A Paksi Atomerőmű Dolgozóinak Szakszervezete (PADOSZ) vezetőségébe új elnökhelyettesnek választották Weisz Mátyást.
Az előzőekben az új munkaköréről, most inkább személyéről, családjáról kérdeztük a 46 éves Matyit, és arra is kíváncsiak voltunk, hogy szerinte milyen egy jó közösség.
- Tősgyökeres paksi vagyok. A szekszárdi Rózsa Ferenc Szakközépiskolában szerzett finommechanikai műszerész képesítéssel a Paksi Konzervgyárban kezdtem dolgozni, 1976-ban. De régóta tervezgettem, hogy a gyerekkorom óta szemeim előtt épülő atomerőműben dolgozom majd. Ez két év múlva vált lehetővé. Az üzembe helyezési munkák kezdetétől 25 évet dolgoztam ugyanazon a munkahelyen, vezérléstechnikai műszerészként, majd csoportvezetőként. Közben erősáramú berendezés-szerelői és karbantartó technikusi képesítést szereztem.
Szerencsésnek érzem magam, hogy abban a városban találtam meg a munkám és a megélhetést, ahol születtem, és ahol a családom él több generációra visszamenőleg. Feleségem is paksi születésű, óvónő a Mesevár óvodában. Gyermekeink, Miklós 19, Katalin 17, Ágnes 14 évesek. A nagyobbak éppen pályaválasztás előtt állnak. Mindhárman aktív sportolók különböző sportágakban. A sport szeretete - főként anyai ágon - családi vonás. Ez valószínűleg rányomja bélyegét a pályaválasztásukra is. Nagyon kötődünk a Dunához. A nyári szabadidőnk szinte minden percét a vízen töltjük.
Mindig végeztem valamilyen közösségi tevékenységet. Sportszervezőit vagy szakszervezeti munkát, vagy ezt a kettőt párhuzamosan. A PADOSZ-nak tisztségviselője vagyok megalakulása óta, 1993-tól a szakszervezeti bizottság tagja. Az ez évi választáson a Szigeti Józsi nyugdíjba vonulása miatt megüresedett helyre választottak a PADOSZ elnökhelyettesévé.
Hogy milyen egy jó közösség? Biztosan sokféleképpen lehet jó közösség egy csapat, társaság, de a jó közösségi ember átérzi a társai örömét, sikereit, bánatát, kudarcát, és hogy ezek ne véletlenül, kiszámíthatatlanul érjék magát és társait, azért hajlandó tenni is. Ha több ilyen ember találkozik, akkor jó közösséggé formálhat akár egy tömeget is. Én a munkám során, különösen a szakszervezeti tagok között sok ilyen emberrel találkoztam.
(Forrás: "forró drót" újság 9. évf. 4.sz.´)