Szerző: István T. Antal

2009. július 8.

Ilyen gondolkodásra késztető napok a nyugdíjba menetelt megelőző időszak. Sőregi Zoltán az erőműért, a kollektíváért adta tudását, energiáját, mindezt nagy elhivatottsággal, meggyőződéssel és jó kedéllyel.

- 1970 májusában, 23 évesen léptem be munkaügyi áthelyezéssel a Mátrai Erőműhöz. Akkor Gagarin Hőerőműnek hívták - kezdi visszaemlékezését Sőregi Zoltán. - A műszerautomatika üzembe kerültem lakatos munkára, mert eredeti szakmám, az autókarosszéria-lakatosság közel állt ehhez. Őszintén megmondom, azért jöttem az alakuló erőműbe, mert nekem, hasonlóan a többi fiatalhoz, lakásgondjaim voltak. Kaptam lakást Gyöngyösön, 150 lakásos tömbházban. Erőművesek lakták, fiatalok, környékbeliek, családi hangulatban. Jól éreztem magam ott. Ma ugyancsak Gyöngyösön, de kertes házban élek.
Korábbi munkahelyeimen nem volt szakszervezet, amikor átkerültem, beléptem. Oltóssy Rezső volt abban az időben a szakszervezeti bizottság elnöke, az iparág nagy öregje. Egy év múltán javasolta, legyek a bizalmi helyettese. Elvállaltam.

- Már akkor közösséget kedvelő ember volt?
- Igen, mind a mai napig. A civil életben és munkahelyemen is. Akkoriban a Gagarinban rendkívül aktív kispályás labdarúgóélet volt. 16 csapattal rendeztünk erőműves bajnokságot! Én is fociztam, csapatomban középpályásként, és mindig a baloldalon. Ballábas vagyok, oly annyira, hogy ha a jobbikra kellene állnom, eldőlnék.
Népszerű voltam és ez szakszervezeti munkám során sokat nyomott a latba. Az V. számú blokk avatásának évében bizalminak választottak.
Két évvel később üzemet váltottam. Rám bízták a Heller-Forgó féle hűtőtorony gépészmechanikus karbantartását, közte az olajhidraulikát. 14 fős csoport volt, én lettem a vezetőjük. A bizalmi munkát továbbra is elláttam és 1978-ban megválasztottak Pintér László főbizalmi helyettesének, majd 1980-ban főbizalmiként a szakszervezeti bizottság tagja lettem. Döntően a sportterület tartozott hozzám. Munkafeladatom is változott, a szállító karbantartó osztályon, a széntéri berendezések, gépek karbantartásánál lettem irányító főszerelő és ez a munkám most is.

- A rendszerváltás és az új szakszervezeti felállás miként érintette az szb-t, a tagságot?
- Kedvezőtlenül, de ennek személyi okai is voltak. Tagságunk 40 százalékát elvesztettük, 1000 főről 600-ra csökkent a szakszervezeti tagok száma. '95 decemberében megvonta a tagság a bizalmat az akkori titkártól. Három hónapig megbízással én láttam el a titkári teendőket, majd Rajki Sándornét választottuk meg a villamos szakszervezet titkárának, elsöprő többséggel. Megkezdődött az újraépítkezés, az őszinte beszéd és kimondtuk, a vezetés nem szakadhat el a tagságtól.
A Mátrai Erőmű Villamos Szakszervezete meghatározó tényezővé vált a villamosenergia-ipari szakszervezeti mozgalomban. Ha más mód nem volt igazunk érvényesítéséhez, úgy tiltakoztunk, demonstráltunk, végső esetben sztrájkoltunk tagságunk vagy az iparág munkavállalóinak érdekében.
Megítélésem szerint az Autonómokkal kötött szövetség kényszerházasság volt, a szétválás szükségszerűvé vált, és hogy a LIGA konföderációhoz tartozzunk, én is egyetértettem. Gaskó István úr, a LIGA elnöke a múlt héten itt volt ( az interjúra december 12-én került sor - a szerk.), megindokolta a december 17-re meghirdetett sztrájkot, tagságunk azonban jelen esetben a munka mellett döntött. Ezt szakszervezeti vezetésünknek tudomásul kellett vennie.

- A forró drót második, 1995. novemberi számában, mely a VDSZSZ III. Kongresszusáról tudósít, ez olvasható: Kimagasló tevékenységéért VD emblémájú aranygyűrűt kapott… - és a felsorolt nevek között van Sőregi Zoltán.
- Az ELMŰ Sportcsarnokban volt a kongresszus, hatan kaptuk ezt a kitüntetést, ebből kettő külföldi volt. Én voltam az első fizikai beosztású, akinek szakszervezeti munkásságát aranygyűrűvel ismerte el a szövetség. Elismerésemre a szövetségi vezetőség felé Gál Rezső VDSZSZ elnök tett javaslatot, akit még atomerőműves korában ismertem meg a Villamosenergia-ipari Bizalmi Testületi Tanács ülésein. A Tanács körülbelül 300 főből állt, az iparág valamennyi egysége képviseltette magát létszámarányosan. A Gagarin Hőerőmű 11 főt delegálhatott.

- Családjából valaki továbbviszi azt a szakmakultúrát, erőmű- és munkaszeretetet, melyet elsajátított illetve gyakorolt?
- Lányom, Erzsébet számítógépes folyamatszervezőként az erőműben dolgozott korábban, majd szülésire ment. Két szép unoka nagypapája vagyok. Zsolt fiam a kéntelenítő üzem operátora.

- December utolsó napjáig tart munkaviszonya, előtte vannak az ünnepek, s bizonyára maradt még benn egy-két nap szabadsága. Mi a teendője a még hátralévő néhány napban, s mi lesz utána?
- Elköszöntem Valaska József vezérigazgatótól, akivel egykor, amikor még frissen végzett technikus volt, egy csapatban dolgoztam. Leköszöntem üzemi tanácsi és KÜT tagságomról, jövő héten pedig főbizalmit kell választani megüresedő helyemre. Ami a munkát illeti, befejezzük a beszállított leszórógép javítását, karbantartását.
Szeretem a természetet. Több időm jut kertem ápolására, kirándulok, szorosabbra fűzöm kapcsolatomat a Rajki Marika által vezetett túraszakosztállyal.
Sok, rengeteg barátom van, akik az erőmű körüli településeken laknak. Felkeresem őket, elbeszélgetünk, s a kocsma sem kizárt. Ha mindegyiket felkeresem, negyven évre meg van a programom…

Hozzászólás írása:

Facebook - VD - Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége