2008. augusztus 5.

Nagy eseményre készül a PADOSZ bizalmi testülete, a szakszervezeti tagok és valamennyi kolléga, aki jól ismeri és szereti őt.

Szakszervezetünk egyik nagy egyénisége, az „Öreg Szigeti” nyugdíjba készül.

Mi ugyanúgy, mint ő, kicsit szomorúan játszunk a gondolattal, az idő múlásával. Hát igen, igen, az idő a régi öreg cimbora, és mint tudjuk - sajnos - minden embernek a nyomába szegődik, aki csak a világra születik. Úttalan utakon, örömben, bánatban. Néha ránk mordul, ha rosszul cselekedtünk, máskor pedig biztatóan ránk kacsint, ha netán örömre fordul a dolog. A jól ismert cimbora végtelen fösvény hírében áll, és mint ilyen, a „mihaszna földi jót” igencsak szűkmarkúan osztogatja.

Be kell vallanunk, hogy a sok-sok év a miénkkel együtt még az ő teherbírását is próbára tette.
Hidd el, kedves Jóska, drága barátunk, veled együtt valaha mi is alig hittük el, hogy eljön majd az idő, amikor a megszokottnál kicsivel hamarabb elfáradunk, és megfáradt, megnyúlt lépéseink árnyékában tovább időz az őszi napsugár.

A becsületben átdolgozott hosszú évekkel a háta mögött méltán készül a stafétabot átadására és a jól megérdemelt pihenésre. Hiszen dolgoztál, bíztál, küzdöttél eleget. De Te igazán elmondhatod, hogy szinte minden sikerült, amibe csak belefogtál.
Kezdve az olajos, lármás műhelyektől, az általad megszelídített, csattogó, perlekedő, és örökké visszabeszélő gépeken át, a lehetetlent nem ismerő hitedtől megbékélt makrancos szerszámokig. Majd aztán a Téged kereső emberek, akik reményt vesztett, fénytelen szemekkel, megrendült hittel valahogy mindig megtaláltak…
Mert a jó és igaz szó ritka portéka ma már. Azok az emberek, akik erre vágynak és Téged ismernek, tudják, hogy kit kell keresni.
Mert tudod Jóska! - az őszinte szó nagy kincs, minden korban az volt - Még akkor is, ha a szánkon kiejteni nem volt szabad, így a lélekben szárnyalt. Ma is az. Reméljük, a jövőben is így lesz. Ezért azt gondoljuk, őszinte szóért őszinte szó jár cserébe részünkről, most ajándék gyanánt.
Olyan jó volt, hogy dolgoztál velünk, de még jobb volt, hogy dolgozhattunk veled.
Jó volt, hogy hozzánk pártoltál, hogy erősítettél bennünket tettünkben, hitünkben.
Bölcsességedre, mely tapasztalatodból és valami, meg nem magyarázható ráérzésedből fakadt. Mindenkor tisztelettel emeltük tekintetünket. Még akkor is, ha az első reagálásunk nem úgy sikerült, ahogy azt szívünkből szerettük volna és így azt hihetted, hogy nem értünk Veled egyet.
Jó volt az is, sőt felemelő érzés volt, amikor a tömeg előtt felvállaltad a gondok és problémák tolmácsolását, de úgy, ahogy csak Te tudod.

Hiszen mindannyian emlékszünk arra a bizonyos sztrájkhelyzetre. A napokon át tartó tárgyalásoknak nem akaródzott végeszakadni, és főleg nem pozitív irányt venni. Ma már tudjuk, az életünk, a jövőnk volt a tét. Nem várhattunk tovább, tenni kellett.
Jóska felismerte az idők szavát, cselekedni kell. Vagy így, vagy úgy, de az embereket nem lehet cserben hagyni. Egy rögtönzött megbeszélést követően - veszélyt vállaló hírvivőként - tolmácsoltad a karbantartó lakatosok döntését, miszerint: „a paksi lakatosok majd döntenek, ha az asztal jobb és bal oldalán ülők nem tudnak, vagy nem akarnak dönteni”.
De így volt ez a ’96-os budapesti VDSZSZ kongresszuson is, még ma is nagyon büszkék vagyunk emiatt is rád.

Emlékszel? A válladra vetett kabáttal, szemedben szent elszántsággal elszavaltad előttünk a privatizáció utáni lehetséges paksi jövőt.
Dermedten néztük és hallgattuk szellemi vezérünk drámai, ugyanakkor lelki megtisztulást hozó szavait. A gondolatok közös tőről, mindnyájunk szívéből fakadtak. Közösen éreztük, közösen dobogott a szívünk. Ám a hős Te voltál. Nem mi tettünk hőssé, hanem szavaid, bátorságod, az akkor és ott szinte megdicsőült lényed. A lélekben fogant gondolat csak a lélekben lel hazára. A közömbösök nem érthették most sem és máskor sem. De aki hallotta és megértette, soha nem felejti el. Köszönjük!
Rendezvényeink, a híres PADOSZ-os bálok nálad nélkül nem is voltak igaziak.
Fáradhatatlan lendülettel forgattad lányainkat, asszonyainkat. Mindenkihez volt egy kedves szavad, légyen az idős vagy fiatal.

Kedves játékok kieszelője, majd résztvevője.
Gyerekeink sokat emlegetett Szigeti Jóska bácsija.
Otthon, a ház körül mindent megoldani tudó ezermestert, a szekszárdi szőlőhegy lankáin megbúvó általad épített kicsi tanya, ahol minden tégla, minden ásónyom, és mosolygó szőlőszemek a telt fürtökön, mely mind, mind a kezed munkáját dicsérik és alig várják az áldott napot, mikor szeretett gazdájuk ezután több időt tölthet majd odakint. Ezzel nincs másképpen a család sem.
Nekünk azonban mindig csak kolléga leszel, igaz jó barát. Még akkor is ha nyugodt nyugdíjas napjaidon csak a derű óráit számolod, mert amit adtál önmagáért beszél. A munkában mindig előttünk járó és példát mutató „Öreg Szigeti”. Hiszen emlékezzünk csak arra, mikor éveken át reggel fél hattól délután négyig dolgoztál, szabad péntekeidet is feláldozva a szakszervezetért, értünk paksiakért. Emellett a teljesítmény is figyelemre méltó, mert amíg más teljesített 100%-ot, addig Te 150%-ot.
Ugye kedves kollégák? - van mit pótolnunk nekünk is, hiszen példát mutatott számunkra, hogyan lehetne jobban, emberibben együtt dolgozni közös célokért.
Köszönetünk nem csak a múltra, a befejezett időre vonatkozik, hanem örülnénk, sőt kérjük, ha valamilyen ügyben segítséggel fordulunk hozzád, tisztelj meg bennünket, volt kollégákat azzal, hogy megosztod velünk véleményedet, gondolataidat, mert mi számítunk rád. Azért mert nem ülsz velünk együtt itt az irodában, a műhelyben, nem jelenti azt, hogy kifelejtünk a sorból, és nincs szükségünk a véleményedre, a „szigetis” bölcsességedre.
Köszönjük, hogy példát mutattál, hogy hihettünk benned és hittél bennünk,
Köszönjük, hogy segítettél, hogy önmagunk maradhassunk,
Köszönjük, hogy Te is mindig önmagad, az „Öreg Szigeti” maradtál, és mindenféle tétova szélnek meg nem hajoltál.
Köszönjük az igaz szót, a szelíd, bíztató mosolyt, szemedben a derűs fényt, mely szívünkben is örök derűt és reményt igéz.
Ezek után hitvallásod immáron a miénkkel egyező.
Tettünk még erősebb lesz a szónál,
Szavunk igaz csendje hallhatóbbá válik a
Hangosak üres szózatánál!

Boldog, szép nyugdíjas éveket kívánunk, szeretettel

BARÁTAID, TISZTELŐID

Hozzászólás írása:

Facebook - VD - Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége