Szinte napra pontosan egy évvel azután, hogy megszűnt a termelés Magyarország utolsó mélyművelésű szénbányájában, leállt az erre épült hőerőmű is. Több száz munkást eresztenek szélnek. Hiába van akár 5-6 szakmájuk is, megöregedtek a föld alatt vagy a kazánok mellett, nem találnak munkát. Velük együtt létéért küzd a hajdani bányászváros, Oroszlány is, miközben a cég, a Vértesi Erőmű Zrt. még nem adta fel.
Csak a hirtelen elénk bukkanó magasfeszültségű oszlopokról tudjuk, hogy jó irányba haladunk, közel az oroszlányi erőmű. Hiába erőlködik a Nap, a sűrű ködöt nem tudja áttörni.
A Vértesi Erőmű oroszlányi telepén mindig sípolt, fütyült valami, most szokatlanul nagy a csend. Három férfi lézeng az épületek között, egyikük kezében talicska, neki talán még van valami dolga.
Az irodaépület ajtaját szélesre nyitja előttünk egy kantáros munkaruhát viselő férfi, kezében egy pohár gépi kávé, ráér, megvár bennünket. A folyosón ketten támasztják a fénymásolót, a humánpolitikai osztály munkatársai, rájuk szükség van: 233 embernek küldtek felmondólevelet, szeptemberben újabb 200-nak fognak. Ezzel véget ér a térség egyik legnagyobb foglalkoztatójának számító Vértesi Erőmű több mint 50 éves története.
Munkaértekezlet – hirdeti egy felirat az első emeleti tanácsterem ajtaján. Azt hihetnénk, hogy megállt az idő, ott felejtették a táblát, de Magyari József elnök-vezérigazgató szerint senki sem mulasztott, vannak még értekezletek. Az egyiken például azzal nyugtatta kollégáit, középvezetőket, hogy „én már láttam olyat, hogy egy üzem bezárt és csend lett, de ti még nem”.
A vezérigazgatói irodát és titkárságot mindössze egy folyosó választja el az erőműnek attól a részétől, ahol 1961-től 2015. december 31-ig a termelés folyt. Tényleg nagy a csend. Tanácstalanul álldogálunk egy lelakatolt ajtó előtt, amikor elkiáltja magát valaki: Szevasz, elnök úr!
Egy szemüveges férfi érkezik, kezében a vezérlőterem kulcsai. Ott, ahol hajdanán négyen ültek a monitorok mögött, ma már csak Sárközy Lászlónak maradt hely. A férfi, aki a volt francia elnök, Nicolas Sárközy után a Nicolas-ra is hallgat, úgy tudja, két évig még szükség lesz rá:
“Nem tudom, ki a szerencsésebb, az, aki megy, vagy az, aki marad. Mindenesetre bíztunk benne, hogy 2020-ig csak el fog menni az erőmű, de nem jött össze. ..."
A teljes riport fotógalériával együtt itt olvasható:
Kapcsolódó cikk:
A város, ahol Ózd réme fenyeget – Bezárás és tömeges elbocsátások Oroszlányban
Küldje tovább! | Nyomtatható verzió | Vissza a lap tetejére |
EVDSZ 2018. évi Rendezvényterve
EVDSZ 2018. évi Munkaprogramja
EVDSZ PROGRAMALKOTÁS 2018-2023
Aláírásra került a Villamosenergia-ipari Bér- és Szociális Megállapodás 2018-ra vonatkozóan
Villamosenergia-ipari Ágazati Kollektív Szerződés (2017. január 1-től)