Én még emlékszem az 1989-90-es évekre, amikor széleskörű vitát folytattunk egymás között, az akkor még egyedüli szakszervezetként működő PADOSZ keretei között. Nekünk, akkor szakszervezeti vezetőknek komoly erőfeszítésbe tellett elhitetni a munkatársainkkal, hogy létezik egy olyan jog, melyet "sztrájkjog" -nak neveznek. Ez a jog minden munkavállalót megillet, még az atomerőműben dolgozót is. A legnehezebben meggyőzhető kör az üzemvitel kulcsfontosságú operatív munkaköreit betöltőkből (ügyeletes mérnök, blokkügyeletes, operátor) tevődött ki. A gondolkodásmódot jól érzékelteti az a felvetés, hogy ezen munkakörök esetében anyagi előnyökért hajlandóak lettek volna lemondani a sztrájkjogukról, (mellesleg az anyagi előnyökért a jogról való lemondás tilos, a munkajog világában.)
Ilyen légkörben tárgyaltunk a Sztrájkszabályzat, Kollektív Szerződésben történő rögzítéséről. Több mint egy év intenzív tárgyalás, majd egy erőteljes munkavállalói nyomás hatására született meg a ma is élő szabályzat. Kérdezhetnék, hogy ez miért fontos ma? Azért, mert a MÉSZ vezetői az idén ismét felelőtlenül nyúltak ehhez az eszközhöz, sőt egyenesen odáig merészkedtek, hogy a szabályzatot teszik felelőssé azért, mert nem tudtak megfelelően élni a rendelkezésükre álló eszközzel. Az érzékeltetés kedvéért idézzük magunk elé a közelmúltat.
Ez év január közepén az ágazati bértárgyalások kezdetekor még 4,5 % bruttó bérajánlata volt a munkáltatói oldalnak. Ezt a helyzetet kellett megfordítani úgy, hogy a 4,5 % -os reálbér növekedés számunkra is elérhető legyen. Ekkor bizony nagyon úgy nézett ki, hogy sztrájk nélkül nem vívható meg ez a csata.
A bruttó 4,5% és a 11,35 % között úgy gondolom jelentős a különbség. Február közepére a VDSZSZ keretein belül, a vezérletével el voltunk szánva a sztrájkra, de ez idő alatt egyetlen lehetőséget se hagytunk ki, hogy a probléma sztrájk nélkül is megoldható legyen. Ez a sztrájk úgy mozgósítási, mint jogi szempontból a lehető legkörültekintőbben elő volt készítve. Jellemző, hogy a PA Rt-nél működő mind a négy szakszervezet egységesen kiállt e mellett. Ekkor senkiben nem fogalmazódott meg az a félelem, hogy a szabályzatunk "jogellenessége " akadálya lehet a sztrájk megtartásának. Vajon miért? Azért, mert annak az akciónak meg volt a tömegtámogatottsága, valamint minden részletre kiterjedően elő volt készítve.
A MÉSZ "vezérkara" nevenincs szakértőkre hivatkozva a tavalyi és az idei kudarcba fulladt akciójukat azzal akarja menteni, hogy támadja a Sztrájk Szabályzatot, és egyenesen alkotmány- és törvényellenesnek nyilvánítja. Sőt odáig merészkedtek, hogy a KSZ felmondásával fenyegetőztek arra az esetre, ha a bíróság nem nekik adna igazat.
Itt érkeztünk el ahhoz a ponthoz, amely e jegyzet megírására ösztökélt.
Úgy látszik, hogy egyesek kizárólag a romboláshoz értenek, ehhez van affinitásuk.
A Kollektív Szerződés - minden részletével együtt - egy olyan közös érték, amit óvni, védeni kell!
Nem állítom, hogy a Sztrájk Szabályzat egyes részleteit ne lehetne, illetve nem kellene módosítani, de a módosításra megérett pontok egyike sem jogellenes. Az ilyen állítás rombolja a KSZ értékét, hitelét és bizonytalanságot szül.
Az előző példák, illetve az elmúlt évek eseményei bizonyítják, hogy avatott kézben igenis jól funkcionál az említett szabályzat.
A "korrektségről" pedig annyit, hogy az elmúlt év végén a munkáltatótól kellett megtudnunk, hogy a MÉSZ vezetői a bírósághoz fordultak a sztrájkszabályzat egyes pontjainak törvényellenessé nyilvánítása érdekében. A múlt év tavaszán az ismert konfliktus után éppen a MÉSZ kezdeményezte, hogy tegyük félre az ellentéteket és a mindennapi munkában, működjünk együtt, vagyis térjünk vissza a Koordinációs Tanács működési keretei közé. Ezt mi elfogadtuk, de ismét hátba támadtak bennünket. Ennek ellenére - a béke és együttműködés érdekében - igyekeztünk a problémát visszaterelni a normális működés kerékvágásába. A mi hathatós közreműködésünkre a munkáltató és a MÉSZ vezetői megegyeztek a per felfüggesztésében és a normális KSZ módosítás keretei között történő tárgyalásban, immár a többi KSZ kötő felet sem kizárva egy olyan ügyből, ami rájuk is tartozik.
Az ismét kudarcba fulladt akciójuk következtében - egyetlen KSZ módosítási tárgyalás nélkül - egy újabb felelőtlen kalandba bocsátkoznak. Fel sem mérik - talán nem is tudják - hogy mivel "játszanak", mit kockáztatnak. El vannak foglalva az önigazolási manővereikkel, a saját tisztújító választásuk során a pozíciójuk megvédésével, és ezért úgy látszik semmilyen ár sem drága. Akit érdekel nagyon szívesen, megvilágítom a veszélyeket, ezeken az oldalakon csak azért nem teszem, mert nem akarok a másik félnek ötleteket adni.
Befejezésként a felelősség kérdéséről. Nagyon sok példa bizonyítja, hogy az aki egy értékért nem dolgozik meg, sokkal könnyebben herdálja azt el. Erre most egy újabb bizonyítékot kaphattunk!?
Dr. Kiss Mihály
elnök