Elektromos Szakszervezet bizalmi – Stock Gáborné

Ágnes a 2011-ben hozott rendelet alapján megy idén nyugdíjba, mivel negyven évet töltött el aktívan a munkahelyein. A munka sok volt mindig és szerteágazó, de úgy van vele most is, hogy a dolgokat zokszó nélkül kell elvégezni, ha tetszik, ha nem. Ezen kívül a jó oldalát tekintette mindennek, mely által sokkal alkalmazkodóbbá vált.

–Az emberiesség és a humanitás ott kell legyen a munkahelyen is. Nem felejthetjük el, bárhol is vagyunk és bármit is csinálunk emberek vagyunk, akik tudnak és akarnak is segíteni a másikon. A mindennapi tevékenység sokkal örömtelibb, ha vidáman éljük azt meg. Jelenleg a munkák átadását végzem, hiszen mindent naprakészen szeretnék az utódomra hagyni.

Stock Gáborné értékesítési főelőadóként dolgozik az ELMŰ Nyrt. Operatív Értékesítési Osztályán. A cégen belül sok helyen dolgozott, miután a díjbeszedő társaságtól az ELMŰ-höz került 1993-ban. A tevékenysége széleskörű volt már a kezdetekben is, ám mikor külön osztály alakult Dél-Budán a hátralékok kezelésére, felkérték annak vezetésére és a munkamenet kidolgozására. Ez igazi csapatmunka volt, ráadásul akkor üzemigazgatóságokra voltak osztva ezek a területek. Észak-Buda, Dél-Buda, Észak-Pest, Dél-Pest, Közép-Pest. Mindnek megvolt a saját rendszere a számlázással és behajtással kapcsolatban, ezt követte az egyesítés. Sok ügye volt az osztálynak, emellett tudni kellett a fogyasztókkal bánni, hiszen nekik is megvolt a maguk problémája – komoly egyeztetések folytak az ügyekben.

Ágnes feladata a nagyfogyasztói számlázás, a kezdetektől napjainkig ezzel foglalkozik. Még kezdetben kézzel folyt a számlázás, melyről időközben tértek át a számítógépes rendszerre. A váltás az 1980-as évek elején történt. Ez hatalmas változást jelentett, mivel az osztályon előtte nem tanulta külön senki a folyamatot, saját maguk tapasztalták ki a komputerek „csínját-bínját”.

A közös munka során nagyon jó hangulat alakult ki a munkahelyen, régebben talán kicsit családiasabb volt. Jobban ismerték egymást az emberek, mélyebb kapcsolatok alakultak ki, több, munkahelyen kívüli dolgot is megbeszéltek, munkaidőn kívül is találkoztak. Barátságok szövődtek. Az átszervezések során volt olyan kollégája, aki „jött vele”, így teltek el az évtizedek, sőt, egy településen is laknak.

A szakszervezeti tagság fontos volt számára az évek során, mert Ágnes tudja, ismeri a név mögötti munkát. 1972 óta tagja az érdekképviseleti szervezetnek, jelenleg mint bizalmi tevékenykedik. Nem mindegy mennyi ember áll egy szervezet mögött, ám sokkal nehezebb a bértárgyalásokon is megjelenni, ha sokan csak várják az eredményeket, de az arcukat már nem adják hozzá. Az mindenképpen örvendetes, hogy az utóbbi időben növekedett az Elektromos Szakszervezet létszáma. E mögött sok munka van, de a fiatalok is tudnak alkalmazkodni és érdeklődőek. Csak a hír és információ nem terjed magától. Az érdekképviseleti vezető személyes jelenléte, kapcsolata a munkavállalókkal jelenti a legtöbbet, de az ismeretterjesztés még erősebbé tétele elengedhetetlen. A vezető pezsgése átragad másokra is, ez látszik helyben, ígéretes kezdés volt az eltelt másfél-két év. Fontos a plusz szolgáltatásokat is ismertté tenni. Mikor érdeke van a dolgozónak ebben-abban az ügyben, tudja hova kell fordulnia a kérdéseivel. Év elején a bérek kialkudásakor megkeresik a képviselőt, érdeklődnek, hogyan állnak a bér- és szociális megállapodások. Emellett mintha a dolgozók olyan munkaerőnek néznék a szakszervezetet, mely jó hogy van, végzi a dolgát, bizonyos helyzetekben nélkülözhetetlen és ennyi. A csapatmunka, a célok mögé állás nem járul hozzá.

Ágnes éppen egy kis kirándulást szervez a saját csoportjának, ezzel is próbálva közelebb hozni az embereket, családokat. Régen természetes volt a részvétel, például a vitorlás napra egy-egy területről,több busz indult a dolgozókkal.

Visszatekintve nem szeretne semmit külön említeni, kiemelni a sok történés, benyomás közül, de inkább jó dolgokat őrzi meg a szívében. Annyi minden éri az embert negyven év alatt, átszervezések, költözések, a kollégák embersége, újrakezdések. Némi gondolkozás után mégis megemlít egy eseményt: Lánya esküvőjén olyan kollégája tette tiszteletét, akivel nem volt közvetlen munkakapcsolatban, csak futólag ismerték egymást. Nem is helyben lakott, bizonyára utaznia kellett az eseményre, mégis ott volt. Ez olyan tiszteletet jelentett Ágnes számára, melyet nem felejt el soha. Részt vett az örömükben, egy olyan pillanatban, mely a család számára rendkívüli jelentőségű.

A munkával kapcsolatban is az a véleménye, ha úgy állunk minden dologhoz, hogy a jót keressük benne, akkor meg is találjuk. Az eseményekből az maradt meg igazán benne, amit megemlít, hogy mindig az emberi kapcsolatokban rejlő jóság és humanitás domborodik ki a tevékenységekből. A munkahelyen minden körülmények között is embernek lenni, ezt soha sem felejthetjük el.

Negyven év nagyon sokat jelent Ágnes számára is, hiszen egy rendszeres életmód, folyamatos kötöttség amit maga mögött tudhat, de mindenképpen megnyugvással és örömmel tér haza, ahol két kicsi unokája várja.

Facebook - VD - Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége