Teljes körű tisztségviselői választásokra került sor az Északdunántúli Villamosenergia-ipari Szakszervezetnél (ÉVISZ) novemberben, melynek során a munkáltató, az E.ON csoport szervezeti felállását követve alakultak ki az új szervezetek, összesen tizenkét cég esetében.
Ennek érdekében alakult meg júliusban a Villamosenergia- és Gázipari Munkavállalók Szakszervezeti Szövetsége, azzal a céllal, hogy az egy cégcsoporthoz tartozó szakszervezetek tevékenységét hatékonyan összehangolják.
Győrben kerestük fel az ÉVISZ megválasztott tisztségviselőit, Réffi Pétert és Fliegh Tamást, akik örömmel fogadtak és a gyönyörű, patinás épületben levő székhelyükön bemutatták tevékenységük központi helyét, az irodát, amely a munkavállalók érdekében lezajlott tárgyalások egyik fundamentális színhelye.
Az eddigi több évtizedes munkájáról, a lezajlott választásokról, további feladatokról tájékoztatott Réffi Péter, az ÉVISZ Szakszervezeti Tanács régi-új elnöke.
- Immár harmincegy évi eredményes tevékenységről beszélhet. Hogyan tekint vissza az elmúlt esztendőkre?
- Mindenképpen jó érzéssel. Lezajlottak olyan, a nevemhez kapcsolható események, melyek elsősorban a munkavállalóknak jelent pozitívumot. A visszatekintésről pedig elmondhatom, hogy az egyre több munka egyre kevesebb sikerrel kecsegtet, ami kisebbíti a megelégedést is. Ez alapjában véve az utóbbi évekre jellemző inkább.
Elsődleges időbeni választóvonalként említhetem a rendszerváltoztatás évét. Az akkori tárgyalások folyamatában, ahol az érdekvédelem a gazdasági vezetéssel együtt tevékenyen vett részt, várhattunk bizonyos eredményeket, gyakorlatilag szélesnek volt mondható a befogadókészség, számított a véleményünk a megoldási lehetőségekre. Majd jött a valóságra való ráébredés. Igazán nem lehetett persze tudni, később melyek lesznek azok a sarkalatos pontok, amiket szükséges kiemelni az első lépések során és milyen döntéseket kell hozni velük kapcsolatban. A központi állásfoglalás mellett inkább csak az volt a kérdés, ki hogyan kommunikáljon.
Az érdekvédelem, a szakszervezetek komolyabb szereppel bírtak, lényegesen másként álltak hozzá a tárgyalópartnerek, mint a későbbiekben. A szociális párbeszédre szüksége volt mindegyik félnek. Ez a továbbiakban fordult át a "szükséges rosszra”, a "megtűrtre”. Nehezebb lett a tárgyalások lebonyolítása és a munkavállalók helyzete is. Másik törésvonalként említhetem meg a privatizációt. Az 1994-95-ös megállapodásokat megelőzően a mi cégünk esetében már 1993-ban kiszervezték az erőműveket. Akkor vetődött fel a hogyan tovább, mi történik a munkavállalókkal a kiszervezések után, hiszen a Mt. még nem tartalmazta az ilyen esetekre való jogszabályokat, paragrafusokat. Újfajta gondolkodásmódra, hozzáállásra volt szükség, ami nem volt egyszerű, mint "kísérleti” úttörő tényező vettünk részt a történésekben. Örömmel mondhatom, hogy a kollektív szerződés ma is létezik, igaz, már más pontokkal, de érvényes. 1995-ben a cég új tulajdonoshoz került, majd létrejött a kettős tulajdonlás is. Az évek során találkoztunk szolidárisabb és szigorúbb felfogású tulajdonossal, együtt kellett dolgozni az eredmények érdekében. Nehéz körülmények között, hiszen egy-egy kérdés megvitatásánál az egyik hivatkozott a másikra és vice versa.
Majd változott a helyzet, mikor az E.ON lett az egyedüli munkáltató a társaság esetében.
- Mit tudhatunk az ÉVISZ új elnökéről? - kérdezem Fliegh Tamást.
- 1978-ban kerültem az áramszolgáltatóhoz, azóta vagyok szakszervezeti tag is. Folyamatosan részt veszek az érdekvédelmi munkában, négy éve töltöm be a területi képviselői tisztséget Veszprémben, idén pedig bizalmat kaptam az elnöki tevékenységre. Mint régi kollégák napi kapcsolatban vagyunk Péterrel.
- A választás pályázat útján történik. Mindenki választhat és választható?
- Természetesen vannak meghatározott feltételei - folytatja Tamás. - Alapvetően legyen szervezetünk tagja, rendelkezzen megfelelő képesítéssel, tárgyalókészséggel, ismerje a munkajog kapcsolódó rendelkezéseit. Legyenek ismeretei a cég és a szakszervezeti struktúrával kapcsolatban. A konkrét megfelelést választási bizottság mérheti fel és bírálhatja elbeszélgetés keretében. Erre mindig adott a lehetőség, többes jelölés esetén elengedhetetlen.
- Tehát egy demokratikus választási rendszerről beszélhetünk az ÉVISZ esetében.
- Alapvető célunk volt, ne kijelölés alapján történjen a választás - veszi át a szót a továbbiakban Péter -, hanem a lehető legszélesebb körnek bírja a bizalmát a tisztségviselő. Ez már a kezdetektől így működik. Először négyéves, majd ötéves időtartamra választottuk, választjuk a képviselőinket, tisztségviselőinket. Úgy vélem, ez a legközvetlenebb rendszer, melyet működtetni lehet és eredményes is. Az alapfeltételeket feltüntetve adjuk közre a pályázati kiírást, melyet minden érintett megtekinthet. A szűrés a választási bizottság részéről csak abból áll, hogy megvizsgálja, a pályázó megfelel-e a meghatározott feltételeknek és amennyiben igen, a jelölést nem tagadhatja meg. A következő lépésben már a választó tagok döntenek a vezetőkről.
- Minden munkáltatónál öt szakszervezetnek kell képviselnie a munkavállalókat. Mit jelent ez konkrétan?
- A cég tevékenységeivel kapcsolatban folynak a kiszervezések, ehhez kapcsolódik a választási rendszer és a szakszervezeti felépítés. Vagyis alakul olyan társaság, ahova összesen öt, addig működő cégtől kerülnek be munkavállalók - kettő gázipari és három áramszolgáltató társaságtól, melyek mind az E.ON Hungáriához tartoznak. Konkrétan ilyen az ügyfélszolgálat, vagy a hálózati szolgáltató cég, tehát az új munkáltatóhoz öt helyről kerülnek be, de "viszik magukkal” a szakszervezetüket, kollektív szerződést, illetve az üzemi tanácsot is. Közös cég vezeti ezután az ügyfélszolgálatot - hogy ennél a példánál maradjak -, de öt cég öt kollektív szerződés. Ezen az alapon elindulva nekünk is ki kell alakítani a munkavállalói oldalt, ügyvivővel. Már van, ahol működik az új struktúra. A képviselő-ügyvivő tárgyal az ottani munkáltatói jogosítvánnyal rendelkező vezetővel, de a kollektív szerződést az öt szakszervezet közösen írja majd alá. Az új, belépett szakszervezetek más hagyományokkal, eredményekkel, egyéniségekkel jelentek meg. Saját hibáinkra is rá kellett ébrednünk néhány alkalommal. Már ismert kollégákkal a közös munka során láttuk be, hogy szakmai kérdésekben másként vélekedünk. Az öt tagszervezet többféle nézetet képviselve nem tárgyalhat a munkáltatóval, szinkronba kell hozni az álláspontokat, ami sokszor nem könnyű feladat.
A választásoknál nem minden esetben jelenik meg mindegyik tagszakszervezetünk. Az E.ON Erőműveket Üzemeltető Kft. esetében két szakszervezet van jelen, a tiszántúli és a győri, de a Versenykereskedő Kft. esetében öt. Jelentősen bonyolultabbá vált tehát a rendszer, de alkalmazkodnunk kell és szükséges. Egyelőre - ahogy mindig is - a tulajdonos határozza meg, hogy milyen szervezeti formában kívánja javítani a versenyképességét a költséghatékonyság és a jogszabályok hatása alatt. A változtatásokat a szakszervezeteknek nem áll módjában megakadályozni, abban viszont nagy szerepe lehet és van is, hogy az adott változás minél kisebb érdeksérelemmel valósuljon meg. Egyénre lebontva nyilván másként hangzik, de a munkavállalók közösségére vonatkoztatva még mindig előnyös.
Hangsúlyozom, a szakszervezeti oldal folyamatosan tevékenykedik, immár két szakszervezeti szövetségben. A nyáron alapított szervezet társelnökei villamosenergia-ipari és gázipari részről adódnak, soros elnöki feladatokkal. Idén engem ért a megtiszteltetés, jövő év július közepéig. Az érdekvédelem rendezte sorait, az üzemi tanácsok is ezt teszik, illetve a munkavédelem területe is. Véleményem szerint mindig lehet megoldást találni, ha mindegyik fél hajlandó a kompromisszumra. Az E.ON Csoporton belül a hatalmas átalakulásokat a legkisebb érdeksérelem elérésével követjük nyomon, ez körülbelül 5-6000 dolgozót érint. A teljes liberalizáció időpontjáig az új szervezetnek el kell készülnie.
- A kiszervezések folyamán az érintett munkavállalók egyértelműen bennmaradnak a szakszervezetben?
- Általában igen. A taglétszám megmaradt, beszélhetünk bizonyos mértékű csökkenésről, illetve egyidejű belépésről. A holding kialakítás során az érdekvédelemnek le kell követnie a cég strukturális felállását. Kulcsfontosságú a ksz. továbbvitele az új munkahelyekre, illetve a villamosenergia-ipari díjszabás is. Minden munkavállalói jog megmarad. Kötöttünk egy ún. Start II. foglalkoztatási megállapodást még 2004 szeptemberében, aminek része többek között a C-tarifa megváltása, illetve tartalmazza, hogy annak a munkavállalónak, akinek felmondással szűnik meg a munkaviszonya, milyen többletet kaphat, mint a jelenleg érvényes ksz. Arra a munkavállalóra is vannak vonatkozó rendelkezései, akinek a munkaköre változik. A foglalkoztatási megállapodás része az öregségi nyugdíj, a korengedményes nyugdíj, a tömegközlekedési költségekhez való hozzájárulás, személygépkocsi biztosítása, stb. Ha a munkavégzés helye változik meg, milyen támogatást kaphat a költöztetéstől az áttelepülésig, lakástámogatási rendszer: ezek a pontok a megállapodás részei. Amikor a munkavállaló kap egy szerződésmódosítási ajánlatot, akkor a vonatkozó pontokat megtalálja az általunk kötött megállapodásban, nem kell külön kérvényeznie. Az ún. bébinyugdíjról szóló tárgyalásokat két év alatt sikerült tető alá hozni, lezárásakor több mint harminc munkavállaló került a kedvezményezettek közé. Kicsit elkeserített, hogy az első telefonáló a biztosított összeget kevesellte és elégedetlenségének adott hangot. Egy másik probléma lehet, hogy a megvalósított tervek nem aratnak azonnal sikert. Erről beszélhetünk annak az irodának a kapcsán, amely az elbocsátott munkavállalók segítségére lehet, mit kell tudni az internetes álláskeresésről, milyen a modern önéletrajz, mi jelent előnyt egy állásinterjún. Emellett pszichológus alkalmazása is megvalósul. Szerencsére még nem igen kellett az irodát igénybe venni, de távolabbra tekintünk, minden eshetőségre felkészülve. További segítség lehet az önsegélyező pénztárunk anyagi támogatása.
Az erőfeszítéseinket néha a dolgozó másként látja, könnyű védekeznie és felelősségre vonnia engem, hogy mit tettem, mennyit tettem. Sok mindent megtettünk, a problémákat megoldandó feladatoknak tekintjük.
A tárgyalásokat az E.ON Hungária személyügyi, jogi, humánpolitikai vezetőjével folytattuk és mindig a kompromisszumos megoldásokat kerestük a közös nevezők megkeresésével. Természetesen a megállapodást a dolgozó nem mindig fogadja kitörő örömmel, de nyilván a munkáltató is a legkevesebb költséggel számol és azt ajánlja fel. Mégis létrejött a megállapodás és érvényes, megnyugtató érzést biztosítva ezzel.
- Tagja a felügyelőbizottságnak a munkavállalói oldal részéről, illetve részt vesz az üzemi tanács munkájában is.
- A felügyelőbizottsági tagságot nagyon hasznosnak tartom a megfelelő és gyors információáramlás miatt. Üzemi tanács tagja vagyok, ide kapcsolódik nemzetközi tevékenységünk is. Az európai üzemi tanács munkájában is tevékenyen részt veszünk. Plusz munkát nem mondanék, inkább úgy fogalmazok, az érdekképviseleti vezetőnek a legfontosabb feladata, hogy minden lehetőséggel, amit a jog vagy a társadalom biztosít, azzal élni kell. Büszkék lehetünk arra is, hogy hazánk 2004. májusi Unióba való belépése előtt már tagja voltunk az európai üzemi tanácsnak, pedig oda csak az uniós tagállamok szervezetei tartozhatnak. Ez kétéves munka eredménye volt, külön lehetőségként éltük meg. A nemzetközi kapcsolatok kialakításában és ápolásában, továbbvitelében Gál Rezső, a VDSZSZ elnöke volt eddig is nagy segítségünkre.
Az európai üzemi tanácsnak huszonhárom tagja van, a végrehajtó bizottság tagja vagyok, vagyis részt veszek az operatív munkálatokban. Ennek kísérője a sok utazás, de a külkapcsolatoknak van olyan nagy szerepe, mint az itthoni tevékenységnek. Ezt a munkavállaló még nem érzékeli kellőképpen, pedig a nagy stratégiai döntéshozókhoz közel a fontos információforrás nem elhanyagolható tényező. Idén nyáron Magyarországon került megrendezésre az európai üzemi tanács ülése, ahol sikerült elérnünk, jöjjön létre egy olyan bizottság, amely a kelet-európai bérek felzárkóztatásának lehetőségeit, módozatait vizsgálja. Jövő év januárjában pedig a bérek és juttatások körültekintő elemzése lesz a fő téma. A program célja a felzárkóztatás.
- A munkavállalók hogyan tájékozódhatnak az aktuális eseményekről?
- Egyrészt a közös szakszervezeti, üzemi tanácsi üléseken adjuk tovább az információt az eredményekről. Másrészt az intraneten is megtalálható számos anyag, dokumentum. Természetesen a munkavállalókat leginkább a munkaszerződés konkrét pontjai érdeklik, a kapható jövedelem és juttatások rendszere. De a szakszervezeteknek nem csak ezt kell figyelembe vennie, éppen az a feladata, hogy ezen túlmenően lássa el a dolgozók érdekképviseletét. Nem csak a látványos, hanem a hosszú távon megtérülő eredményeket is tudjon felmutatni. Szlogenünk: a változás az állandó tényező, de talán ez adja tevékenységünk igazi szépségét. Az alkalmazkodás minden helyzethez kötelességünk, a tapasztalatok sokat segítenek. Változnak a munkamódszerek, a tárgyalástechnika. A szakszervezeti vezető az idejét nem maga határozza meg. Mindenesetre kijelenthetem, a mellettem álló munkatársak, kollégák segítsége elengedhetetlenül szükséges.
- Péter, milyen a szervezet VDSZSZ-hez való kapcsolata?
- A szövetséggel jó kapcsolatot tartunk fenn, mint egyik alapító tag mondhatjuk ezt. Megtisztelő feladatként tekintek a szövetségi vezetőségi ülésen betöltött levezető elnöki tisztemre, melyet már hosszú ideje ellátok. A tagszakszervezetként való helyzetünket fontosnak tartjuk, létérdekünk, hogy így legyen továbbra is és működjön a szövetség. Munkájában ezután is tevékenyen részt veszünk.
- Immár elnökként másként tekint a további feladatokra? - kérdezem Tamást.
- A feladatok nem változnak, a cél továbbra is a munkavállalók érdekvédelme. Jelenleg fő problémánk a munkavállalókkal való kapcsolattartás. A kiszervezések nyomán nem lehet sokszor tudni, ki hova került, mi a jövőbeni beosztása? A szervezeti átalakítás olyan mértékű, hogy a személyes találkozás megszervezése rendkívül nehéz, szinte lehetetlen. Következő célunk ennek megoldása, a minél szélesebb körű tájékoztatás, minél több információ továbbítása a munkavállalók felé.
Eredményeinket szívesen említjük meg, de azok idővel természetessé válnak, mindig újak felmutatására kell törekednünk.
Lóczy Erzsébet
(Forrás: "forró drót" újság 12. évf. 12.sz.)