Munka, érdekvédelem, család, egészség

– Mikor és hogyan lett émászos?
– Szóval a kezdetek? Harmincnyolc esztendeje, 1972-ben a szakközépiskolai érettségi után a végiglógott nyár végén a szüleim valahogy így noszogattak: „Jó lenne végre, ha rendes munkát, munkahelyet találnál magadnak fiam!” Erre aztán körülnéztem a „fronton”, az ismerősök, a barátok és a volt iskolatársak révén kerestem a helyem, majd betévedtem a gyöngyösi Gyár utca 7-ben lévő telephelyre, ahová azóta is járok. Akkor még aligha gondoltam, hogy ez a „házasság” ilyen hosszú lesz.

– Milyen funkciókat töltött már be a cégnél?
– Először a fogyasztói csoportban voltam szerelő, aztán két évet töltöttem a seregben, majd elvégeztem a villamosipari technikumot és az üzemviteli osztályon lettem technikus, később a nyugdíjba vonult idősebb munkatársak után üzemirányító diszpécsernek neveztek ki. 1980 óta ebben a munkakörben szolgálom a villamosenergia-ipart és felügyelem az ÉMÁSZ Hálózati Kft. Gyöngyösi Üzemirányítási Központ területén a szolgáltatást. Munkatársaimmal együtt folyamatos váltószolgálatban dolgozom.

– Hogy érzi magát?
(Tréfásan kezdte válaszát):
– Hol jól, hol még jobban! Annak ellenére, hogy mindvégig ugyanazon a helyen teszem a dolgom, ebben a munkakörben is megtalál a változás szele, hiába, ez már csak egy ilyen világ. A privatizáció, a szakmai kihívások, a technológiai fejlesztések, a telemechanika, a kommunikációs és általános tényezők, az átszervezések, az összevonások és így tovább, vég nélkül. Összességében nem panaszkodom arra, hogy unalmas az életem... Az elvárások a munkámmal szemben mind nagyobbak, egyre jobban kell figyelni, mert a megterhelés fokozatosan növekszik. A fogyasztók is egyre érzékenyebbek a villamosenergia-szolgáltatás minőségére, esetleges hiányára - de ez így van jól! Ez a dolgom, amelyet a legjobb tudásom szerint igyekszem elvégezni.

Alkatából adódik

– Mikor lett szakszervezeti tisztségviselő?
– A „sima” szakszervezeti tagság mellett eleinte csak mellékesen figyeltem a szervezet tevékenységét, majd amikor már munkahelyi és általános élettapasztalatra is szert tettem, akkor alkatomból adódóan is véleményt formáltam és nyilvánítottam. Ez tetszett munkatársaimnak és a főnökeim is respektálták, ezért a kollégáim bizalminak választottak. 1983-tól üzemi szakszervezeti bizottsági elnök is voltam egy ciklusban. A kilencvenes évek elején ugyan kissé visszavonultam a szakszervezeti munkától, majd később beválasztottak az üzemi tanácsba, így megint én képviseltem érdekeinket a lehetséges fórumokon. A vállalat átszervezését követően az érdekképviselet delegáltjaként az ÉMÁSZ Hálózati Kft. felügyelőbizottságának tagja is vagyok.

– Magánnyugdíjpénztár... Mi a véleménye a fejleményekről?
(Felemelte a hangját.)
– A jelenkor társadalmi viszonyaira jellemző módon a választásokon nyertesek nekiestek a társadalmi rend pilléreinek lebontásához. Azt mondták, hogy nekik erre felhatalmazásuk van, az érdekképviselteknek meg nincs... Közben elértek a nyugdíj intézményéhez is, úgy találták, hogy a benne rejlő pénznek jobb gazdái lennének, mint a jelenleg működő magánnyugdíjpénztárak és szépen betömködnék vele a költségvetési réseket, felélve ezzel a megoldással a következő generációk jövőbeni nyugdíjalapjának jelentős részét, a szép állami nyugdíj képét beígérve. Erre a helyzetre kellene valamilyen érdekképviseleti összefogást, demonstrációt szervezni, hogy lássák, mégsem lehet drótkefével tehenet fejni. Önkéntes magánnyugdíjpénztári tag vagyok és nem örülnék neki, ha a megtakarításomat a politikusok más célokra fordítanák.

– Miképpen tudja összeegyeztetni az érdekvédelmet a hivatali teendőivel?
– A folyamatos váltóműszakos beosztásomból adódóan vannak nehézségeim az együttműködésben, a kommunikációban, de ezeket a gondokat az évtizedek alatt kialakult rutinnal, kollégáim segítségével még mindig megoldottuk a műszakok cseréjével, vagy azok átvállalásával. Számomra fontos, hogy a főnökeim is támogatnak a tevékenységeimben.

– Milyen elvárásai, tervei vannak?
– Ez nehéz kérdés... Mert az utóbbi hónapokban történt átszervezések, összevonások, új szoftverek és technológiák bevezetéséből adódó "diszharmonikus" jelenségeket kell feldolgozni, ha úgy tetszik, gombot varrni rá - a munkahelyi és az érdekképviseleti szinten az egyre bonyolultabb, egymásnak időnként ellentmondó érdekviszonyok között.

Kiterjedt rokonsága van

– Kérem, mutassa be a családját!
– Feleségemmel, aki óvónő és egy nagy intézmény vezetője, középiskolás korunk óta ismerjük egymást. Mindketten nagy családból származunk, több testvérrel, kiterjedt rokonsággal, élvezve ennek minden örömét és gondját. Két felnőtt gyermekünk már elrepült otthonról. A nagyobb fiam családos, van két gyönyörű és okos kisunokánk tőlük. A lányom még családalapítás előtt áll.

– Mik a hobbijai, kedvenc szórakozásai?
– Fiatal koromban aktívan sportoltam, a második vonalban röplabdáztam sok éven át, de a „futóművem” már megkopott, kíméletre szorul, ezért csak időnként járok be a srácokhoz sípot fújni. Néha kirándulok a Mátrába, otthon pedig a főzésben vagyok jó, a feleségemnek így tudok a legtöbbet besegíteni a házimunkába.

– Hogy telnek az ünnepnapjai?
(Felcsillant a szeme.)
– Huszonöt évig én voltam a gyöngyösi régió „házimikulása”, de elfogytak a gyerekek, így sajnos már nem volt szükség rám. Karácsonykor nem leszek szolgálatban, ezért ahogy más is, családi körben töltöm a szeretet ünnepét. A szenteste a gyertyagyújtásé, az ajándékozásé, az ünnepi vacsoráé. Mik kerülnek az asztalra? Kocsonya, töltött káposzta, hal, sütemények. És minden percemet a gyerekeimmel és kiváltképp az unokáimmal töltöm... Rokonlátogatásokat is tervezünk, ha pedig lesz hó, akkor szánkózunk a gyerekekkel. A karácsonyi meglepetésről nem beszélhetek, egyébként sem tudok, hiszen eddig engem is megleptek mindenfélével, remélem, most is így lesz.

– Hamarosan vége az esztendőnek... Mit remél 2011-től?
– Minden vágyam az, hogy egészségben lássam felnőni az unokáimat! Azt is szeretném, ha még több fiatal kerülne a szakmánkba, mert ők a jövő letéteményesei. Ha még nyugdíj is lesz akkor, amikor én sorra kerülök, az már csak hab lesz a tortán. Addig persze még szeretnék egy kicsit dolgozni magamért, a családomért és másokért is. Végül pedig, ha már nálam van a szó, mindenkinek boldog új esztendőt kívánok!

Győri István

Facebook - VD - Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége