2008. augusztus 5.

- A 2006. évi bérmegállapodás értékei közé tartozik, hogy az átlagkereset növekedés mértéke 5,5% lett, amely 1%-kal felette van az ágazati bérmegállapodásnak. A végrehajtás módját tekintve az alapbérek emelésére helyeztük a hangsúlyt - mondja dr. Kiss Mihály, a PADOSZ elnöke. - Ennek során minden munkavállaló egységesen 13 800.- Ft/fő alapbéremelésben részesült, amely így 2-10% közötti alapbéremelést jelentett. Az alacsonyabb bérűek irányába történő átcsoportosítás is az egyik célkitűzésünk volt.

A béren kívüli juttatások is számottevőek a PA Rt.-nél. Ezek közül kiemelkedik a karácsonyi jutalom, amelynek mértéke egységesen minden munkavállaló számára nettó 158 200.- Ft, továbbá a VITAMIN Egészségpénztári munkáltatói befizetés, amely 157 950.- Ft/fő/év mértékű, míg a nyugdíjpénztári befizetés a munkáltató részéről 6%-ot tesz ki. Ezeken felül van önsegélyező pénztári befizetés, étkezési hozzájárulás, üdültetés, iskolakezdési támogatás, lakásvásárlási és -építési támogatás, szociális, sport és kulturális hozzájárulás.

- Elnök Úr, mi a véleménye az eredményről?
- Összességében a bérmegállapodást kifejezetten jónak értékelem, bár a hozzá vezető utat az ellenségeimnek sem kívánom.
Nagyon sok nehéz időszakot megéltem már, de úgy látszik, az élet ki akarja próbálni a tűrőképességemet. Az egészben az a szomorú, hogy ezt az állapotot a szakszervezeti oldal idézi elő évről-évre.
Az idén nagy volt a tét, mert a MÉSZ (Műszakosok Érdekvédelmi Szervezete) magatartása előre vetítette annak árnyékát, hogy nem lesz megállapodás. Fel volt tehát adva a lecke. Hogyan lehet úgy alakítani a tárgyalások folyamatát, milyen taktikát alkalmazzunk a megállapodás érdekében?
A kritikát meg kell fogalmazni a MÉSZ felé, mert aki ilyen helyzetben hallgat, az a problémát csak odébb tolja, de nem oldja meg.

- Kifejtené ezt egy kicsit bővebben?
- Az alapprobléma ott keresendő, hogy a MÉSZ vezetése identitászavarral küzd és ezáltal bizonyítási kényszere van. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az idei bérmegállapodást követő kommentárja. Azt még természetesnek fogom fel, hogy a megállapodást követően minden aláíró fél ennek előnyeit emeli ki, de azt már nem, hogy úgy állítsa be a MÉSZ, mint saját eredményét. Az igazsághoz hozzá tartozik, minden aláíró részéről már megvolt az egyezség, amikor a MÉSZ-nek döntenie kellett: azt elfogadja-e, vagy sem. (Amennyiben nem fogadja el, úgy is lett volna érvényes megállapodás. Ennek jogi lehetőségét kidolgoztuk.) Leginkább mutatja gondolkodásmódjukat az alábbi idézet, amelyet az április 7-i tájékoztatójuk tartalmaz: "a Koordinációs Tanácsból való kiválás értelmét és eredményét most már világosan látjuk: Egyedül is erősek vagyunk, de ha ők velünk tartanának, még erősebbek lennénk. Nem nekünk kell tehát a koordinációhoz orientálódni, hanem nekik hozzánk.”
Erről az a vicc jut az eszembe, hogy az elefánt és az egér megy át a hídon, és az egér megszólal, ugye milyen hangosan dübörgünk?

- Mekkora erőt képvisel a MÉSZ az erőműves érdekvédelmi szervezetek között?
- A létszámadatokról csak annyit, hogy a PADOSZ-nak összesen 1800 fő a taglétszáma, amely a PA Rt.-én belül 1100 főt tesz ki, míg a MÉSZ-nek úgy kb. 550 fő a taglétszáma. Az előbbiekben vázolt mentalitással a jövő is borzasztóan nehéz lesz...

- Mi a véleménye a mészesek által kezdeményezett sztrájkról?
- Illene megtanulni az érdekérvényesítést, mint szakmát. Először is reális célokat szabad csak kitűzni, mert irreális célokat nem lehet elérni és ezáltal a munkavállalókat illúziókba kergetjük, ami után jön a kiábrándultság. A reális célok eléréséhez pedig számba kell venni az eszközeinket és azt, hogy melyikkel hogyan és mikor tudunk, illetve akarunk élni. Ezen eszközök között természetesen ott van a sztrájk eszköze is. Hangsúlyozottan eszköz a sztrájk és nem cél, és mint eszközt csak nagyon tudatosan szabad alkalmazni. A cél a megállapodás, és az eszközt is ezen cél megvalósítása érdekében lehet, illetve szabad alkalmazni. Ellenkező esetben olyan mély sebeket ejt (az alkalmazás is), hogy azt hosszú idő alatt sem lehet kiheverni.
Az idei, MÉSZ által szervezett sztrájkkal a fő baj az volt, hogy úgy tűnt, ez nem eszköz, hanem cél. (Megmutatjuk, hogy kik vagyunk!) A másik baj, hogy idő előtti volt, és legnagyobb hibája, hogy szervezetlen, átgondolatlan is volt. Ezzel rengeteget ártottak a sztrájk intézményének is. Nem könnyű kívül maradni egy sztrájkban, de ezen csak kívül maradni volt szabad.

- Mi az elképzelése a jövőre nézve?
- Egyelőre a hogyan továbbról fogalmam sincs... Nagyon nehéz lesz. Az együttműködésen kívül nincs alternatíva, de az együttműködés mindenkitől együttműködést követel és nem azt, hogy te működj velem együtt, de én nem akarok veled.
Személy szerint nem érzem jól magam. Ez nem az én közegem. A tudásomat, tapasztalatomat, taktikai repertoáromat a munkáltatóval folytatott alkunk során szeretem kamatoztatni. Mostanában - 3-4 éve - több energiámat veszi el a munkavállalói oldal összerendezése, a különböző "partizánakciók” kivédése, mint az feltétlenül szükséges lenne. A megállapodást követően még eltelt 4-5 nap, mire a feszültség felengedett bennem.
Van egy jó bérmegállapodás, de még nem tudok neki szívből örülni. Márpedig öröm és siker nélkül nagyon nehéz tovább menni.

-F-K-
(Forrás: "forró drót" újság 12. évf. 4.sz.)

Hozzászólás írása:

Facebook - VD - Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége