2009. július 31.

Húsz éves a sztrájktörvény. A törvény megszületésének körülményeit, az azóta eltelt időszak tapasztalatait és jelentőségét értékelték szakmai konferencia keretében szakemberek, neves, országosan ismert személyiségek, szakszervezeti konföderációk vezetői. Megvitatták a törvény korszerűsítésének főbb feladatait is.

Nem akármire vállalkoztak '88-89-ben a jogászok, ügyvédek, munkajogászok, olyan törvényt kellett alkotniuk, amely a dolgozóknak maximális szabadságjogot biztosít, alkalmazásával a legkisebb hátrány érje őket és megállja a helyét a nemzetközi környezetben is. A munkaanyagok nyilvánosak voltak, társadalmi vita folyt róla, melyet az újonnan alakult szakszervezetek igényeltek is, és megvalósult a párbeszéd a felek között. A pártok is kompromisszumkész-nek mutatkoztak.
Az 1989-ben megszületett, kelet-közép-európa első sztrájktörvényét lassan-lassan, olykor óvatosan, de kezdték „birtokba venni” a dolgozók. A legkeményebb érdekérvényesítő eszköz alkalmazásának példáinál megemlítették az előadók a villamosenergia-ipart, mint „sikeres sztrájk”-ot szervező szakszervezetet.
Dr. Herczog László szociális és munkaügyi miniszter - a témának és általában is a munka világának igen jó ismerője - előadásában számos kérdést, problémát vetett fel, amelyet továbbgondolásra javasolt a szakmai és a törvényalkotó közösségnek.
Elöljáróban a törvény első mondatát idézte. „A dolgozóknak a gazdasági és szociális érdekei biztosítására az e törvényben meghatározott feltételek szerint megilleti a sztrájkjog” - majd elemezte az alkotmányos jognak, valamint a gazdasági és szociális érdeknek a tartalmát. A dolgozó - ma már rendszerint munkavállalót használunk - csak az előbb említett érdeksérelme miatt sztrájkolhat, minden más esetben már inkább politikai sztrájkról beszélhetünk. Hol húzódik a határ? Erre nehéz válaszolni az elmúlt húsz év tapasztalatainak birtokában. Az emberek különféle okok miatt hirdettek már sztrájkot: béremelésért, egészségügyi ellátásért, családtámogatási rendszerért és a fekete gazdaság visszaszorításáért is. Ezek közül bizonyosan nem állná meg a helyét mindegyik a bíróságon. Sok gondot okoz a törvényhozóknak és talán nem is tudják mindig egyértelműen eldönteni, hogy gazdasági vagy politikai sztrájkról kell-e beszélni. Nincs modell arra, hogy milyen legyen a jó sztrájktörvény, minden országnak magának kell azt „kitalálnia”. A törvény a dolgozó gazdasági és szociális érdeksérelmére utal, időközben a szervezés, a tiltakozás vezetését legfőképpen a szakszervezetek vették át.
Ma azt látjuk, hogy egy munkahelyen több szakszervezet is működhet ágazati és országos szinten is. „Ennek létjogosultságát nem vitatja senki, az viszont egyértelműen a feladatunk, hogy a sztrájkjognak a gyakorlását ezzel a jogi és szociológiai ténnyel összhangba hozzuk” - hangsúlyozta miniszter úr.
Magyarország érdekegyeztető fórumokban gazdag ország, országos és ágazati szinten fórumok működnek és akkor bonyolódik igazán a történet, amikor nem kétszer egyes modell áll fel, hanem, amint azt az élet kialakította, a tárgyaló felek többszereplősek, időnként a kormányoldal is bekapcsolódhat. Az eseményeket csak bonyolítja az, hogyha az egyik vagy másik oldalon lévők közül valamely szervezet nem ért egyet pl. a sztrájkköveteléssel, vagy a kollektív szerződéssel.
A miniszter úr véleménye szerint arra kell törekedni, az lenne az „igazságos”, ha a tárgyalások menetéből, az érdekegyeztetési fórumról nem maradnának ki azok sem, akik az alapvető követelésekkel és a sztrájkfelhívással nem értenek egyet. Az olyan ügyekben, amelyek sokakat érintenek, végig biztosítani kellene - sztrájktárgyalás esetén is -, hogy a tárgyalásokból senki ne legyen kirekesztve. Sajátos helyet foglal el az egyeztetés során a sztrájkbizottság, amelyet a törvény ugyan nem említ, fontosságára tekintettel szükséges lenne azonban sztrájkszabályozás keretében foglalkozni ezzel.
Eddig jónak bizonyult az a gyakorlat, hogy az elégséges szolgáltatás kérdésében a munkáltató és a szakszervezet állapodott meg és nem terhelték ezzel a bíróságokat. Súlyos jogbizonytalanságot okoz viszont, ha nincs megállapodás az elégséges szolgáltatásról, ennek a feloldására jogi megállapodás kellene. Ugyanis a történetbe a közszolgáltatás, a fogyasztó is „belép”, az ő érdekét is védeni kell.

Az eredménytelen tárgyalásoknak eredménye lenne abban az esetben, ha a munkaügyi döntőbíróság igénybevételét kötelezővé tennék.
A jogellenes sztrájkról is rendelkezik a törvény. Javaslatként hangzott el, hogy lehetővé kellene tenni a szereplőknek, hogy a sztrájkkövetelés bejelentése után, még a sztrájk megtörténte előtt állásfoglalást lehessen kérni a bíróságtól a jogszerűséget illetően.
A dolgozónak joga van sztrájkolni és ugyanúgy joga van nem sztrájkolni. A szakszervezetek a sztrájktörésről és az ehhez kapcsolódó munkáltatói magatartásról sokat beszélnek, javasolják a Munkatörvénykönyv módosítását - eddig eredménytelenül. Javaslatként hangzott el, hogy napirendre kell tűzni számos sztrájkot érintő témát, amely nincs szabályozva, de a gyakorlat ezt megkövetelné: pl. hol tartózkodjon a dolgozó a sztrájk ideje alatt, mikor kell bejelenteni a sztrájkot és mely szakszervezetnek, az objektív idő meghatározása, stb.
Napjainkban a sztrájkot illetően még sok kibeszéletlen probléma létezik, ennek rendezése érdekében a kormánynak, a munkáltatónak és a szakszervezeteknek folyamatos párbeszédet kell folytatniuk.
Gaskó István, a LIGA Szakszervezetek elnöke, a munkavállalók érdekérvényesítésének legfontosabb eszközének nevezte a sztrájkot és a törvényt, amely a társadalom és a gazdaság demokratizálódási folyamatában jött létre. Ma ez a legerősebb fegyvere a társadalmi és gazdasági életnek. Megalkotásában részt vettek a LIGA Szakszervezetek részéről is.
A törvény egyszerű, áttekinthető, viszonylag szűk szabályozási kört vállal magára. A bírósági joggyakorlat is egyre következetesebb. Megszületése óta érdemi indítvány a módosítására még nem volt. Általában a kormányon lévők szeretnék szigorítani. Az Európai Unió számos országában nem szabályozzák a sztrájkjogot a törvény szintjén, így pl. Franciaországban sem, viszont ott büntetik a sztrájktörőket.
Az elnök úr ezt követően számos saját, évtizedekre visszamenő, a LIGA Szakszervezetek gyakorlatából hozott példát: Sikeres és eredményes sztrájkokat ismertetett és ráirányította a figyelmet a munkáltatói és a kormányoldal magatartásának - társadalmi - felelősségére is.
Az a tapasztalat, hogy a munkavállalók élnek a törvényes érdekérvényesítés legerősebb eszközével, ezt csak erősíti az, hogy a bírósági jogorvoslat során törvényesnek ítélik az általuk kezdeményezett és szervezett sztrájkokat.
A törvény egyik legkritikusabb pontjának a még elégséges szolgáltatásról való megegyezést tartotta az előadó.
Gaskó elnök úr előadásában arra is kitért, hogy kevéssé köztudott tény, de Magyarországon kevés sztrájkot tartanak közép-európai összevetésben, mert félnek használni ezt a fegyvert. A sztrájk fegyverét pedig „forgatni kell”, mert Európában a magyar munkavállalók helyzete az egyik legrosszabb, és már többször bebizonyosodott, hogy csak ezzel az eszközzel lehet hatni a kormányzatra.
Kolosváry-Fábián

Hozzászólás írása:

Facebook - VD - Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége