2008. augusztus 5.

A Mátrai Erőmű Villamos Szakszervezet köréből búcsúztatták kollégái októberben Oláh Tibornét, nyugdíjba vonulása alkalmából.

Mint mondja, csodálatos ünnepséggel lepték meg az üt. és az szb. tagok, a munkatársak, rengeteg ajándékot, sok kedves, szép szavakat kapott tőlük. A megható, búcsúztató gondolatokat Rajki Sándorné közvetítette felé, emlékül a közös fényképeket tartalmazó cd-t is átvehetett Katyi-mama. A fiatalok hívják így, velük is közvetlen, jó kapcsolatot alakított ki. Pályáját a munkaügy területén kezdte Horton egy mezőgazdasági gépek felújításával, értékesítésével foglalkozó cégnél. Mikor az üzem nehéz helyzetbe jutott, kétségessé vált a napi munkába járás megoldhatósága. Úgy gondolta, főként az ingázó munkavállalók kerülnek hátrányos helyzetbe, ezért megelőzve a fejleményeket, eljött a Mezőgéptől.
- A Mátrai Erőmű Rt.-hez 1993. november 1-jén kerültem, mint tb-ügyintéző, előadó, 14 hónapos szerződéssel, főként helyettesítőként. A határidő lejártakor nagy szerencsémre nem küldtek el, az üzemi tanács és a szakszervezet gazdasági ügyintézője lettem - emlékezik.

- Milyen volt a kapcsolatod a munkatársakkal?
- Örömmel mondhatom, hogy felejthetetlen volt az a 12 év, amit itt töltöttem, mindvégig rengeteg szeretetet kaptam a kollégáktól és most is sokszor hívnak rendezvényekre, kirándulásokra, sporteseményekre, tiszteletbeli tag vagyok. Legutóbb Kőszegen jártunk októberben, egy háromnapos kirándulás keretében az üt.- tagokkal. Nem hanyagoljuk el a személyes találkozásokat ezután sem. Úgy érzem szerettek itt, hiányzik is a közösség és a munkám.

- Hogyan telnek az első "szabadabb” napok?
- Kicsit nehezen. Először olyan érzésem volt, mintha csak szabadságra mentem volna. Negyven év munkával töltött év után, miközben mindvégig emberekkel kellett foglalkoznom, nem egyszerű, de át kell hidalni a megváltozott körülményeket. Voltaképpen maradhattam volna még, de férjem egészségi állapota miatt döntöttem úgy, hogy a nyugállományt választom, többet tudok otthon segíteni. Mindenesetre fontolgatom valamilyen otthon végezhető munka vállalását, nem szeretnék tétlen maradni.

- Van-e esetleg valami konkrét elképzelésed a továbbiakról?
- Ez érdekesen alakult. Még a tavasszal jártam a Parlamentben egy előadássorozaton, ahol a nők esélyegyenlőségéről tartottak előadásokat, többek között Göncz Kinga is. A nyugdíjintézettől is jött egy osztályvezető hölgy, aki meghívott a szociális bizottságba a nyugdíjas tagozatukhoz. Törvényjavaslatok, törvénymódosítások előkészítéséhez kapcsolódó feladatokat kellene ellátni többek között, vagy önkormányzatokkal felvenni a kapcsolatot és a szociális helyzetről felméréseket készíteni. Egy szélesebb tájékoztató szeminárium után havonta lenne egy konzultáció Budapesten. A feladat nekem való lenne, hiszen sok helyen jártam, emberekkel, ügyes-bajos dolgaikkal foglalkoztam mindig is, a gazdasági, szociális dolgok a szakterületeim. Mindenesetre még nem döntöttem.

- Az egész család Ecséden lakik?
- Nem, mindkét lányom külön él a családjával, Hatvanban. Nincs messze, így sűrűn találkozhatunk. Most is készülök meglátogatni a négy kisunokámat, hogy átadhassam nekik a mikuláscsomagot. A karácsony szentestéjét tölti mindenki szűk családi körben, az ünnepek során aztán jönnek ők is hozzánk Ecsédre. Községünk nyugodt, csendes település, szeretek itt lakni. Arra törekedtem, hogy minden kényelem meglegyen családi házunkban.
Nagyon hálás vagyok azért, hogy a későbbi, otthon töltött napok során sok szépre és jóra tudok visszaemlékezni, melyet a munkahelyi közösség adott számomra. Jó kapcsolatban voltam és vagyok a VDSZSZ tagjaival is, több alkalommal találkoztunk már. Az elnök úrtól személyesen is elköszöntem.
Remélem a kollégák nem felejtenek el és ők is olyan szeretettel emlékeznek mindig az együtt töltött évekre, mint én.

-lyv-
(Forrás: "forró drót" újság 11. évf. 12.sz.)

Hozzászólás írása:

Facebook - VD - Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége