Rajki Sándorné MEVISZ titkár gondolatai:
- A múltat nem befolyásolhatjuk, de amit a múltban megtettünk vagy elmulasztottunk, az igenis befolyásolja a jövőt.
A programtervezet részben épít a múlt eredményeire, de olyan célokat is kitűz, melyekhez munkánk külső körülményeit is meg kell változtatni.
Nem alkalmazkodás, hanem a korlátok feszegetése és itt-ott a ledöntése is!
Mert miről van szó?
Azt akarjuk, hogy növekedjen a magyar villamos energia rendszer termelőkapacitása, az ellátás biztonsága, és így őrizzük meg a munkahelyeket. Ki akarja ma ezt rajtunk kívül? A befektetők nem (nagy anyagi befektetés, hosszú megtérülési idő), a kormány sem, hiszen inkább az EU-s elvárásokat igyekszik túlteljesíteni, mint megalapozott energiapolitikával az ország biztonságos ellátását lehetővé tenni.
Változtatni akarunk az iparágban eluralkodó foglalkoztatáspolitika irányán. A munkáltatók, a tulajdonosok ebben különböző okokból ellenérdekeltek.
Azt akarjuk, hogy a beosztott dolgozók bérei, élet- és munkakörülményei is EU-konformok legyenek, ne csak a vezetőké.
Nem sorolom tovább, ebből is látszik: most többről és másról van szó, mint korábban.
Megérett az idő a változtatásra, és biztos, hogy támogatásra találunk széles munkavállalói és fogyasztói körben is.
A program teljesülhet, de komoly összefogásra lesz szükség. Nem kerülhetők majd el erőteljes, határozott fellépések, ha kell tüntetések, erődemonstrálások sem. El kell kerülnünk, hogy a szakszervezeti munkánk hivatalnokjellegűvé váljon, hogy elszakadjunk a munkavállalóktól. A szakszervezet mozgalom. Nem csak néhány vezető ügye, mi fog történni a jövőben, de a vezetők felelőssége, hogy akcióképes, bátor, egymáshoz szolidáris tömegek álljanak ki céljaikért, mindannyiunk jövőjéért.
- A MEVISZ egyike azoknak az alapszervezeteknek, akik 1991-ben szövetséget kötöttek a villamosenergia-ipar munkavállalóinak érdekében. Ez a szövetség azonban mindig szélesebben értelmezte érdekvédelmi munkáját. Nekünk nem csak a bér volt fontos, hanem a szakma becsületének, az iparág összetartozásának őrzése is.
Azzal a felelősséggel dolgoztunk, amilyen felelősséget viseltünk az ország villamosenergia-termelésében, ellátásában.
Mi ezt a szövetséget soha nem kérdőjeleztük meg. A Mátrai Erőműben úgy dolgoztunk, hogy „ne hozzunk szégyent” a szövetségre, a szövetségben pedig úgy, hogy az valamennyi tagszervezet és az iparág egésze érdekeinek feleljen meg.
Minden kritika, veszekedés, jószolgálati ténykedés ezt kívánta szolgálni.
Nekünk nem kapcsolatunk van a VDSZSZ-szel, az MI vagyunk és olyan, amilyenné közösen tesszük. Azt akarjuk, hogy ez a jövőben is így legyen.
- Becsülettel megállhatjuk a helyünket, jól szolgálhatjuk a munkavállalói érdekeket,
- ha a tagság közelében és köztük maradunk,
- ha éltetjük a közösségeket és újakat is építünk,
- ha bátrak maradunk és bátorítani tudunk másokat is,
- ha becsületesek maradunk,
és mindazt, amit elvállalunk az V. kongreszszuson, teljesítenünk kell!
/p align=right>(Forrás: "forró drót" újság 9. évf. 11.sz.)