Szerző: Wessely Gábor

2009. szeptember 29.

Téglás József, a munkahelyek megtartásáért harcoló Dunántúli Villamosenergia-ipari Szakszervezet elnöke így vázolja a folyamatot:
– A cég egyik kapcsolt villamosenergia-termelője a Dorogi Fűtőerőmű. A társaságot az ÁPV 1996-ban arra kötelezte, hogy az erőművet százezer forintért az önkormányzatnak - milliárdos vagyonvesztés mellett - eladja! Dorog és Esztergom távhőszolgáltatását végzik itt, kb. 3800 lakás ellátását biztosítják. A másik villamosenergia-termelő a Tatabányai Fűtőerőmű. Innen látnak el mintegy 25 ezer tatabányai lakást. Ezt az erőművet az MVM Zrt. néhány éve, áron alul kivásárolta. A tatabányai bányákat 2004-ben, a 100 megawatt villamosenergia-teljesítményű Bánhidai Erőművet pedig 2005-ben leállították. Nem történtek meg ugyanis az MVM Zrt.-től elvárható fejlesztések, történt viszont néhány értelmetlen, átgondolatlan kísérlet a privatizációra. Mára az erőmű elértéktelenedett, privatizációja lehetetlenné vált. Ami mára maradt a szebb napokat látott cégcsoportból: az oroszlányi bányák és a Oroszlányi Erőmű, 240 megawatt villamosenergia-termeléssel, kapcsolt hőszolgáltatással, hatezer lakást fűtve. Mindeközben a dolgozói létszám is jócskán leapadt. Év végére már csak kb. 1500 ember foglalkoztatását biztosítja a cég, ha nem megy csődbe és nem számolják fel.

Hogyan élték meg mindezt a dolgozók?
A bizonytalanság és a jövőkép hiánya mára már kikezdte az optimista emberek lelkét is. Szinte egy sincs már közöttük, akit a kilátástalanság ne küldene padlóra. Van egy biztatónak tűnő kormányhatározat, de közelebbről megnézve attól tartunk, hogy annak végrehajtása sok buktatót rejt. Tudjuk, hogy az év végéig a létszámunk kb. 600 fővel csökken. A kapun kívül kerülők közül számos kollégánk ellátottá válik (pl. nyugdíj, más munkahely stb.), de lesznek akik még végkielégítést sem kaphatnak, mert nem olyan régen kerültek a céghez. A megmaradó kevesebb emberre nyilvánvalóan több teher nehezedik. A megnövekedő elvárások szinte teljesíthetetlenek. Többletfeladatok, alacsony bér, a szociális ellátások csökkenése várható. De tisztán kell látni, hogy a szakszervezet legfontosabb feladata a jelenlegi helyzetben a munkahelyek megőrzése. És ha csak kicsi esélyünk van is erre, ezt kell választanunk, kompromisszumok árán is. A gazdasági válság és a munkanélküliség réme hajtja előre az embereket, amit sajnos egyesek csúnyán kihasználnak!

A szakszervezet milyen eredményeket könyvelhet el?
A munkavállalói érdekeket kőkeményen védjük, de csodát nem tehetünk. A csoportos létszámleépítés a kollektív szerződés szerint zajlik, és a maradó állomány bére is folyamatosan kifizetésre kerül. Bár az üdülőinket elvesztettük, az MVM jóvoltából az idén még szinte változatlan feltételek mellett használhatják azokat a munkavállalók. A korrektség kedvéért meg kell említeni, hogy ebben a időszakban különösen fontos a menedzsment szerepe, és dr. Szabó Pál elnök-vezérigazgató - mint munkáltató - személye, akiben igazi együttműködő partnerre találtunk.

Mekkora a szervezettség, illetve, ahogy nőtt a munkahelyvesztés veszélye, többen léptek-e be?
A mi szakszervezetünk mindig jól szervezett volt és bízunk abban, hogy ez később is így lesz. Ma nem is a szervezés a fő gondunk, inkább a soraink újrarendezése, hiszen számos aktivistát is veszítünk a létszámleépítések során.

Milyen lépéseket tehetnek még a megmaradásért?
Minden azon áll vagy bukik, hogy Magyarország energiaellátását velünk vagy nélkülünk képzelik-e el a döntéshozók. Bízunk abban, hogy az MVM nem a bezárást erősíti a tárgyalásokon, és lát lehetőséget a Vértesi Erőmű villamosenergia-termelésének átvételére. Sajnos olyan vélemény is elhangzott már, hogy az ország ellátása biztosítható az általunk termelt villamos energia kiesése esetén is. Szerintünk viszont egyáltalában nem mindegy, hogy hazai energiahordozó – szén – felhasználása mellett termeljük a villanyt, vagy az orosz gázcsaptól függve, euró alapon vásárolt gázból állítjuk elő azt.

Van-e valami biztos kapaszkodó a cég jövőjét illetően, a sok bizonytalanság közepette?
Szeptember elején, a Bányász- és Villamos Napokon Keleti György térségi országgyűlési képviselő a kormány üzeneteként tolmácsolta. A kormányhatározat végrehajtása jobban igazodik a cég működési feltételeihez, mint eredetileg várható volt. Legfrissebb helyzetértékesünk eredményeként elmondatható, hogy – előzetes számítások alapján – már 2010-ben megközelítheti a Vértesi Erőmű üzleti terve a nullszaldót. Ha ezt sikerül elérnünk, akkor tiszta szívvel várhatjuk a kormány végső döntését, és úgy érezhetjük, megszolgáltuk az ország bizalmát.

Őszintén: mennyiben szólnak stratégiai és mennyiben érzelmi okok a szénerőmű megtartása mellett?
Igen sok érv szól mellette, de ezek közül egy biztosan kiemelhető. Az, hogy a térségben újabb több ezer ember munkanélkülisége elfogadhatatlan és iszonyú költséget is jelent. A cég 2005-re felépített 20 milliárdos kéntelenítőjének hitele (10 milliárdos állami kezességvállalás mellett) azonnal a költségvetést terhelné, a humánköltségek 10 milliárdos terhe sem csekély kiadást jelentene, és a sort még lehetne folytatni. A városfűtés kiváltása is kb. 6-8 milliárdot igényelne. Röviden, a bezárás több tízmilliárd forint kidobását, és egy egész szakmakultúra eltűnését eredményezné.

Hozzászólás írása:

Facebook - VD - Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége