A bajban ismerszik meg igazán az ember…

Ácsi Péter a Vértesi Erőmű ZRt. Felügyelő Bizottságának tagja, az erőműtelephely üzemi tanács elnöke és DUVISZ elnökhelyettes.

– Mióta dolgozol a Vértesi Erőműben, hogyan kapcsolódtál be a szakszervezeti munkába?
– Az Oroszlányi Erőműben 1980. augusztus 4-e óta dolgozom. Itt kezdtem a pályafutásomat és remélem, a nyugdíjkorhatárt elérve itt is tudom befejezni életem e meghatározó fejezetét.
A szakszervezeti munkával mint tag ismerkedtem meg. Az idősebb kollégákkal és az akkori szakszervezeti bizalmival történt beszélgetések győztek meg arról, hogy belépjek a Vasas szakszervezetbe. Az erőműben már akkor is jól szervezett érdekképviselet működött. 1985-ben tisztségviselő-választásra került sor a kalorikus üzem IV-es szakban, mert az addigi feladatokat ellátó kolléga más műszakba és beosztásba került és áthelyezték. A kollektíva bizalma és jelölése és a bizalmi testület elfogadó határozata után mint szakszervezeti bizalmi megválasztásra kerültem. Igyekeztem a kollégáim problémáinak megoldásában eljárni és az őket érintő, főleg szakos kérdésekre választ találni. Az azóta eltelt években is ezt tekintettem az érdekképviseleten belüli alapvető feladatomnak.

– Hogyan ítéled meg az EVDSZ munkáját általában az elmúlt évek, évtizedek viszonylatában?
– Az eltelt röpke 20 év tapasztalatai bebizonyították, hogy a VDSZSZ megalakulását szorgalmazó munkavállalói, tisztségviselői és szakszervezeti vezetői határozatok időtálló és jó döntések voltak. Akkor még nem is gondoltuk, menynyi megoldandó feladat és döntés vár ránk. Az idő múlását, mint tudjuk, megállítani nem tudjuk, de most egy pillanatra állítsuk meg és gondoljunk vissza erre az időszakra. Úgy gondolom, hogy az akkor gyakorló szakszervezeti vezetők és a változást akaró és tenni tudó fiatalok korszakos döntést hoztak.
Visszagondolva, eredményeinket és ezt a sikeresnek mondható időszakot értékelve elég csak röviden felsorolni az együtt elért közös eredményeinket.
A kezdeti időszakban - ami egybeesett a rendszerváltás időszakával - a szakszervezeti pluralizmus alapértékeit is magába foglalva fogalmazódtak meg a VDSZSZ működését alapvetően meghatározó alapelvek; az alapszabály, mely a szövetségek, szövetségének elvére épül.
Jött egy újabb korszak és egyben újabb kihívás, a komoly feladat, a privatizáció, az iparágban jelentős létszámcsökkenést, átalakulást, emberi sorsok alapvető változását hozva.
A végkielégítések intézményesítésével és a „Suchman megállapodás" aláírásával (ezzel, az országban elsőként és egyedüli érdekképviseletként) biztosítottuk a volt kollégáinknak a nyugdíjba-vonulás, az újrakezdés és az életükben bekövetkező változások emberhez méltó kezelésének lehetőségét. Foglalkoztatási megállapodások és a munkavállalói részvény csomag alkuja.
Ezen időszak lezárultával sem maradt a szakszervezet és a szövetségi vezetés feladat nélkül, beköszöntött a liberalizáció időszaka.
Társaságcsoport-szintű átszervezések, kiszervezések, ehhez való alkalmazkodás és a sikeres tárgyalások véghezvitele. A kollektív szerződések védelme, kiterjesztése. A testületek működésének a mindenkori működési modellhez igazítása a sikeres érdekvédelem érdekében.
S a többi ma talán már „megszokott" eredmény: ágazati kollektív szerződés, C-tarifa megvédése, üzemi tanácsok választása és a kezdeti nehézségek ellenére a sikeres együttműködés kialakítása. Ágazati bérmegállapodások megkötése, nyugdíj-, egészség- és önsegélyező pénztárak létrehozása.
Szövetségi politikánk kialakítása, formálása is átívelte az elmúlt időszakot. Bár a „kályha" a VASAS szakszervezet volt, a változások után a VDSZSZ az AUTONÓM konföderáció alapítójaként folytatta munkáját. Mára az utóbbi évek döntései alapján az EVDSZ a LIGA tagjává vált. Ezekben a meghatározó kérdésekben is a tagság a tagszakszervezetek és a szövetségi vezetés határozott döntései alapján folytatja munkáját.
Az utóbbi időszakban felismerve a szakszervezeti szövetségek közötti együttműködés fontosságát, a gázosokkal, vegyészekkel és hagyományosan a bányász kollégákkal megállapodások megkötésére került sor, ezzel is elősegítve a konföderációk - megakadt - közeledését.
Jól működő nemzetközi kapcsolatok, harmonikus viszony a társ villamosenergia-iparági szervezetekkel.
S ami a jövőben megoldásra vár:
Ágazati bértarifa rendszer kidolgozása, egységes szerkezetű bérezés megalkotása. Szociális ellátórendszerek egységesítése. Folytonos váltóműszakban, az ügyeletben, készenlétben dolgozó kollégák helyzetének vizsgálata, számukra kedvező változások elérése a nyugdíjrendszerben. Az ágazati, egységes sztrájkszabályzat kialakítása. A szakszervezeti szolidaritás kiszélesítése. A Vért munkavállalóiként mi már megtapasztaltuk a közösségi támogatás jelentőségét és eredményét. A szövetségi vezetés munkájának hatékonyabbá tétele, a tagszakszervezetek figyelmének felhívása a vezetőségi üléseken történő részvétel fontosságára stb.
Az elért eredményeinkre, úgy érzem, a tagság, a munkavállalók és minden, az iparágban dolgozó kolléga büszke lehet, de ez kötelez is minket a további színvonalas, a tagság érdekeit szolgáló munka elvégzésére.

– „Volt egyszer egy erőmű…" Damoklész kardjaként lebeg ez a mondat a Vért felett. Lehet-e egyszerűen csak lapozni, mint a könyvben a sorsát illetően?
– Egy rövid bevezető idézet Radnóti Miklós tollából: „Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám..."
Rövid áttekintéssel kezdeném, amit már jól ismertek, hiszen ez a tavalyi országos értekezleten és azóta több fórumon is elhangzott.
2008-ban egy elhibázott privatizáció előkészítése zajlott, a sokat vitatott áramvásárlási szerződések, a recesszió, a piac beszűkülése, a 800 fős létszámleépítés, hitel felvétel, a működés ellehetetlenülésének veszélye.
Az idei év tavaszán tulajdonosi döntés született a Társaság végelszámolásáról. Demonstráció a Vért megmentése érdekében, melyet ezúton is újból megköszönnék az iparágból résztvevő kollégáknak.
Döntés a csődvédelemről, mely lehetőséget ad a vállalkozás további folytatására.
Viszont ha nincs eredményes csődegyezség, felszámolás lehet az eredmény.
Mi, munkavállalók ezt természetesen szeretnénk elkerülni. A jelenlegi helyzetben komoly pénzügyi megszorító intézkedések kerültek bevezetésre a csődtörvény jogszabályi elvárásainak megfelelve.
A folyamatos egyeztetések kezdeményezői az érdekképviseletek, az MVM menedzsment, az igazgatóság, a felügyelőbizottság, a Vért vezetése és a helyi és térségi politika megszólításra került a tovább működés érdekében. A közös munka eredményeképpen a május 18-i vészhelyzetből eljutottunk a csődegyezség lehetőségéhez. Reméljük a december elejére várható egyeztetések sikerrel záródnak, s lesz megoldás.
A kialakult helyzet természetesen nehezíti a mindennapi életünket. A napokban (45. héten – a szerk.) bejelentésre került az újabb csoportos létszámleépítés. A menedzsment a jövő évi tervben egy 6 PJ-os bányatermeléssel számol - ez eredményezi várhatóan a 200 fős létszám-csökkenést. Az elmúlt évek történései nem múltak el nyomtalanul a mindennapokban sem. A félelem, a munkahely elvesztésétől rányomja a bélyegét az emberi kapcsolatokra is. Az itt dolgozó emberek általában 10 és 40 év közötti időszakot töltöttek el az iparágban, sokan speciális szakmával rendelkező, 45-55 év közötti emberek. A régióban egy esetleges bezárás esetén a felszabaduló létszám számára munkahely nincs.
Tehát egyszerűen tovább lapozni nem szabad! Tenni kell! A munkavállalók együttműködnek a hatékonyságjavító változások végrehajtásában. Soha ilyen feszített határidejű és alacsony költségű revíziós időszakot nem hajtottunk végre.
Dolgozni akarunk, építeni, és nem rombolni! A jövő telephelyén végrehajtott fejlesztések által megalkotott erőműben, mely tisztes megélhetést biztosít a jelenlegi és az utánunk következő generációnak is.
S akkor talán Damoklész kardja is elkerül a fejünk fölül.

P. Á.

Facebook - VD - Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége