de nem mindig vagyunk Együtt! Meg kell tanulnunk, hogy egyre gyakrabban kell egyedül is kiállni magunkért, a tagságunkért, egymásért és szervezetünkért.
Tudjuk nyíltan vállalni a véleményünket, tudjunk meggyőzni érvekkel, tájékozottsággal, tapasztalattal, hittel és becsülettel!
Tudjunk egymásban hinni és bízni, de legfőképpen magunkban! Az önbizalom nagy kincs, megszerzése nem mindenkinek sikerül, Erre lehetőség lesz tapasztalt szakember segítségével játékos formában felszínre hozni olyan magabiztosságot, közösség iránti felelősséget, az együvé tartozást és az összefogás erejét, amely sokat segíthet az egyén további munkájában. Természetesen ehhez mindenki közreműködésére szükség lesz!
Célunk, hogy a képzés mindenki számára fontos és hasznos útravalót adjon az előttünk álló feladatokhoz, azok sikeres megoldásához.
"az összefogás elsősorban lehetőség, az összefogás maga, nem hordozza magában a sikert is, de nélküle nem számíthatunk rá”!


Aktuális (a) kérdés:

Miért jó egy szakszervezetnek, ha sok fiatal van a sorai között?
Miért jó egy fiatalnak, ha tagja egy szakszervezetnek?
Többször megfogalmazott gondolatok, amelyek a februári Balatonfüredi képzésen ismét aktuálisak.
Két olyan kérdés, melyre egyrészt könnyű, másrészt nehéz válaszolni.
A szakszervezet feladata az érdekérvényesítés és érdekképviselet. Hogy kinek az érdekeit kell képviselni és érvényesíteni? Természetesen mindenkiét, mert nem lehet egyik embert megkülönböztetni a másiktól, mert egyformán fontos emberek vagyunk (fiatalok, középkorúak, idősek egyaránt), de természetesen más és más személyiségek, akik sok mindenről másképp, sok mindenről ugyanúgy gondolkodnak, de mindenkinek célja, hogy életével elégedett legyen és céljait sikerrel teljesítse. A szakszervezet feladata, hogy a célok és az elégedettség eléréséhez vezető útról az akadályokat és nehézségeket felszámolja, a bajban segítsen és mutassa a helyes irányt.
De honnan tudja a szakszervezet a helyes irányt, és hogyan tudja az akadályokat és nehézségeket felszámolni? A választ mindenki tudja: a szakszervezet (jó esetben) nem egy személy, hanem egy csoport érdekeit és értékeit vallja magáénak, egy csoport erejével tud folyamatokat, eseményeket, történéseket befolyásolni. Ebből következik, ha a szakszervezet sikeres, akkor az egyén is azzá válik.
Mikor lesznek az egyes személyek elégedettek? Amikor a szakszervezeten keresztül (bizonyos) céljaikat elérik. A szakszervezet honnan tudja, hogy mik az egyénnek a céljai? Úgy, hogy az egyén a szakszervezetnek a tagja, így érdekeit integrálja a szakszervezet céljaiba, mely érvényesíti azokat. Az egyén így a szakszervezet és ezen keresztül a saját céljait kisebb energia-befektetés révén éri el.
A szakszervezet mikor tud hatásosan fellépni, és a minden ember számára hasznos célokat megfogalmazni? Akkor, ha mindenki tagja a szervezetnek. A "mindenki”-ben a fiatalok is benne vannak. A szakszervezet célja ezek után, hogy tagjai közt a legfiatalabbtól a legtapasztaltabb kollégáig bezárólag mindenki tagja legyen. A szakszervezet céljai így hasznosak és előremutatóak lesznek az egyén megelégedettségének eléréséhez. És amennyiben a szakszervezet széles bázison nyugszik, úgy a céljai eléréséhez a "harcokat” is nagyobb eséllyel tudja megnyerni.
A PADOSZ felismerte, hogy a mai fiatalság, céljai eléréséhez nem tartja fontosnak a szakszervezet létezését és segítségét. De miért is van ez így? A válasz egyszerű. Éspedig az, hogy a fiatalok nem rendelkeznek megfelelő ismeretekkel a szakszervezet életéről, munkájáról, a szerepéről és nem utolsó sorban az erejéről.

Egyértelmű a feladat: a fiatalokat megfelelő mennyiségű, és ami talán még fontosabb, megfelelő minőségű információval kell ellátni. Sajnos amilyen könnyű ezt megfogalmazni, olyan nehéz végrehajtani.
Feladatunk a közeljövőben, hogy megfogalmazzuk azokat a könnyen érthető gondolatokat, melyek a fiatalok részére bemutatják a szakszervezet munkáját, lehetőségeit és korlátait, azokat a meggyőző érveket, melyek hatására minél többen lépnek be a szakszervezetbe, ahol aktívan vesznek részt a szakszervezet munkájában az egymás iránti segítségnyújtás igényével.

Hozzászólás írása:

Facebook - VD - Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége