Akik mégis maradtak az atomerőműben

Ismeretes, hogy a Fukusimai Atomerőműben március elején történt üzemzavar szintjét a szakértők a csernobili katasztrófa szintjére, a legmagasabbra emelték. A mentési munkálatok során a sugárzás szintje elérte a halálos szintet, több mint hétszázan menekültek el eddig. A kötelességüket és hivatásukat nem feledők ott maradtak, nagyjából kétszáz dolgozó. Ők az 50-ek, más néven az önmagukat is feláldozók az üzem mentesítése érdekében.

Atomtudósok, tűzoltók, katonák, rendőrök és jól képzett mérnökök is vannak közöttük, akik halált megvető bátorsággal folytatják a munkálatokat, miközben megüzenték családjuknak, hogy őket már ne várják haza. Van közülük, aki már negyven éve dolgozik a tokiói villamos műveknek, idén készült nyugdíjba, most mégis önként jelentkezett. Az ország hősként tekint azokra a dolgozókra, akik védőfelszerelésben, oxigénpalackkal járják az üzemet, mely légmenetesen zár, bár azt is tudják, nem védi meg őket teljesen a sugárzástól. Amíg nem volt áramellátás az üzemben, zseblámpával járták a részlegeket. A szakértők szerint nem éri őket halálos sugárdózis, ám az erőműnek bizonyosan vannak olyan részei, ahol magas a radioaktivitás és maradandó károsodást okozhat. A japán miniszterelnök kijelentette, egyedül az 50-ek azok, akik megmenthetik a még menthetőt és megoldhatják a kialakult krízishelyzetet.
A további nukleáris katasztrófa elkerülése érdekében mára 180-an maradtak, akik ötvenfős csoportokban váltják egymást, hogy a lehető legkisebb radioaktív sugárzás érje egyszerre őket. Nem foglalkoznak egyelőre azzal, milyen veszélyes munkát végeznek, egy dologra koncentrálnak csak, s ez a krízis elhárítása, a lakosság védelme, az üzemi katasztrófa helyrehozatala.
A veszélyes üzemben dolgozók munkavállalásuk kezdetétől tisztában vannak munkahelyük veszélyességének mértékével, szakmai elhivatottságuk azonban képessé teszi őket arra, akkor is maradjanak, ha mások elmenekülnek kötelességük teljesítése elől.
A mentési munkálatokban részt vevők sms-en keresztül üzennek a családjuknak:
„Mindenki elmenekült, elhagyta otthonát és nem tudja, mihez kezdjen. Mi nem fordulhatunk vissza, hogy elhagyjuk az üzemet… mindenki elvesztett mindent - otthonát, munkáját, iskoláját, barátait, családját. Ki képes megérteni ezt?”
„Rávettem magam, hogy itt maradjak a földrengés és cunami után, és folyamatosan harcolunk a kollégáimmal, alvás és pihenés nélkül.”
„Szeretném, ha az emberek megértenék, hogy még vagyunk itt egypáran, akik megállás nélkül harcolnak azért, hogy a borzalmas körülményeket helyrehozzák.” „A sírásnak nincs értelme. Mintha a pokolban lennénk, amit tehetünk, térképet készítünk az ég felé.”

Az Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége értékeli és nagyra becsüli a paksi atomerőműben dolgozókat. Különösen azokat, akik a nagy odafigyelést igénylő üzemben naponta tudásuk legjavát adva helytállnak.

Facebook - VD - Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége