2008. augusztus 5.

Teljes körű tisztségviselői választásokat tartottak a Mátrai Erőmű szakszervezeténél, a MEVISZ-nél. Az új titkár Medveczki Zsolt, korábbi titkárhelyettes lett. Vele beszélgetünk a feladatokról, a jövő elképzeléseiről.

- Hogyan alakultak a választási eredmények?

- Április 18-19-20-án választott a tagság új titkárt. A jelző azért lényeges, mivel Rajki Sándorné, Marika már nem kívánt egy újabb ciklust fölvállalni, nyugdíjba vonul. Az SZB-től én kaptam a jelöléshez kellő támogatást, míg 130 szakszervezeti tag önállóan indított jelöltet, a régi szakszervezeti múlttal, és minden kétséget kizáróan az erőművesek érdekeiért mindig kiálló, a hosszú munkás évek alatt elévülhetetlen érdemeket szerzett Sőregi Zoltán személyében.
A választásra jogosultak 79%-os - 660 fő - részvétele mellett, a MEVISZ tagságának meggyőző többsége engem tisztelt meg bizalmával.
Mivel az érdekképviseleti ügyeket Sőregi Zolival eddig is lényegében azonos módon ítéltük meg, így semmi akadálya annak, hogy továbbra is jó kapcsolatban együtt dolgozzunk. Annál is inkább fontos ez, mivel ő a karbantartási terület főbizalmija.



- Milyen légkörben zajlott a választás?


- Talán a részvételi arány mutatja meg a leginkább, mennyire nem közömbös a tagságnak az, hogy ki vezeti a munkavállalói érdekképviseletet egy cikluson keresztül. Mint arra már utaltam, egy új személyről kellett dönteni, két jelölt közül.
Nyilván mindenki mérlegelte rátermettségünket, különböző készségeinket, és mint ahogy ez ilyenkor természetes, a döntésnél az érzelmeket sem lehet figyelmen kívül hagyni. Az én eredményemben nagy szerepet játszhatott a tagságnak az a magatartása, hogy mindenhol, ahol nyugdíjba ment egy tisztségviselő, ott az utódot a fiatalabb generációból választották ki. Ezt tették a titkárválasztás esetében is.
Számomra még volt egy sajátos tétje a választásnak: A Mátrai Erőmű Rt.-nél a tavalyi évben egy költségcsökkentési projekt kezdődött, amely a szolgáltatások és a személyi jellegű költségek 30% -os, az anyag jellegű költségek 20%-os csökkentését irányozta elő a 2001. évi bázisra vetítve, a liberalizált árampiacon való versenyképesség fennmaradása érdekében.


Az rt. minden szervezetére kiterjed a program, úgy etikus, hogy a MEVISZ-nek is meg kell hozni arányosan az áldozatot, ez a titkárhelyettesi funkció főállásban történő ellátásának megszűnésével járt, az apparátus 3 főről 2 főre való csökkentése mellett. Így, ha a választást elvesztettem volna, a foglakoztatási megállapodásunk értelmében 1 évig rendelkezési állományba kerülök, ahol 12 hónap alatt eldől, milyen más munkakörben tart rám igényt a munkáltató.
Ez egy korrekt eljárás, „ez is benne volt a pakliban”.



- Mi jellemzi ma a MEVISZ-t ?


- Ha szabad így fogalmaznom, Rajkiné Marika rendkívül értékes szellemi örökséget hagyott maga után, amit komoly kihívás és felelősség tovább gondozni.
Bár Marika mindig hangsúlyozza, hogy az elért eredményekért közösen küzdöttünk meg, mégis az a helyes megállapítás, hogy a csapatkapitány szerepe mindig meghatározza a csapatmunkát.

Az ő munkássága alatt lett a MEVISZ szervezettsége a működési területünkön 86%-os, és mára gondos gazdálkodással sikerült anyagilag is stabil szervezetté válnunk.
Tagjaink fokozott érdeklődést mutatnak minden, a munka világát érintő kérdésben, ha megszólítjuk őket, akkor jelentős többségük akcióképes, tettre kész.
Büszkén mondhatom, hogy a bizalmi testületünkben, az SZB-ben, az üzemi tanácsunkban minden alkalmazotti csoport képviselteti magát. A műszakos kezelő, a karbantartó-szerelő, a mérnök, az ügyintéző egymás iránt nyitott, egymás problémáit átérzi. Nem elkülönülve, hanem együtt keressük a megoldásokat.
Úgy gondolom, a VDSZSZ Szövetségi Vetősége is elismerte, elismeri annak az útnak az eredményeit, amit 8 év alatt megtettünk.

- Mely területeken szeretnétek még több eredményt elérni?

- Természetesen szeretném, ha minden munkavállaló felismerné a szakszervezet létének fontosságát, és aki még nem tette meg, az belépne közénk. Bár tudom, hogy ez egy kissé utópisztikus gondolat, de erre való törekvésünknek állandóan jelen kell lennie mindennapjainkban. Tagot szervezni és megtartani igazából az alapszervezeteknél lehet, közép és felső szintű agitációval kevésbé. Ez egy nagyon fontos - talán a legfontosabb - feladat.
A legnehezebb dolog, ha valaki elégedetlenségének úgy ad hangot, hogy kilép a szakszervezetből. Igyekszem mindenkivel elbeszélgetni, és sokszor kiderül, nem is a szakszervezet számláját terheli bánatának oka. S amikor már csak a „Ha már egyszer elhatároztam magam” indok marad a tarisznyájában, bizony rajtam is úrrá lesz a tanácstalanság.
Már régóta foglalkoztat, hogy mi lesz azokkal a szakszervezeti tagokkal, akik akár kényszerűségből, akár önszántukból távoznak el a cégtől más munkahelyre. Van-e ott szakszervezet? Képviseli majd valaki az ő érdekeiket ezután? Kapnak-e segítséget ügyes-bajos dolgaikban? Elvesznek-e ők a szakszervezeti mozgalom számára?
Bár a MEVISZ Alapszabálya lehetővé teszi más, az erőművön kívüli munkavállalók tagsági viszonyát is, mégis az a gyakorlat, hogy a távozók kikerülnek a látókörünkből, és hát az is igaz, hogy nem az erőműből a legszerencsésebb az ügyeiket képviselni.
A szakszervezet is egy gazdálkodó szervezet, és az iparágunkban történő események ránk is kihatnak. Ennek következtében csökken a munkavállalói létszám, s ezzel a szakszervezeti tagság is, ami együtt jár a tagdíjbevétel apadásával. Könnyen belátható, hogy egy létszámában egyre fogyó, vagyonában csak zsugorodó szervezet nem fog hosszú távon kiegyensúlyozott fejlődést produkálni.
Éppen ezért meggyőződésem, hogy az ágazati szakszervezeti szerveződéssel párhuzamosan létjogosultsága van egy működőképes regionális szakszervezeti összefogásnak is. S most hadd éljek egy kritikával, nem úgy gondolom a „működést”, mint ahogyan az Autonóm SZSZ regionális hálózata működik.
Megítélésem szerint ennek a szerveződésnek konföderáció semlegesnek kellene lennie. Az adott térségben a munkavállalók érdekében funkcionáló szervezeteknek össze kell fogniuk, és párbeszédet kell folytatniuk a régiós foglakoztatási kérdésekről, a meglévő képességek, források minél hatékonyabb kihasználásáról. Ma már nem lehetünk csak azzal elégedettek, hogy egy térségben ennyi vagy anynyi munkahely létesült. A munkáltatók szakszervezethez való hozzáállását, a foglalkoztatás körülményeit is értékelni szükséges. Jó lenne együtt egy olyan szolgáltató rendszert kialakítani, amit csak a szakszervezeti tagok vehetnének igénybe, ezzel is választ adva a „Mit ad nekem a szakszervezet?” kérdésre.
Szeretném kiemelni, hogy az Unió az ágazati paritásos bizottságok támogatása mellett regionális fejlesztéseket is preferál, s talán elképzelhető az ilyen szerveződésekhez is anyagi támogatást szerezni.
Meggyőződésem, hogy egy ilyen térségi szerveződésnek a MEVISZ jelentős bázisa, egyik fő tartóoszlopa lehetne.
Szűkebb házunk táján a legfontosabb feladatunk a munkahelyek, a szakmakultúránk színvonalának megőrzése mellett a munkakörök minősítésére alapozott társasági bértarifa-rendszer kidolgozásában való közreműködés.
Továbbra is kiemelten kezeljük tisztségviselőink képzését, hogy a lehetőségekhez képest a legfelkészültebben vehessünk részt a tárgyalásokon.

- Milyen a kapcsolat az erőmű más szakszervezetével, pl. a bányászokkal?

- Az erőműves területen nincs más szakszervezeti szerveződés, kivéve a szervezeti módosítások következményeként erőműves szervezetekhez került bányász kollégákat. Az ő akaratukat, kötődésüket tiszteletben tartjuk, és a viszonosság elvén a bányász szakszervezet is ezt teszi a mi tagjainkkal, ha ők kerülnek bányász területre dolgozni. A Mátrai Erőmű Rt.-nél rajtunk kívül a másik reprezentatív szakszervezet a BDSZ, a képviselőivel együtt dolgozunk a központi üzemi tanácsban is.
Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy a két szakszervezet jelentős kérdésekben egységes álláspontot képviseljen mind a tulajdonosi érdekeket megjelenítők, mind pedig a külső környezet felé.
Az együttes fellépésnek, a közösen kiadott nyilatkozatoknak, az egyetakarásnak kiemelkedő üzenete van.

- Milyen partner a menedzsment?

- Szerencsésen alakult úgy, hogy bár a cég jelentős német többségi tulajdonban van, az rt. igazgatóságának elnöke magyar, így nyelvi nehézséggel nem kell szembenéznünk. Ráadásul Valaska József úr tanulóéveitől kezdve az erőműben dolgozik, így a részünkről felmerült problémákra nem csupán az íróasztal mögül, áttételesen reagál, hanem a gyakorlati élethelyzetnek megfelelő érveléssel áll a bennünket foglalkoztató kérdések megválaszolásához. A Mátrai Erőmű Rt. stabil tagja az ágazati kollektív szerződést kötő munkáltatói szövetségnek, a VTMSZ-nek.
Ez egyfajta garanciát biztosít a helyi érdekegyeztetés minőségére is. Úgy ítélem meg, hogy a bányász kollégákkal együtt kemény, de következetes tárgyaló partnerei vagyunk a menedzsmentnek.
Jól felfogott közös érdekünk az rt. nyereséges működése, hiszen csak azon a hasznon osztozkodhatunk, amit megtermeltünk. A versenypiaci helyzet fokozott felelősséget ró a felekre. Viszont a küldetésünk természetéből eredően a munkavállalók egzisztenciális helyzetét, a cég humánköltségekre szánt forrásait mindig is más szemmel fogjuk megítélni.
A közös célok elérése érdekében azonos mederben, de olykor a meder átellenes szélén haladva, nézetkülönbségeinket tárgyalásos úton rendezve kívánunk a jövőben is együttműködési kötelezettségünknek megfelelni.

- Szabadidődből eddig is sokat áldoztál a közösségért. Megválasztásoddal bizonyára még több elfoglaltságod lesz. Családod hogyan fogadja ezt?

- Sőregi Zoli szokta volt mondogatni, hogy a tagság „ezer fejű Cézár”, s nekik megfelelni bizony nem könynyű feladat. Ha úgy tekintem több mint 830 főnököm van, a helyzetet súlyosbítandó, köztük a nejem… Ő is az erőműben dolgozik, és természetesen MEVISZ-tag.
De félretéve a tréfát, én komolyan elkötelezettje vagyok a hivatásomnak, a szakszervezeti tagság képviseletének. A vezetői szinten már úgy kell a kihívásoknak megfelelni, mint egy gazdasági társaságnál a menedzsereknek. Csak így nyerhető el, tartható meg a tagság bizalma.
Igyekszem a tagokkal közvetlen kapcsolatot fenntartani. Ebben szerencsésebb vagyok áramszolgáltatós kollégáimnál, hiszen az erőműben, ha más-más napszakban is, de „kerítésen belül” elérhetőek a tagok, és ha a tag az SZB iroda felé jár, akkor nálam mindig nyitott ajtót talál.
A szabadidőmet megosztom a családom és a tanulás között, mert lényeges dolognak tartom, hogy ne csak a szervezetet építsem, hanem saját magamat is.
A gyorsan változó jogi, közgazdasági környezet megköveteli az ismeretek folyamatos karbantartását, s hát mit tagadjam, az idegennyelv-ismeretem is igencsak hiányos, amin szintén időszerű javítani.
Mint minden eredményes munkához, itt is elengedhetetlen a rendezetett családi háttér, a nyugodt otthoni légkör.
8 éve, amikor eleget tettem Rajkiné Marika kérésének, hogy közvetlenül segítsem a munkáját, a feleségemmel átbeszéltük a vállalásból eredő következményeket. Ez most is fennáll, de két óvodás gyermekem néha zokon veszi a távolléteimet.
Köszönöm, hogy megkerestek és végezetül hadd kívánjak minden kedves olvasónak munkájukban, családi életükben sikereket és jó egészséget!

Kolosváry
(Forrás: "forró drót" újság 10. évf. 5.sz.)

Hozzászólás írása:

Facebook - VD - Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége