2008. augusztus 5.

Bánkuti Béláné, az ELMÛ Dolgozóinak Szakszervezete elnöke. Egyik szövetségi vezetőségi ülés szünetében kérdeztem.
- Marika! Te részt vettél abban a munkabizottságban, amelyik az elmúlt kongresszus óta eltelt időszakról szóló beszámolót készítette. Hogyan látod, mennyiben teljesültek a IV. kongresszuson megfogalmazott elvárások és milyen előrelépések történtek az elmúlt négy évben?
- Valóban, most második alkalommal sikerült beverekednem magam abba a csapatba, akik a kongresszusi beszámolót készítik. Komolyra fordítva, nagy megtiszteltetésnek éreztem ezt a munkát, hiszen nem kisebb feladatra kellett vállalkoznunk, mint négy év történéseit számba venni. Figyelemmel kellett lenni a külső és belső változásokra, hatásokra is. Saját bőrömön tapasztalva tudom, hogy ez az időszak a villamosenergia-iparban nagy változásokat hozott. A privatizáció fénykorát érte az összes mellékhatásokkal együtt, de már kezdett érződni a liberalizáció, és az EU-csatlakozás előszele is.
Nehéz körülmények között, nem mindig szakszervezetbarát légkörben, egy kormányzati váltás időszakában kellett megőrizni pozícióinkat, és a munkavállalók elvárásának megfelelve újabb és újabb eredményeket elérni.
A szakszervezeti munka minősége megváltozott, a mozgalmi jelleg háttérbe szorulásával - amire azonban a munkatársak körében még mindig nagy igény van - nagy hangsúlyt kapott a szakmai munka. A szövetség igyekezett a mindenkori helyzetre reagálva (Energia Törvény, Munka Törvénykönyve, energia-árváltozások, EU-s normákhoz való alkalmazkodás előkészítése, paritásos bizottságok létrehozása, stb.) szakmai anyagokkal ellátni és ezzel felkészíteni a témákra a vezetőség tagjait. Előtérbe került a jogi munka.
Folytatódott az az országos viszonylatban is egyedülálló, még a privatizáció előtt a Kormánnyal kötött megállapodás továbbfejlesztése, melynek ma is élő, legfontosabb része az önsegélyező pénztár léte és a harc a további fennmaradásért. Óriási eredmény volt, hogy a jogosultsági határidőket sikerült a liberalizációra történő hivatkozással meghosszabbítani. Bízunk abban, hogy az anyagi fedezetet is sikerül megszerezni ahhoz, hogy 2005-ig minden jogos igényt ki tudjunk elégíteni.
Az iparágban lezajlott nagyarányú szervezeti változások hatalmas kárt okoztak a szakszervezeteknek. Radikálisan csökkent a társaságok teljes munkaidős létszáma és ezzel együtt a szakszervezeti taglétszám is. Az országban egyedülálló kezdeményezés a társasági előnyugdíj rendszer bevezetése először az ELMÛ-nél, azután ma már több társaságnál, egy részét megoldotta a létszámleépítéseknek. Az a Magyarországon már „nem munkaképes”-nek minősített korosztály, az 53-55 év körüliek, akik a munkaerőpiacon már nem tudnak elhelyezkedni, ezzel a rendszerrel fenntarthatják munkaviszonyukat a saját jogú nyugdíj eléréséig. Jó lenne, ha a jövő években minden iparági társaságnál sikerülne bevezetni ezt, vagy ennek egy módosított változatát.

A szervezeti változások mentén végrehajtott kiszervezések is nagy veszteséget okoztak a létszám szempontjából. A különféle kft.-kbe szervezett munkatársak megtartása sajnos nem mindig sikerül. Sokan elveszítik hitüket és nem is akarnak szakszervezeti tagok maradni, hiszen a kiszervezéstől sem tudtuk őket megóvni. E területen a jövőben is komoly feladatok várnak ránk.
Nem szeretnék beszélni az éves bértárgyalásokról, melyeket évről évre egyre nehezebben tudunk megkötni, és amelyek minden évben meghaladják az OÉT ajánlásait, de amelyeket a munkavállalók alacsonynak tartanak, és amelyek társasági szinteken rendre túlteljesítésre kerülnek. Erről a beszámoló részletesen szól. Ebben az évben azonban az a szerencsés helyzet alakult ki, hogy az OÉT már megfogalmazta a 2004. évre vonatkozó bérajánlását, így előbb elkezdődhetnek a bértárgyalások.
A beszámolóból, mint azt eddig is tettem, önkényesen emelek ki részleteket, melyek számomra meghatározóak voltak, és amelyek a jövő szempontjából is nagyon fontos kérdések. Kiemelném az összetartozás élményét segítő Családi Sportnapokat, az Ifjúsági Találkozókat. Itt kötetlenül, jó hangulatban találkozhatnak az iparági munkavállalók. Véleményem szerint több ilyen típusú rendezvényre is szükség lenne, hiszen az alapszabály-tervezet szerint az országos értekezletek is elmaradnak, és csak két ciklus között lesz egy találkozó.
A beszámolóban, melyet mindenkinek jó szívvel ajánlok elolvasásra, és a csatolt jegyzőkönyvek fehéren feketén bemutatják azt a munkát, amit a szövetség vezetése, és vezetősége végzett. Kérem tegyék is meg, mert sajnos a propagandamunkánkkal még mindig nem lehetünk elégedettek, hiába van internetes oldal, „forró drót”, sok a fehér folt az információáramlásban. Ennek érdekében még sokat kell tennünk, hogy a szövetségünk „kifelé” továbbra is meg tudja őrizni elöljáró szerepét és súlyát a külvilág és a belső tagszakszervezetek munkavállalói előtt.

A beszámoló összeállításában oroszlánrészt vállaló vezetőinknek (Rezső, Gabi, Laci) köszönetünket kell kifejezni, hiszen a bizottság az ő anyagaikra alapozva, azt „szépítve” készített el, nem törekedve természetesen a teljességre, de reményeim szerint nem kihagyva a lényeges eseményeket.

Bízom abban, hogy a kongresszuson a küldöttek a beszámolót kiegészítik saját tapasztalataikkal, és jobbító, előrevivő javaslataikkal.
Köszönöm, hogy kíváncsiak voltatok a véleményemre.

(Forrás: "forró drót" úsjág 9. évf. 11.sz.)

Hozzászólás írása:

Facebook - VD - Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége