"A kölcsönös bizalom jellemzi mindennapjainkat”

- Mióta dolgozik az ÉMÁSZ-nál?
- Majdnem huszonnégy esztendeje. 1987 szeptemberében kezdtem a cég hálózat építési csoportjánál dolgozni, nehézgépkezelőként.

- Hogyan került a villamosiparba?
- Az első szakmunkás bizonyítványomat 1973-ban adták a kezembe. Akkor még nem gondoltam, hogy a tanulás csak most kezdődik igazán. Ifjú szakemberként a Salgótarjáni Volánnál, aztán a Nógrád Megyei Közútkezelőnél, majd a balatonfüredi SZOT-nál helyezkedtem el. „Sétahajózás" volt nekem az életiskola első néhány lépése. Mindegyik munkahelyemen új és még újabb szakmákat tanultam. Hazatérve szülővárosomba kerestem azt a helyet, ahol a megszerzett tudásomat és az önálló munkavégzéshez szokott gondolkodásomat hasznosíthatom. Egy régi iskolatársam ajánlotta az ÉMÁSZ-t, mondván náluk biztosan jól érzem majd magam. Így kerültem egy nagyon összetartó csapatba.

Állandóan tanul

- Milyen pozíciókat töltött be eddigi pályája során és mit csinál most?
- A villamos hálózatszerelés volt az első állomásom a cégnél. Kaptam egy kiselejtezés előtt álló árokásó gépet, amit csak sok javítással lehetett üzemben tartani. Majd később a VHSZ-előszerelő csoportban dolgoztam és közben kaptam egy teljesen új gépet. Az idő teltével átkerültem a gépjármű osztályra, ahol az árokásó mellé kaptam egy IFA tehergépkocsit. Aztán típusvizsgák sorozata következett számomra és egy nagyon szeretett Tátra darusautó. A daruk sorában megjelent egy Kamaz is, amely a munkában teljesen más gondolkodást igényelt tőlem. Hosszú éveket dolgoztam vele, hálózatok egész sorát építettem, vagy újítottam meg ezekkel a járművekkel. A cégünk átalakítása is együtt ért minket, kis idő múlva kaptam egy Mercedes Ategót és a vizsgák után villanyszerelői szakmunkás bizonyítványt szereztem. A beosztásom, mint úgynevezett pool-villanyszerelő és cégünknél betöltött helyem indokolja az állandó képzést és a tanulást.

- Az ÉMÁSZ állandóan változik. Elégedett-e a munkakörülményeivel és képes megfelelni a folyamatosan növekvő követelményeknek?
- Igen, cégünknél egy dolog állandó, és pedig a változás! Ezt nagyon megtanultuk az elmúlt tízegynéhány évben. Ennek megfelelően a munkakörülményeink is folyamatos változnak. Cserélődnek a társak és feladatok, feltételeink azonban a lehetőségekhez mérten jónak mondhatók. Cégvezetésünk is tudja, hogy a villanyszerelő csapatnak sok problémával kell megbirkóznia, ezért kéréseink jelentős részét teljesítik. A követelmények általában emelkednek és jómagam sokat teszek érte, hogy ne maradjak le.

Mindenki tudja, mi a dolga

- Milyen kapcsolatban áll a kollégáival?
- Szoros és igencsak a kölcsönös bizalmon alapuló jó kapcsolat jellemzi mindennapjainkat. De ennek így kell lennie, túl kevesen vagyunk ahhoz, hogy széthúzzunk. Közvetlen főnökünk is állandóan a segítségünkre van. Az Atego darusgépkocsi gazdájaként az egész salgótarjáni régió területét járom, így mindenkit ismerek és engem is ismernek, nem hiszem, hogy van olyan kolléga, akivel ne tudnék jól együtt dolgozni. A területünkön minden villanyszerelő tudja, ha anyag, vagy eszköz szükséges a munkájához, hozzám bizalommal fordulhat, ha van raktáron, segítek, ha nincs, megszerzem.

- Régebben rangot jelentett, ha valaki az ÉMÁSZ-nál dolgozott. Most is így van?
- Mindig nagyon büszke vagyok arra, hogy az ÉMÁSZ munkaruháját hordhatom. Ezt azért emelem ki, mert a szabadpiacon sajnos a mi munkaruháink is beszerezhetők és ezzel vissza is élnek néhányan. De miért is vagyok büszke? Mert itt mindenki egyedül dolgozik a „párjával”, nem kell figyelmeztetni arra, mi a dolga, mert tudja, hogy fontos amit csinál. A munkánk eredményét azonnal lehet látni, tevékenységünk a mai, elektromosságra épülő életünk minden pontján érzékelhető. A vidéki kisvárosok és a falvak lakói is mindig pozitívan állnak cégünkhöz, így nem kell szégyellnünk magunkat.

- Kérem, mutassa be a családját!
- Salgótarjánban élünk, a főút mellett, egy sorházban, amit a rendszerváltás idején megvásároltunk. Második feleségemmel és két gyermekemmel töltöm a mindennapjaimat a három szobásra átalakított lakásban. Első házasságomból egy fiam és egy lányom van. Szerencsére a gyerekek megértik egymást, így mindegyikünk örül a legkisebb Urvölgyinek. Áront a legidősebb gyermekem nevelgeti a szépre, a jóra. Okos, értelmes unoka. Persze nekik sem könnyű Szentendrén, távol tőlünk, így a nagyszülői segítség csak jelképes. Tamásom informatikusként dolgozik egy internetes cégnél, míg a menyem az ELMŰ-t segíti a levelezésben. Nagylányom is messze lakik és dolgozik, mint kétdiplomás kertészmérnök. Itthon sincs eseményekből hiány, a kislányom 11. osztályos és már most készül a felsőoktatási intézmények zajos életére. Erről a bátyjától kapja az információkat. Ádám az ELTE informatikai karáról szállítja ezeket a fülébe.

Megbízatása számára kihívás

- Mikor lett szakszervezeti tisztségviselő?
- Legutóbb szb-tagnak választottak meg, mert a kollégáim úgy gondolták, hogy egy villanyszerelő is elkél a szakszervezet rendszerébe. Megbízatásom számomra kihívás, mert nagyon szeretném, ha a szakszervezetnek olyan megbecsülése lenne a dolgozók körében, ami a mai világban megilleti. Munkámmal az átlag villanyszerelőt szeretném előtérbe helyezni, hiszen mostanában sokszor elhangzik: mi talán nem is vagyunk annyira fontosak, aztán még mindig sokan vagyunk... Az érdekképviseleti munkát nagyon fontosnak tartom, mert a cégcsoportnál a szó szoros értelmében szava van a szakszervezetnek. Persze ezzel a véleményemmel nem mindenki ért egyet, leginkább a nem szakszervezeti tagok a hangadók.

- Hogyan tudja összeegyeztetni érdekvédelmi munkáját a hivatalival?
- Azt hiszem, szerencsés vagyok, mert az egész területet járom és mindenkivel sűrűn találkozom, tudunk beszélgetni. Úgy gondolom, nekem könnyebben elmondják a gondjaikat, mert én villanyszerelő és nem magas beosztású főnök vagyok. Az sem hátrány, hogy régi bútordarab vagyok a cégnél. Az adminisztrációval leginkább otthon foglalkozom, kiszakítva valamennyit az egyébként nem létező szabadidőmből. De azt tartom, ha elvállalok egy ilyen fontos megbízatást, nem szabad félvállról vennem, mert a kollégák bíznak bennem.

- Milyen tervei vannak mindkét „vonalon”?
- Állandóan képzéseken kell részt vennem, nem szabad lemaradnom, mert ebben a rohanó világban nem, vagy csak nagy áldozatok árán lehet újra egyenesbe kerülni. Változó világunkban fontosnak tartom, hogy nyitottak legyünk az új dolgokra, fogadjuk el, hogy a múlt többé már nem jön vissza. Nekem például van még mit tanulnom a logisztikában, a fotózásban és a videózásban is.
Próbálkozásaim némelyike a régiót segíti megismertetni és szakmailag is fontosak lehetnek. Mint például a 120 kV-os hálózatbejárás videója és képei. Szakszervezeti munkámban szeretném, ha a salgótarjáni régió kiemelkedő létszámmal képviseltetné magát. Természetesen nemcsak a létszám a lényeg, de ha az ember tudja, mekkora a támogatottsága a szavainak, akkor van súlya, amit a köz érdekében használhat.

Filmeket készít

- Mik a hobbijai, mit csinál szívesen szabad idejében?
- Hobbijaim? Van, illetve lenne néhány, csak az időm kevés rá. Fiatal koromban motoroztam, amivel a családalapítás során átmenetileg felhagytam, de reményeim szerint a majdani nyugdíjas éveimben újra hódolhatok ennek a szenvedélyemnek. Évekig életem szerves része volt a vitorlázás, ezt nagyobbik fiam is örökölte tőlem, néha vele tudok elmenni egy kicsit hajózni. Most az autósportokkal foglalkozom, én vagyok a salgótarjáni sportbírók MNASZ területi összekötője, évente 10-15 versenyre járunk a csapattal. Gyerekkoromtól kezdve kedvelem a fotózást, majd a kamerák megjelenésével a videózással. Az émászosok biztosan látták már néhány filmemet egy-egy kirándulásunkról.

Győri István

Facebook - VD - Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége