A VDSZSZ egyik alapító tagja a Budapesti Elektromos Művek Rt. Szakszervezete. Begitter Henrikné Hédi hosszú időn keresztül a szakszervezet elnökhelyettese volt. Pár éve a nyugdíjas tagozat ülésein láthatjuk.
Hédi 18 éves kora óta tagja a szakszervezetnek. Munkáját aranygyűrű odaítélésével ismerték el. A VDSZSZ 1997. novemberi, 3. országos értekezletén, Gyöngyösön kapta meg a hölgyek között elsőként.
Megkértük, emlékezéseit vesse papírra. Remélem, önök is nagy élvezettel olvassák!
- A rendszerváltást követően a szakszervezetek is nehéz helyzetbe kerültek, nem volt ez másképp a villamosenergia-iparban sem. A tagság kereste a helyét, ezen keresztül pedig a vezetők is. A helyi szakszervezeti vezetők öszszefogása alapján középszinten két lehetőség került kidolgozásra, a VIDOSZ és a VDSZSZ alapszabály-tervezete. A tagság a VDSZSZ elképzeléseit támogatta, így kerülhetett sor 1990. szeptember 15-én INOTÁN a VDSZSZ alakuló, I. kongresszusára .
A kongresszust nagy várakozás előzte meg, hiszen kívülről jövő elnökjelöltünk volt dr. Szegő Andrea személyében. Sajnos hiába volt egyébként jó szakember, a villamosipari dolgozókat nem tudta - nem is akarta? - megfelelően képviselni, ezért változásra volt szükség.
A próbaév lejártával sor került a VDSZSZ II. Kongresszusára, ismét Inotán, 1991. október 5-én. A kongresszus előkészületeit még nagyobb várakozás előzte meg, mint az előzőt. Azt már tudtuk, hogy mit nem akarunk, a jövőre nézve is volt számos elképzelésünk és azt is tudtuk, hogy kikkel. Jelöltjeink voltak: Gál Rezsőt elnöknek, Petke Lászlót és Major Gábort pedig alelnöknek. A kongresszus küldöttei soha nem tapasztalt egységet képviseltek, voltak ugyan próbálkozások az egység megbontására, a sok-sok önjelölt személyében. A kongresszus azonban döntött, késő éjszakába nyúló szavazással megválasztotta a már említett három személyt.
A következő négy év sok feladatot adott a szövetségnek, 1993. április elsején a C-tarifa megőrzése volt a legjelentősebb dolog az iparágban. Ezt követően a VKSZ elkészítése majd a 1995 évi kiterjesztése, mely egyedülálló volt az országban.
A privatizáció előszele elérte az iparágat is, ezért volt szükség az 1994. július 4-i Megállapodásra. Ez a megállapodás később igazolta szükségességét, hiszen nagyon sok esetben kellett visszahivatkozni az abban foglaltakra.
A privatizáció sok feladatot rótt a helyi szintű szakszervezetekre is, bozóttűz-szerű sztrájkok alkalmazásával próbálták elérni céljaikat a munkavállalók.
Ilyen előzmények mellett került sor a III. VDSZSZ Kongresszus megtartására 1995. november 10-11-én Budapesten, az ELMŰ Rt. rendezésében.
A küldöttek lelkesen, felfokozott hangulatban végezték nem kevés munkájukat eredményesen. A választás ez alkalommal sem maradt el, elnöknek Gál Rezsőt, alelnököknek Petke Lászlót és Major Gábort választottuk.
Ezen a kongresszuson ítélték oda első alkalommal az aranygyűrű kitüntetést. A hivatalos munka után zárásként a Benkó Dixieland Band adott nagyszabású koncertet.
A következő négy évre is volt elegendő munka a szakszervezetben, a pénztárak létrehozása, melyeknek megalakulását a munkáltatók folyamatosan akadályozták és - legyünk őszinték - néha magunk sem bíztuk abban, hogy valaha pénz is lesz bennük. Igaz, több év múlva, de lett, sok elküldött, nyugdíjazott munkatársunkon tudtunk végül is segíteni.
Az erőmű-bánya integráció is jelentős feladatnak bizonyult, sok erőműves dolgozó került kényszerhelyzetbe. Talán ezért is adott helyet 1999. november 11-12-én helyet Tatabánya a IV. VDSZSZ. Kongresszusnak.
Az első nap a küldöttek az előző négy év munkáját értékelték, majd a nemzetközi szervezetek küldöttei is szót kaptak, akik biztosítottak támogatásukról is. A nap befejezéseként a színvonalas kulturális műsort zenés táncos est követett. A második napon tisztségviselők választása volt a feladat. A meglévő vezetőkön kívül volt még egy-két egyéni próbálkozás, de végül is a szavazás mindenki számára megnyugvást hozott. Eredmény: Gál Rezső elnök, Petke László és Major Gábor alelnökök.
Az elkövetkezendő négy évben is sok volt a feladat. A munkáltatók költségeik csökkentésére ismét a munkavállalók sokaságát érintő intézkedéseket hoztak. A létszámot már nem tudták csökkenteni, hiszen az már sok esetben az elégséges alatt volt, ezért a tevékenységeket helyezték ki kft.-kbe.
A szövetségnek és a helyi szakszervezeteknek nem kevés munkájukba került ezen munkavállalók megvédése a KSZ és VKSZ alapján. A munkavállalók elkeseredésükben, félelmükben gyakran csak egy lehetőséget találtak, kilépni a rajtuk segítő szakszervezetből. Sajnos a tagság látványos csökkenése a 2003. november 21-22-én Pakson rendezett V. VDSZSZ Kongresszusán a küldöttek számát tekintve is érzékelhető volt.
Fontos feladata volt a kongresszusnak az alapszabály módosítása, amiből két dolgot emelnék ki. Egyik a választott tisztségviselők számának csökkentése, a másik, hogy a kongresszus ezután ne négy-, hanem ötévente ülésezzen. Mindkét módosítást elfogadták a küldöttek.
A tisztségviselői létszámcsökkentés megkönnyítéséhez az a tény is hozzájárult, hogy a többek által szeretett és tisztelt Petke Laci - másoknak csak simán Laci, - kérte nyugdíjazását. Nem ment végleg nyugdíjba, hiszen a szövetségnek szüksége volt a munkájára, biztos pont volt a szövetség életében, de már nem alelnökként. A kongresszus által módosított alapszabálynak megfelelően választott elnök Gál Rezső, helyettese Major Gábor. A kongresszus zárásaként az ír steptánc méltán sikeres hazai előadói adtak műsort a küldötteknek.
A 2007. szeptember 21-i rendkívüli kongresszus a VDSZSZ konföderációs hovatartozásáról döntött. A tagság és a szakszervezeti vezetők egyre jobban úgy gondolták, hogy az AUTONÓM konföderáció már nem képes a VDSZSZ-hez tartózó munkavállalók érdekeinek képviseletére. A LIGA konföderáció viszont egyre szimpatikusabb megmozdulásokat, akciókat szervezett, melynek eredményei munkavállalói körökben hatásosak és elismertek voltak. A kongresszus küldöttei 97 %-os arányban döntöttek amellett, hogy az AUTONÓM konföderációból kiválnak és kérik a felvételt a LIGÁ-ba.
A VDSZSZ VI. Kongresszusa 2008. november 21-22-én lesz Várgesztesen, melyet a többség nagyon vár. Ez az alkalom lehetőséget ad - többek között - rég nem látott kollégák, barátok találkozására is.