2002-ben született egy kormányhatározat; tartalma szerint a Vért működését 2014-2015-ig tervezi, célul tűzve ki a 20 Mrd Ft értékű kéntelenítő megépítését és hiteleinek megtérülését. Későbbiekben a szocialista kormányok is megtették a szükséges intézkedéseket, melynek hatására 2005-től működő kéntelenítő biztosítja a Kiotói egyezményben vállalt környezetvédelmi előírások szerinti működést.
Szakszervezeti demagógia? - Összeesküvés-elmélet? - Szerencsétlen egybeesések?
Ismerve az előzményeket, vajon miért a munkavállalói bizalmatlanság?
- 1995-ben (majd 2003-ban), a Vértesi Erőmű Rt. (mára ZRt.) a villamosenergia-ipar - a sikeresen privatizált cégeihez képest - nem rendelkezett hosszú távú és 8%-os eszközarányos nyereséget garantáló áramvásárlási szerződéssel (HTM).
- Majd 1995-től, a tulajdonosi jogokat gyakorló ÁPV Rt. véget nem érő, komoly károkat okozó sikertelen privatizációkba kezdett, ami még 2008-ban is tovább folyt - természetesen, ugyancsak sikertelenül. Érdemes megemlíteni, hogy a munkavállalók és a menedzsment (13-14 éve) egy állandó, a bezárást sürgető fenyegetésnek kitéve végzik a munkájukat - 6500 fő, mára már csak 2100-an.
- Közben, a tulajdonosi jogok gyakorlói „jó gazda" módjára; - kiárusítják a (jelenleg is nyereségesen) jól működő egységeket (100 ezer forintért a dorogi, majd áron alul a tatabányai fűtő erőműveiket), visszafejtik/bezárják a Vért több bányáját - „kihajtják" a Bánhidai Erőművet (a 2 éve még kb. 2 Mrd Ft-ot érő telephely mára a fejlesztés nélkül hagyva lassan elértéktelenedik).
- A folyamatos vezérigazgató-váltások (1990. óta 7-8 esetben), a cégre kénysze-rített koncepcióváltások mára kikezdték a meglévő stabil szakmai alapokat is.
- A kéntelenítő megépítését követően (a 2005. üzleti évben) a tulajdonos - a tervekhez képest - már 4-5 milliárd Ft hiánynyal bocsátja útjára a céget. Annak ismeretében, hogy csak a „szénfillér támogatás" kialakítása teremtheti meg a cég stabil működését és a hitelek visszafizetésének garanciáját, annak késleltetett bevezetése - ami kb.: -4 Mrd Ft hiányt jelent - szinte, már érthetetlen károkozásnak tűnik.
- A felelőtlenül kikényszerített privatizáció és a cég nevében - a tulajdonos közvetlen irányítása alatt - aláírt kb. 70 Mrd Ft értéket képviselő áramvásárlási szerződések kiváltása érdekében kötött alkuk, továbbá az ebből (megegyezés hiányában) fennmaradó kb. 8-10 Mrd Ft-ra taksálható követelések szintén a „hagyaték” részét képviselik?!
2008-ban a Vértesi Erőmű ZRt. kb. 5 Mrd Ft eredménnyel zárhatta volna az évet és ekkor érünk el az ominózus áramvásárlási szerződésekig és a Vagyontanácsnak a zagytér (tehermentes - milliárdos kárt okozó) értékesítésére vonatkozó döntéséig - de a baj nem jár egyedül, mert beköszöntött a gazdasági válság és így minden adottá válik az előre hozott bezárást sürgetők számára!
Korábban, a Vért az ország energiaigényének 5 %-át termelte, jelenleg ez már csak 3,5% - akkor miért ez a nagy lobbiaktivitás? … Vannak feltételezéseink!
- Az energiapiac beszűkülése minden résztvevő számára kedvezőtlen. Kiszámítható, hogy a Vért bezárása másoknak sok-sok bevételt jelenthet? (Átlagáron kb. 20-25 Mrd Ft-ot)
- 2008-ban megszűntek a hosszú távú szerződések és megnyílt az energiapiac. Másoknak is versenyezni kell az életbe maradásért? (Várhatóan ősszel új aukciós szerződések kötődnek, a résztvevők már ma sem 32 euróval számolnak.)
- Egyre nyilvánvalóbb, hogy amíg az MVM fejlesztései szerteágazóak, addig a Vért telephelyeinek hasznosítása jelenleg is várat magára és idővel értéktelenné válik?
- A Vért további működése során fény derülhetne az előnytelen szerződésekből fakadó további károkozásokra is? (Választott bíróság előtt 2009. decemberre várható a döntés.)
- Valaki számon kérheti az állami tulajdon gondatlan kezelését?
- Esetleg, egyszer véget ér a válság is?
Tényleg, csak mi vagyunk paranoiások?
Forrás:
15. évf.,7-8. szám