EVDSZ nemzetközi referens – Dr. Óvári Katalin

Dr. Óvári Katalin mint nemzetközi referens dolgozik az EVDSZ-nél. Halk szava, csendes de mosolygós természete változó időkben tűnik fel az irodában, hisz munkája megköveteli a szervezést, az utazásokat, a vendéglátást és az ügyintézést. Több évvel ezelőtt ismertük meg őt, türelmes és toleráns jelleme, megjelenése mindig kedvességet hoz a kollégák számára. Katalin szakmailag képzett és rátermett személy, aki igazán igényes magával szemben: Munkánk és tevékenységünk akkor hiteles igazán, ha a megfelelő elmélet mellé szakmai gyakorlat is társul és a sokoldalúság fundamentuma is megvalósul.

-Milyen tevékenységek tartoznak a nemzetközi referens munkájához?

-A szakszervezet minden nemzetközi ügyét, amely a külfölddel és a külföldiekkel kapcsolatos, ezt én intézem. Természetesen az elnök úr a döntő, a szövetségi tagokkal együtt ő határozza meg milyen rendezvényeken veszünk részt, kikkel, milyen szervezetekkel tartunk szorosabb kapcsolatot, működünk együtt. A különböző programokban akár szervezőként, akár meghívottként. A meghívókat is többször ő kapja. A kapcsolatokkal együtt járó tevékenység gyakorlati lebonyolítása, az utazások szervezése, szükséges dokumentumok beszerzése is hozzám tartozik. Két részből áll alapvetően: Ha külföldről érkeznek Magyarországra, vagy tőlünk utaznak külföldre – hova megy, miért megy, repülőjegy, tolmácsolás. Ehhez már kialakult az évek során azok az utak, kapcsolatok, melyek megkönnyítik a munkát. A határon túli szervezetek is segítenek a rendezvények során a részvétel intézésében – természetesen nekik is megvannak erre alkalmazott munkatársaik. Leginkább például a személyes találkozók és a demonstrációk megszervezésében segítenek.

-Mióta vagy az EVDSZ nemzetközi referense?

-Nagyjából 11-12 éve végzem ezeket a feladatokat, a munka jellegéből adódóan sokat vagyok az irodától távol, de ezt másképp nem is lehetne intézni, csak rugalmas munkaidőben.

-Angolul minden külföldi tud?

-Az olaszokkal leginkább csak olaszul lehet kommunikálni. Nemzetközi szervezeteknél mindig akad olyan kolléga, aki beszéli ezt a nyelvet. A kérdésre válaszolva nem minden külföldi tud angolul, korántsem, bár például Németországban a többség igen.

-Az olasz és angol nyelven kívül melyekkel „boldogulsz”?

-Franciául a lényegi dolgokat meg tudom beszélni a tárgyalásokon, írásban mindent megértek. Az egyetemen olasz-orosz szakon végeztem, egyedüliként az évfolyamon, mivel csak egy hallgatót vettek fel akkor erre a szakirányra. Nehéz is volt a felvételi.

-Akkor már a középiskolában nagyon tanultál!

Nevetve válaszolja, „igen, már a középiskolában nagyon tanultam”. –Eleve ilyen ember vagy, akit nem kellett noszogatni, illetve gondolom a nyelvérzéked is kellőképpen fejlett, hiszen lehet valaki szorgalmas, de ez nem mindig elég.

-Azt hiszem van nyelvérzékem, egy diáknak a tanulás is jobban megy. Az tény, sokat tanultam, de a hobbim is ez volt.

-Manapság lehet külföldre utazni, különböző cd-k, hanganyagok, hangos szótárak könnyítik a tanulást.

-Akkoriban semmi ilyesmi nem volt. Nem volt olasz nyelvű televízió-adás itthon, olasz nyelvű rádiót nem lehetett hallgatni, nem voltak tanulókazetták… Könyvből tanultam.

-A beszédet hogyan gyakoroltad?

-Az olasz kultúrintézetbe jártam iskola mellett, érettségi előtt külön tanárhoz a felvételi miatt. Az egyetem közben egy idegenvezetői képzést is elvégeztem és a tolmács szakmát is kitanultam. Idegenvezetés közben gyakoroltam a beszélt nyelvet, ez kiegészítette az egyetemi képzést mindvégig, ezt eszköznek tekintettem.

-Milyen elképzeléseid voltak a pályádat illetően?

-Eredetileg műfordító szerettem volna lenni, nem gondoltam, hogy tanítani fogok.

-Mondanál néhány példát a műfordításokra, melyeket Te készítettél?

-Massimo Bontempelli: Két anyának egy fia, Liugi Pirondello-t, novellákat, Umberto Simonetta: Éjszakai utazók, illetve albumokat, szakirodalmat, többek között. (Umberto Simonetta – Éjszakai utazók, ford.:Óvári Katalin, 1984. Kozmosz Fantasztikus Könyvek. – A Szerk.)

-Hogyan alakul a fordítás? A fordító dönti el mi érdekli, vagy azt fordítja, amire van igény?

-Két lehetőség van. Én döntöm el és a kiadó nem adja ki, vagy ajánl egy könyvet, amit elvállalok vagy nem.

-Egy közepes hosszúságú regény – persze szubjektív kinek-kinek – műfordítása meddig tart és mi a menete? Reggel nyolctól tizenhat óráig „írok”? Mi a Te munkamódszered?

-Az egyetemen tanítottam huszonkét évig, az ELTE Olasz Tanszékén, emellett, ha az órákra készültem és tanítottam, nem volt rá időm. Egyéb alkalmakkor hódoltam eme szenvedélyemnek. Még nem volt számítógép és kézírással sokkal lassúbb a dolog, mint ma. A kézírást kijavítottam, átírtam, átmásoltam, legépeltem, egyszóval hosszú. A számítógép óriási forradalom, bár az első, géppel készített fordításom lassabban ment, hiszen meg kellett tanulnom a computer működésének csínját-bínját és szövegszerkesztőt kezelni. Volt, hogy egy oldalt teljesen kitöröltem, félrecsúszott, kerestem a betűket, de ez már régen volt.

-Jól választottál, az olasz nyelv ismeretének szépségéhez hozzájárul az olasz nép szeretete?

-Nem lehet nem szeretni- mondja mosolyogva.

-A tanítás sok energiát igényel. Úgy vélem, valóban szívből szereted a fordítást. Emellett az idegenvezetés és tolmácsolás.

-Igen, de egyik hozza magával a másikat. Ha csak tanítok, abban felejthet az ember a tudásából, ezt pedig nem szerettem volna. Illetve egy saját magammal szemben támasztott igény is késztetett rá: Az órákon olaszul folyt az irodalom előadás, ehhez megfelelő szint kell, amit csak fokozni lehet. Én így gondoltam mindig is.

-Vannak rokonaid és minden nyarat Itáliában töltöttél?

-Nincsenek és nem volt lehetőségem utazni. A tolmácsolás tehát több szempontból is szükséges volt, de nem éreztem nyűgnek soha. Azt láthatod, minden tevékenységem során emberekkel kellett kapcsolatot teremteni, velük foglalkozni, ez számomra mindig élmény volt. Jelenleg, a szakszervezeti mozgalomban való részvétel is ilyen.

-A műfordító mennyire engedheti szabadjára a „képzeletét”?

-Sok függ a szövegtől, albumok és történelmi leírások esetén a szigorú szöveghűség elengedhetetlen, vagy a szakfordítás esetén. Szépirodalom egy szabadabb műfaj, ott a hangulatot kell visszaadni, ez alkotóbb tevékenység. Közelebb is áll hozzám.

-Hogyan kerültél az EVDSZ-hez?

-Mivel már tanári pályám alatt is tolmácsoltam és úgy alakult, a legtöbbet az érdekvédelmi szervezetek kértek fel, így tudták, kihez lehet szakmai kérdésekben fordulni. Rendezvények, kétoldalú kapcsolatok, sok szeminárium. Akkor nem voltak tolmács-cégek, egyik szervezet esetleg ajánlott a másiknak, konkrétan a vegyészek a villamosenergia-ipariaknak. Szakmai kapcsolatok voltak akkoriban inkább, engem a kulturális intézmények is gyakran hívtak – színháztörténetet is tanítottam a tanszéken.

-Ez külön érdekelt?

-Igen, ezért, hogy még felkészültebb és hiteles legyek, elvégeztem a Színház és Filmművészeti Főiskolát is. (A jelenlegi egyetem korábban főiskola volt – A Szerk.)

-Csak nem esetleg más pálya iránt is érdeklődtél emellett?

-Nem, nem készültem színpadra, éppen ezért a színházelméleti szakot végeztem el posztgraduális képzésen. Hegedűs Géza bácsi is tanított. Érdekelt, illetve nem árt az embernek frissítenie a tudását. Hozzá kell tennem, a megfelelő, támogató családi háttér sokat segített, személy szerint édesanyám és a férjem nélkül nem ment volna. A tolmácsolás sok utazást jelentett, a tanulás és az iskolába járás pedig időt is.

-Évek óta ismernek a kollégák, mégis milyen keveset tudunk Rólad!

-Ez így alakult. Ám visszatérve arra a kérdésedre, hogyan kerültem az EVDSZ-hez, adódik a válasz. Sokat tolmácsoltam az érdekvédelmi szervezeteknek és mikor Gál Rezső elnök megkért, hogy legyek a nemzetközi referens, igent mondtam. A mellékvágányból főcsapás lett, mely azóta is tart. Az olasz villamosenergia-ipari szakszervezettel erősödött a kapcsolat már a ’90-es évek elejétől.

-Milyenek a külföldiek?

-Az olaszok rendkívül nyitott, vidám nép, sokkal többet lehet velük bolondozni, humoruk is hasonló a miénkhez. Úgy is mondhatnám, az olaszok sok mindenben hasonlítanak a „vidám magyarokhoz”. A franciák mások, a németek visszafogottabbak, nem beszélve az északi népekről, de szerencsés a mi területünk. Azt értem ezalatt, aki érdekvédelmi szervezetnél dolgozik, általában már eleve nyitottabb az emberekkel, jobban keresi a kapcsolatot, érdeklődőbb. Maga az a tény, hogy valaki szakszervezetis, sokkal meghatározóbb, mint az, melyik nációhoz tartozik. De ez természetes, hiszen abból nem lehet jó szakszervezeti vezető, aki csak magára gondol.

-Nem is kérdezem, hogy milyen a munkamenet, amit kialakítottál, mert ez teljesen változó.

-Ha rendezvény van, külföldi kollégák érkeznek, huszonnégy órás szolgálat, bár éjszaka ők is alszanak – egy kicsit.

-Türelmes és toleráns vagy, pedig mindig akadhatnak problémák.

-Előfordulnak különös kérések, mint például, ha este kilenc után derül ki, nincs úszódressze valakinek a csoportból, de ő már reggel uszodába vagy fürdőbe menne. Ezt meg kell oldani. A vendéglátás, akár baráti, akár szakmai program, azzal jár, ne csupán hasznosan, hanem kellemes hangulatban töltse itt a határon túlról érkező azt a pár napot.

-Igen, én még soha nem hallottam Tőled, hogy „ezt nem, vagy hagyjatok békén”.

-Egyik legnagyobb hibám talán, nem tudok veszekedni.

-Ez hiba lenne?

-Aki veszekszik, megsértődik, attól jobban félnek és többet megadnak.

-Nem a veszekedés és ha úgy tetszik „nagyszájúság” itt a mérvadó. Hiszen kellően megalapozott érveket csendben is el lehet mondani. Te pedig éppen ilyen vagy – ez nem hiba, inkább kedvesség és megfontoltság.

Folytatódott a beszélgetés a hangos és kevésbé hangos emberekről, de aztán sikerült visszatérni eredeti témánkhoz.

-A nemzetközi kapcsolatok az utóbbi években erősödtek, felértékelődtek és kiszélesedtek. Hogy alakul ez?

-Elhatározás kérdése is, illetve kölcsönös. Előfordul, az EVDSZ dönt egy-egy szervezet megkereséséről valamely témához, történéshez kapcsolódóan. Illetve azok is kereshetnek más szervezeteket, akiknak segítségre van szüksége, ezek inkább a közép-kelet-európai szervezetek a nyugatiak felé. A nemzetközi munkában fontos szerepünk szokott lenni a közvetítő szerep is. Keressük az új irányokat, követjük a trendeket, alkalmazkodunk a gazdasági változásokhoz, együtt, karöltve a külföldi érdekvédőkkel.

Beszélgetésünk végén, rákérdezek a családra is. Az évek során megismertem személyesen is Lőwenberg Dánielt, Kati már felnőtt fiát, aki szívesen segít a rendezvényeken a tolmácsolásban, de akár vetélkedő műsort is vezet, vagy koncertet ad.

-Mikor derült ki a fiadról, hogy nagy tehetsége van a zenéhez?

-Még nem beszélt, de már több mint negyven dalt énekelt. Egy ízben vendégek érkeztek hozzánk, otthon zene szólt és az egyik hölgy „felismerve” a darabot, Beethovent említette. Ekkor a fiam azt mondta: „Nem „Bee”, hanem „Mo”, azaz nem Beethovenről, hanem Mozartról van szó. Innentől kezdve nem volt kérdés, támogattuk szenvedélyében. Jelenleg az előadóestek mellett éppen doktorálni készül és érdekes módon egy hegedűművész életműve a témája és elemzésének tárgya. Később tanítani szeretne, amiben teljes mértékben támogatjuk, de reméljük, még sok-sok koncertjén, zenei előadásán hallgathatjuk játékát.

Facebook - VD - Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége