Van nekem egy kis locsolóm,
Kölni nincsen benne,
Ha én azt most elővenném,
Nagy röhögés lenne.
De én azt nem teszem,
Mert kezemben a kölni!
Locsolni jöttem,
Nem pedig tökölni!
Én most verssel nem készültem,
De hogy el ne hervadozzál, beraklak a zuhany alá
Zöld erdőben jártam,
Elszállott egy sirály,
Locsolkodni jöttem,
Hö, király!
Zöld erdőben jártam véled
Kezem erre-arra téved
Úgy éreztem, nem vagy nedves
Meglocsolhatlak-e kedves?
Józsi vagyok, szép és laza
Locsoljak vagy menjek haza?
Te vagy az, ki nekem maradt,
meglocsollak, dőljél hanyatt !
Zöld erdőben nem jártam
Kék ibolyát nem láttam
Nrm akart hervadni
nem-e kell locsolni?
Piros tojás, fehér nyuszi,
ez mind csak maszlag!
Gyere kislány, meglocsolllak,
oszt utána ... megbeszéljük.
Egy gondolat bánt engemet.
Elfeledtem a versemet.
Zöld a moha,
Zöld a páfrány,
Meglocsollak házisárkány.
Van nekem egy csíkos gatyám,
Abban van az én ceruzám,
Minden este írok vele,
Mégse kopik el a hegye.
Piros tojás, kek tojás,
Nekem is van két tojás,
Föl a szoknyát, le a bugyit,
Hadd locsoljam meg a nyuszit.
Ződ erdőbe vótam
Adj egy sört, oszt jó van.
Vencel téren jártam,
Nagy tömeget láttam
Nem akart oszolni,
Szabad-e locsolni?
Nem vagyok én nyuszi,
Kell nekem a puszi!
Gombold ki a blúzocskádat,
Hadd locsolom dombocskádat!
Én kis kertész legény vagyok,
Magam után szagot hagyok.
Szeged felől jön a gőzös,
Oda öntök, ahol szőrös.
Zöld erdőben jártam
részeg vagyok, hánytam
Most el fogok dőlni
Nesze bazzeg, kölni!
Forrás:http://www.zotyo.hu/humor/homepage.htm
DOUGLAS ADAMS Viszlát, És Kösz A Halakat
"Rob McKenna szánalmas balfácán volt, amit tudott, hiszen az évek során erre már sokan felhívták a
figyelmét, és nem látott rá semmi okot, hogy ne értsen egyet ezekkel az emberekkel, kivéve egyet:
azt, hogy szeretett nem egyetérteni az emberekkel, különösen azokkal, akiket nem kedvelt, tehát - a legutóbbi számtásai szerint - mindenkivel. Felnézett és visszaváltott. A hegy egyre meredekebb lett és a teherautója nehéz volt a dán termosztatikus radiátorkontroloktól. Nem ezért volt ilyen mogorva - vagy legalábbis remélte, hogy nem ezért. Az eső miatt volt lehangolt, mindig az eső miatt. A változatosság kedvéért éppen esett. Ez különösen az a fajta eső volt, amit különösen nem szeretett, különösen, amikor vezetett. Ennek az esőnek volt egy típusszáma: a 17-es. Valahol olvasta, hogy az eszkimóknak több mint kétszáz különböző szavuk van a hóra, mert ezek nélkül a társalgásuk igen monotonná válna. Tehát így különbséget tesznek: híg hó és sűrű hó, heves hó és könnyű hó, jeges hó, enyhe hó, hó, ami pelyhekben esik, hó, ami hófúvásban esik, hó, ami a szomszédod csizmájáról folyik le a tiszta jégkunyhód padlójára, téli hóesés, tavaszi hóesés, hó, amire még gyermekkorodból emlékszel, és ami sokkal jobb volt mint ezek a modern havak; kitűnő hó, tollszerű hó, hegyi hó, völgyi hó, hó, ami reggel esik, hó, ami este esik, hó, ami abban a pillanatban kezd el esni, amikor elindulsz halászni, és hó, amire minden nevelési erőfesztésed ellenére a huskik rápisiltek - között.
Rob McKenna a noteszében 231 esőtípust különböztetett meg és egyiket sem kedvelte. Ismét visszaváltott, a teherautó megugrott. A motor azon a nyugodt hangon mormogott, ami miatt az összes dán termosztatikus radiátorkontrolt ezzel a teherautóval szálltották. Amióta elhagyta Dániát az előző délután, már keresztülment a 33-as (könnyen, permetezve szemerkélő eső, amitől az utak csúszósak lesznek), a 39-es (hevesen csöpögő), a 47-estől az 51-esig, (a könnyen, függőlegesen szitálón keresztül az élesen csapódó jelentéktelenen át a mérsékelten, üdtően szemerkélőig), a 87-es és 88-as (két pompásan megkülönböztethető változata a meredeken lezúduló felhőszakadásnak), a 100-as (felhőszakadás utáni hideg szélvihar), az összes tengeri viharféleség 192 és 213 között egyszerre, a 123-, 124-,126- és 127-es (enyhe és középfokú hideg szélroham monoton és szinkópált dobogással a kocsitetőn), a 11-es (virgonc cseppecskék) típusokon, és most, amit a legkevésbé sem kedvelt: a 17es.
A 17-es típusú eső egy piszkos zuhatag volt és annyira sűrűn ömlött a szélvédőre, hogy teljesen mindegy volt, hogy megy-e az ablaktörlő vagy sem. McKenna ellenőrizte az elméletét, gyorsan leállította az ablaktörlőt, de kiderült, hogy a látási viszonyok gy lényegesen rosszabbak. De akkor sem javultak meg, amikor újra elindította.
Tulajdonképpen az egyik ablaktörlőgumi elkezdett kicsúszni. Ssss sss sss puff sss sss puff sss puff sss sss puff sss puff puff, csapódás, karcolás. McKenna rácsapott a kormánykerékre, belerúgott a padlóba, addig verte a magnót, amíg az el nem
kezdte játszani Barry Manilow-t, ismét verte, amíg leállt, és káromkodott és káromkodott és káromkodott és káromkodott és káromkodott. A dühe pontosan abban a pillanatban érte el tetőfokát, amikor a zuhatagon keresztül szinte észrevehetetlenül, de a fényszórók fényében könnyedén derengve egy alak tűnt fel az út szélén. Egy szerencsétlen, besározott figura, különösen öltözve, nedvesebb volt, mint egy frissen mosott vidra
és stoppolt. - Szegény, szerencsétlen alak. - gondolta McKenna, mert rájött, hogy van valaki, akinek sokkal jobb indoka van arra, hogy rosszul érezze magát, mint neki.
- Biztos már a csontjáig átfázott. Ostoba alak, hogy egy ilyen mocskos éjszakán kiáll stoppolni. Minden, amit kapsz: eső, hideg és teherautók, amik elhúznak melletted és lefröcskölnek. - Szomorúan megrázta a fejét, sóhajtott egyet, majd elcsavarta a kormánykereket és lefröcskölte.
- Hát ezt meg hogy értsem? - kérdezte magától, amint továbbhaladt.
- Végre egy igazi balfácánt találtál az úton. Néhány pillanattal később a visszapillantó tükörben feltűnt a stoppos, amint sárosan és csurom vizesen áll az út szélén. McKenna egy pillanatra jól érezte magát emiatt. Egy vagy két pillanattal később rosszul érezte magát azért, hogy jól érezte magát emiatt. Ezután jól érezte magát azért, hogy rosszul érezte magát azért, mert jól érezte magát emiatt, és elégedetten továbbhajtott, bele az éjszakába. Legalább elrendezte magával a dolgot, mert az a Porsche, amit az utóbbi 20 mérföldön szorgalmasan akadályozott, végre megelőzte. Ahogy a teherautó elhajtott, az esőfelhők is eltűntek az égről, ugyanis -habár nem tudta, Rob McKenna egy Esőisten volt. Minden, amit tudott, annyi volt, hogy a munkanapjai szánalmasak, a hétvégéi pedig általában pocsékul sikerülnek. Minden, amit a felhők tudtak, annyi volt, hogy szeretik és mellette akarnak lenni, hogy dédelgessék és öntözzék.
Antoine de Saint-Exupéry
A kis herceg
...a fölnőttek ugyanis szeretik a számokat. Ha egy új barátunkról beszélünk nekik, sosem a lényeges dolgok felől kérdezősködnek. Sosem azt kérdezik: "Milyen a hangja?" "Mik a kedves játékai?" "Szokott-e lepkét gyűjteni?" Ehelyett azt tudakolják: "Hány éves?" "Hány testvére van?" "Hány kiló?" "Mennyi jövedelme van a papájának?" És csak ezek után vélik úgy, hogy ismerik.
A kis herceg elment, hogy újra megnézze a rózsákat.
- Egyáltalán nem vagytok hasonlók a rózsámhoz - mondta nekik. - Ti még nem vagytok semmi. Nem szelídített meg benneteket senki, és ti sem szelídítettetek meg senkit. Olyanok vagytok, mint a rókám volt. Ugyanolyan közönséges róka volt, mint a többi száz- meg százezer. De én a barátommá tettem, és most már egyetlen az egész világon.
Mindenkitől azt kell követelni, amit az illető megtehet. A tekintély legelső alapja az értelem - mondta a király. - Ha népednek azt parancsolod, vesse magát a tengerbe: föllázad, forradalmat csinál. Azért van jogom engedelmességet követelni, mert ésszerűek a parancsaim.
Magunkon ítélkezni sokkal nehezebb, mint máson. Ha sikerül helyesen ítélkezned saját magad fölött, az annak a jele, hogy valódi bölcs vagy.
- Hát te mit csinálsz itt? - kérdezte tőle. - Iszom - felelte gyászos képpel az iszákos. - Miért iszol? - kérdezte a kis herceg. - Hogy felejtsek - felelte az iszákos. - Mit? - tudakolta a kis herceg, mert máris megsajnálta. - Azt, hogy szégyellem magam - felelte az iszákos és lehajtotta a fejét. A kis herceg szeretett volna segíteni rajta. - Miért szégyelled magad? - kérdezte. - Mert iszom - vágta el a további beszélgetést az iszákos, és mélységes hallgatásba süllyedt.
De te nem szedheted le a csillagaidat! - Azt nem. De bankba tehetem őket. - Az meg mit jelent? - Azt jelenti, hogy fölírom egy darabka papirosra a csillagaim számát; aztán ezt a papírdarabkát bezárom egy fiókba. - Ennyi az egész? - Mi kell több? "Érdekes - gondolta a kis herceg. - Sõt költői. Csak éppen komolynak nem valami komoly."
A kis hercegnek ugyanis egészen más fogalmai voltak a komoly dolgokról, mint a fölnőtteknek. - Nekem - mondta - van egy virágom, azt naponta megöntözöm. Van három vulkánom, azokat hetente kipucolom; mert azt is kipucolom, amelyik kialudt. Sosem lehet tudni. A vulkánjaimnak is meg a virágomnak is hasznukra válik, hogy birtoklom őket. Te azonban nem vagy hasznukra a csillagoknak.
- Isten veled - mondta a róka. - Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. - Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse. - Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat. - Az idő, amit a rózsámra vesztegettem... - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse. - Az emberek elfelejtették ezt az igazságot - mondta a róka. - Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.
Lázár Ervin
Figyelem!!Nem csak gyermekmese!!
A bárányfelhő-bodorító
Ez a mese két csavargókülsejű egyénről szól. Meg mindazokról, akik szerepelnek benne. Nevezetesen Gepárd Géza alőrmesterről, Medve Medárd főőrmesterről, Vadkan Valdemárról és Szirénfalvi Szürkevarjú Szerénáról. De azért persze legfőképpen a két csavargókülsejű egyénről, aki a mese kezdetén éppen a Négyszögletű Kerek Erdő felé ballagott, nagy fittyekkel. Vagy kis fittyekkel. Nem tudom, mert a kisebbik csavargókülsejű elég gyakran mirgett-morgott. Ha gyorsan mentek, ekképpen:
- Mit rohansz, nem szalad el az erdő!
Ha erre a nagyobbik lassított, ekképpen:
- Hogy lehet így cammogni! Sose érünk az erdőbe!
Most már nem is lehet kétséges, hogy a nagyobbik csavargókülsejű Mikkamakka volt, a kisebbik pedig Vacskamati. Őket vette észre a Négyszögletű Kerek Erdő két rendfenntartó közege egy tisztásról.
- Aha - kiáltott Gepárd Géza alőrmester -, két csavargókülsejű!
- Isten hozta őket! - mondta örömmel Medve Medárd, aztán eszébe jutott, hogy ő a főőrmester, és igen szigorú ábrázattal hozzátette: - Irgum-burgum-teremtette-szedtevette! - Gepárd Géza alőrmester majd elájult a meghatottságtól.
Te jó ég, ha egyszer majd ő is megtanul ilyen szépen beszélni!
- Eléjük vágunk a riadóautóval! - rikkantotta.
Medve Medárd bólintott.
A riadóautó egy tölgyfa alatt szundikált. A riadóautó ugyanis maga Vadkan Valdemár volt. Ez ügyben be is festették kékre, s az oldalára egy fehér csíkot pingáltak. Ahogy egy riadóautóhoz illik. Azaz egy riadóvadkanhoz.
- Ébredj! - böködte őt Gepárd Géza alőrmester.
- Csavargókülsejűek!
Vadkan Valdemár nagy nyugalommal a másik oldalára fordult. Tudta, hogy nem lehet ez valami sürgős ügy, mert akkor Gepárd Géza a saját lábán közlekedne, és nem a riadóautót helyettesítő Vadkan Valdemáron, azaz őrajta, már csak azért is, mert Gepárd Géza legalább ötször olyan gyorsan tud futni, mint ő. Mármint Vadkan Valdemár.
- Jó, jó - mormogta -, csak feltöltöm az akkumulátoromat.
Ezzel megevett négy makkot, két borbolyagyökeret, három szilfahajtást és tévedésből egy folyami kavicsot.
- Az utóbbi időben kissé kemények a csigabigák - mondta mélabúsan.
Ebben a pillanatban ért oda melléjük Mikkamakka és Vacskamati.
- Jó napot, jó napot! - mondták. - Ez a Négyszögletű Kerek Erdő?
- Isten hozott benneteket! - köszönt vissza Medve Medárd főőrmester. - Ez. És menjetek nyugodtan, mert mindjárt letartóztatunk benneteket. Csak rendbe hozzuk a riadóautót.
- Ne ijedjetek meg, esetleg szirénát is használunk - tette hozzá Gepárd Géza.
- Sok szerencsét hozzá! - mondta Mikkamakka.
- És fityfiritty - toldotta meg Vaskamati, hogy ő is mondjon valamit. Mert őneki mindig kell valamit mondania. Okvetlenül.
Ezzel mentek tovább.
Vadkan Valdemár végre feltöltötte az akkumulátorát, igaz, közben megette Gepárd Géza sapkáját is. Az alőrmester sivalkodott, Medve Medárd megnyugtatta:
- Sapka nélkül is gyönyörű vagy. Kerítsd elő a szirénát!
A szirénát elég nehéz volt előkeríteni, mert éppen napozott egy ághegyen. Mármint Szirénfalvi Szürkevarjú Szeréna. Ő volt ugyanis a sziréna.
- Szirénázzatok magatok! - mondta dühösen. - Éppen most, amikor végre kisütött a nap!
- Ne vitatkozz! - mondta hivatalos hangon Gepárd Géza.
De Szirénfalvi Szürkevarjú Szeréna vitatkozott:
- Kérjétek meg Rigó Rezsőt, ő majd szirénázik nektek.
- Nem elég félelmetes - torkollta le az alőrmester.
Végre elkészültek. Szürkevarjú Szeréna Vadkan Valdemár fejére ült, a hátára meg Medve Medárd és Gepárd Géza.
- Négyes sebesség! - rikkantott az alőrmester.
- Akkor recsegni fog a sebességváltóm. Előbb egyesbe tegyél - mondta Valdemár, és meg se mozdult.
- Na jó, akkor egyes - egyezett bele Gepárd Géza. Kocogni kezdtek. Szürkevarjú Szeréna rikácsolt.
- Elég gyengén adod elő - mondta neki Gepárd Géza -, úgy szólsz, mint egy repedt fazék.
A varjú megsértődött, már lebbentette is a szárnyát, hogy elröpüljön, de Medve Medárd közbeszólt:
- Nagyon jól csinálod. Istenien. Még Bölömbika Balambéron és Szélkiáltó Szidónián is túlteszel.
Erre a varjú maradt, és szirénázott tovább.
Vadkan Valdemár ekkor már négyes sebességgel haladt, ami annyit jelent, hogy négyszer annyira lihegett, mint egyes sebességben. A gyorsasága mit sem növekedett.
- Egy kis fogyókúra jót tenne nektek - nyögte. - Azazhogy nekem tenne jót. Mondtam, hogy ne egyetek folyton. A legutóbbi út óta legalább öt kilót híztatok.
- Én aztán nem - méltatlankodott Gepárd Géza -, én szilfid vagyok.
- Nem szilfid vagy, gepárd vagy, mikor tanulod már meg! - mérgelődött Medve Medárd. - S csak nem azt akarod mondani, hogy én híztam öt kilót?!
- Á, dehogy - ijedt meg az alőrmester -, dehogy, biztos Szürkevarjú Szeréna hízott öt kilót.
Szeréna torkán akadt a szirénázás.
- Ééén? Öt kilót! Amikor összevissza fél kiló vagyok!
- Érdekes - mondta elgondolkodva Medve Medárd -, akkor hány kiló lehettél, amikor öt kilóval kevesebb voltál?
- Akkor hét nem létező varjú voltam - vihogott Szeréna.
- Ezt nem értem - morgott Medve Medárd.
- Én is csak félig értem. Azaz félig nem értem - bizonytalankodott Gepárd Géza.
- Ha tovább folytatjátok, szándékosan defektet kapok - lihegte Vadkan Valdemár. - Világéletemben utáltam a számtant. És különben is fáradt vagyok.
- Na jó - mondta Medve Medárd -, akkor viszlek egy kicsit.
Vállára kapta a riadóautót szirénástul, gepárdostul. Csak akkor ültek vissza Vadkan Valdemárra, amikor végre meglátták Mikkamakkát és Vacskamatit. Szeréna szirénázott, ahogy a torkán kifért.
- Mi az, félrenyeltél? - kérdezte tőle Vacskamati.
- Őrült, nem látod, hogy sziréna vagyok?
- Nem vitatkozunk - mondta Gepárd Géza szigorúan, miközben fürgén lepattant a riadóautóról. - Le vagytok tartóztatva.
- Foglyokat nem szállítok - mondta gyanakodva Vadkan Valdemár.
- A gépkocsi nem beszél! - utasította rendre Gepárd Géza.
- Mi az, hogy le vagyunk tartóztatva? - kérdezte Vacskamati.
- Hát az, kérlek alássan, azt jelenti - mormogta Medve Medárd, miközben lekászálódott Valdemárról (a riadóautó megkönnyebbülten felsóhajtott) -, azt jelenti, hogy… izé… szóval, hogy le vagytok tartóztatva.
- Nagyszerű - örült Vacskamati -, még sohasem voltam letartóztatva!
- Csend! - szólt rá Gepárd Géza.
- S ha szabadna tudnom, miért vagyunk letartóztatva? - érdeklődött Mikkamakka.
- Mert csavargókülsejűek vagytok - mondta fölényesen Gepárd Géza alőrmester.
- Hát hogyne lennénk csavargókülsejűek - mosolygott Mikkamakka -, amikor tényleg csavargunk!
- Ajaj - nyögött fel Medve Medárd -, ez nagyot változtat a tényálláson! Tényleg csavarognak.
- Csak ő csavarog - kiabált Vacskamati -, én nem!
- Csend! - mondta neki Gepárd Géza, és Medve Medárdhoz fordult. - Munkakerülés - súgta neki.
- Aha, igazad van - csapott a homlokára Medve Medárd. - Munkakerülők vagytok.
- Csak ő - kiabált megint Vacskamati -, én rengeteget dolgoztam!
- Csend! - mondta neki Gepárd Géza.
Medve Medárd megköszörülte a torkát.
- Szóval akkor munkakerülésért…
- De hát hogy képzeled - szakította félbe Mikkamakka -, tudod, mennyit dolgoztam én?
- Hát akkor halljam: mit dolgoztál? - szegezte neki a kérdést Medve Medárd.
- Nézz csak az égre! - mondta Mikkamakka.
- Nézek - szegte hátra a nyakát Medve Medárd.
A többiek is az eget nézték.
- Mit látsz?
- Bárányfelhőket.
- Milyenek?
- Bodrosak.
- Na látod!
- Mi az, hogy "na látod”?
- Mit gondolsz, mitől bodrosak?
- Mitől? Tényleg, mitől? - álmélkodott Medve Medárd.
- Hát mert kibodorítottam őket - csapott a mellére Mikkamakka: - Mivelhogy én vagyok a bárányfelhő-bodorító.
- Ó - mondták mindannyian -, gyönyörűséges!
- Engem is kibodoríthatnál - sóhajtott Szirénfalvi Szürkevarjú Szeréna.
- Akkor csak ezt visszük el - mutatott Gepárd Géza Vacskamatira. - Mert ez nem dolgozott semmit.
- Dehogynem - siránkozott Vacskamati -, Mikkamakkának segítettem.
- Tényleg segített? - kérdezte Medve Medárd.
Mikkamakka felelet helyett az égre mutatott.
- Nézzétek csak!
Ott úszott egy bárányfelhő. Olyan kócos, hogy még!
- Na, azt ő csinálta.
- Miért engedsz neki belekontárkodni? - kérdezte tisztelettel Medve Medárd.
- De hiszen az a legszebb - mosolygott Mikkamakka -, az a kócos.
Egymásra nevettek Vacskamatival.
Ezek után nagy békességben együtt ebédeltek valamennyien. Vadkan Valdemár foga alatt nagyon ropogott valami.
- Már megint kavicsot eszel csigabiga helyett - vihogott kárörvendően Gepárd Géza alőrmester.
- Haha - vigyorgott Valdemár -, a kitüntetéseidet eszem!
Diáklelemények
Miért van Gárdonyi Géza sírjára az írva, hogy "Csak a teste”?
Mert a fejét levágták a törökök.
Kik voltak a vándor énekesek? Nevezzetek meg egyet közülük!
Kodály Zoltán.
Jellemezd a vidrát!
Teste: formás.
Az oroszlán jellemzése:
Hangja: vastag, kitörő látása: gonosz.
A cápa jellemzése:
Embert nem eszik, de nem lehet benne bízni.
Villon fő műve az Ótestamentum.
II. József, a vaskalapos király Mária és Terézia fia volt.
A fecske egy költöző madár, olyan mint a gólya, csak sokkal kisebb és nem hasonlít rá.
A végek vitézei többnyire nem éltek haláluk napjáig, mert már korábban elestek.
Shakespeare víg nőkkel élt Windsorban és tévedésből vígjátékokat írt.
Az őserdő olyan terület, ahova emberi kéz még nem tette be lábát.
Kolombusz háromszor indult útnak, bár a második útján meghalt.
Ady Boncza Bertalant vette feleségül.
Bombay éghajlata olyan egészségtelen, hogy lakosai máshol laknak.
A Toldi olyan mű, amelyben a főhőst feldolgozzák.
A XVIII. századi főurak palotakertjei tele voltak szépen nyírt szökőkutakkal.
A Bibliát Guttenberg találta fel.
A kutatók az őshazában megtalálták az ősmagyarok hátrahagyott részeit.
Egyiptom őslakói a múmiák.
Forrás:csigalépcső - véletlenszerűen megjelenő ifjúsági folyóirat - 10. szám 2003 június
Szabadság, az egy szobor a New York-i kikötőben.
Én kértem a jeget, de ez azért nevetséges! (a Titanic egyik utasa)
Kedves Télapó! Szeretnék egy másolatot a rossz kislányok listájáról!
Csukd be a szemed? Ugye milyen sötét van odabent? :)
Tanultam a hibáimból. Most már biztosan meg tudom ismételni őket!
Nem szeretem a káoszt, de ő szeret engem.
Az ismeretlentől nem félni kell, hanem megismerni. Félni azután sem késő.
Ki mondja, hogy üldözési mániám van? És miért érdekli őket?
Woody Allen idézetek
1. Nem mintha félnék meghalni. Csak nem akarok ott lenni, amikor bekövetkezik.
2. Mondhatnám, hogy a szüleim nem szerettek. A kádban általában hajszárítóval és rádióval játszottam.
3. Amikor még kisebb gyerek voltam, le akartak fényképezni, és egy reklámot csinálni fogamzásgátló tabletta propagálására. Úgyhogy volt egypár élményem.
4. Amikor születtem az orvos kijött a váróterembe, és így szólt apámhoz: Amit tudtunk, mindent megtettünk, de mégis kinyomta magát.
5. Amikor apám szeretkezni akart, anyám mindig megmutatta neki a fényképemet.
6. A feleségem a legrosszabb szakács. Nem hiszem, hogy a fasírtnak világítania kellene a sötétben.
7. Új megoldást talált a szájszagának elleplezésére. Felemeli a karjait.
8. Mondtam az orvosnak, hogy engem mindenki utál. Azt mondta, ne legyek nevetséges, még nem is találkoztam mindenkivel.
9. A feleségem a szexuális kapcsolatunkat havi egy alkalomra redukálta. Viszont két másik fickóról is tudok, akiknek nullára csökkentette.
10. Évekig nem szóltam a feleségemhez. Nem akartam félbeszakítani.
Romhányi József:
A róka és a holló (téma és variációk)
Róka és a holló,
Megírta Aesopus
Mindannyiunk előtt ismerős ez opus.
Mégis elismétlem e témát pár szóval,
Majd megtoldom néhány variációval...
A téma
Fenn csücsült a holló a dús hársfa ágán,
csőrében jó nagy sajt, fogyasztásra várván.
Arra kószált búsan a ravaszdi róka,
Ki nem jutott sajthoz fagyosszentek óta.
Hogy a fára nézett, elszállt komor kedve,
felujjongva tört fel mohó gyomornedve.
És szólt álnok bájjal: - Tollad ó be ékes,
hogy madárkirály légy, régen esedékes!
És a neved "Holló", oly olvadó-omló.
Csak hangod nyikorog, mint egy rozsdás olló.
A dicséret szép szó, ámde a bírálat
már olyasvalami, mit ki nem bír állat.
Így hát a holló, hogy meggyőzze a dőrét,
vad rikácsolással tátotta ki csőrét.
A sajtja lehullott, erre várt a róka,
ezúttal elnyerte tetszését a nóta.
Első variáció
A róka szájában egy jó darab rokfort.
Megette a felét, de már az is sok volt.
Komoran ült ott fenn a holló a hársfán,
s megakadt a szeme mesebeli társán.
Nosza ő is rögtön ravaszkodni kezdett,
fondorkodott, tervelt, s az eredmény ez lett:
- Ha ez nem ismeri Aesopus meséjét,
megadta a sors a sajtszerzés esélyét.
És máris megszólalt, cifra ódon módon:
- Ó rókám, ne hidd, hogy tán csak gúnyolódom!
Királyi palástnál szebb vörhenyes bundád,
le is nyúzzák rólad, mielőtt megunnád,
mégis tekintélyed csorbítja a szégyen,
hogy hangod megcsuklik fenn a magas cé-ben.
Rókánk e sértésre tágra tátva száját,
cáfolatul tüstént üvöltött egy skálát.
De meg kell jegyeznem erről az esetről,
hogy sajt a fára azért nem esett föl.
Második variáció
Fenn csücsült a holló,
falt sok pusztadőrit,
annyi maradt mégis,
majd lehúzza csőrit.
Lent a rókánál egy jó nagy ementáli,
de már falánk gyomra kezdett ellenállni.
Hogy látta a hollót ez a megcsömörlött,
- Brr, még egy sajt! - morgott - Vigye el az ördög!
- Hogy vagyunk? - szólt oda a holló ásítva,
s a sajt lehullott a selymes pázsitra.
- Fujj, vidd el! - nyöszörgött undorral a róka,
s amit tett, azóta nevezték el róla.
Harmadik variáció
Éhesen gubbasztott hollónk a hárs ágán,
s töprengett az idők változandóságán.
Éppen arra kószált a bús, sovány róka.
Sajtlikat sem evett húshagyókedd óta.
Meglátva a hollót, könnyesen sóhajtott:
- Mit ér ravaszságom, ha neked sincs sajtod?
- Nincs - felelt a holló. - Rég nem ettem sajtot,
viszont dalolhatok, hogyha úgy óhajtod.
Tudom, kedvedre volt múltkor is az ének.
- Sajttal! - szólt a róka. - Így kell a fenének!...
Negyedik variáció
Fenn csücsült a holló a dús hársfa ágán.
Csőrében trappista hivalkodott sárgán.
Jött az éhes róka. Látta, hogy a helyzet
megegyezik azzal, mit Aesopus jelzett.
Szólt hát álnok bájjal: - Tollad ó be ékes,
hogy primadonna légy, régen esedékes!
És neved! Hallga, hogy leng lágyan: holló!
Csak hangod nyikorog, mint egy rozsdás olló.
De hiába várta a ravaszdi róka,
hogy sajtesőt hullat majd a holló-nóta.
Mi volt eme nem várt, különleges, ritka,
szerény, józan, okos hallgatásnak titka?
Nem hajszolta dicsvágy? Sem nagyzási hóbort?
Nem!... Az igaz viszont, hogy fehér holló volt...
Ötödik variáció
Fenn a hollócsőrben egy szép kicsi kvargli.
Gondolta a róka, jó lesz kicsikarni.
S bár az aesopusi helyzet elétárult,
csak felnézett szótlan, ácsorgott és bámult.
Bámult sóvár szemmel, csendben, pedig tudta,
ravasz hízelgéssel könnyen sajthoz jutna.
A holló csak várt, várt odafenn a harsfán,
szeme kérdőn függött mesebeli társán.
Mért hallgat a holló? Mért nem szól a róka,
holott más a szokás kétezer év óta?
A róka néma volt, a holló meg süket.
- Kérem elnézésüket...
Nagy Lajos: Képtelen természetrajz
AZ ELEFÁNT
Az elefánt a legnagyobb szárazföldi állat, de csak a felnőtt elefánt, mert egy igen kis elefánt például jóval kisebb, mint egy igen nagy víziló. Az elefánt úgynevezett állatkertekben fordul elő, a föld minden nagyobb városában, amiért is az elefánt hazája széles e világ, amiben a művészhez hasonlít.
Állatkert nélkül csakis Indiában és Afrikában fordul elő, amiért is azok, akik elefántvadászatra indulnak Pilisvörösvárra, kénytelenek néhány nyúllal beérni.
Az elefánt igen rosszkedvű állat, már kicsiny korában állandóan megnyúlt orral járkál, ezért aztán az orra úgy is marad, és ormány nevet vesz föl. Jókedve úgyszólván csak akkor van, ha ütik, mert bőrének vastagsága miatt az ütést nem érzi, s ezen jóízűt röhög.
Az elefánt hangja trombitaharsogáshoz hasonlít, ami megtévesztően hasonlít ahhoz, amiről az olvasókönyvek mint az elefánt hangjáról szólnak, s amiről azt mondják, hogy hasonlít a trombitaharsogáshoz.
Az elefánt fűvel, szénával, kölessel és rizzsel táplálkozik. Barbár erkölcséről tesz tanúbizonyságot, hogy megjelenik a rizsföldeken, telezabálja magát, és fizetés nélkül távozik.
Az elefánt testi ereje óriási, hallatlan nagy terheket elbír, de tízszer annyit ő sem bír el.
Az elefánt igen sajátságosan iszik, beledugja ormányát a vízbe, éppen úgy, mint a nagyorrú kávénénikék a kávéba, de aztán a kávénénikéktől eltérőleg teleszívja az ormányát, és azt nem hagyja csak úgy visszacsöpögni a kötényére, hanem igenis belespricceli a szájába, amiben bizony a disznóhoz hasonlít, nem mintha a disznó is így tenne, hanem mert ez már mégiscsak illetlenség.
Az elefánt betegségei közt leggyakoribb a nátha; képzelhető, mekkora náthája szokott lenni.
Az elefánt igen okos állat, volt például egyszer egy szabónak egy elefántja, ez olyan okos volt, hogy amikor a szabó elment hazulról, az elefántot otthon hagyta, és a kaput bezárta, az elefánt, mikor idegenek akartak bemenni a szabó udvarába, nem eresztette be őket, mert nem is tudta volna kinyitni a kaput, meg nem is tudta, hogy be akarnak menni.
Az elefánt az állatkertben a hátán egy trónusszerű alkotmányt cipel, amibe egy leány és egy férfi beleül, és a szerelemről csevegnek, ekkor az elefánt az úgynevezett elefánt szerepét játssza.
Az elefántot robbanó golyóval vadásszák, amire nagyon dühös. Életkora igen magas, egy tudós egyszer sokáig figyelt egy elefántot, amint az kétszáz évet élt egyfolytában. Persze előbb is meghalhat, de csak akkor, ha valami olyan különös baj történik vele, amit egy elefánt se bír ki.
1920
MARK TWAIN
Ádám és Éva naplója részlet
Fordította Thaly Tibor
ÁDÁM NAPLÓJA Első rész
Amikor felébredtem, már nem voltam egyedül. Egy új teremtmény bukkant fel mellettem - a hosszú hajú!
VASÁRNAP Amíg eszméletlen voltam, alighanem furcsa dolgok történtek velem, mert észrevettem, hogy bal mellemen valami forradás van.
Egyáltalában nem fáj. De már pusztán az a körülmény, hogy az új teremtmény első bemutatkozása nem járt baj nélkül - nem sok jóval biztat a jövőt illetően.
HÉTFŐ Ez a hosszú hajú teremtmény mindenütt az utamban van, mindig vár rám, vagy szalad utánam. Ezt nem nagyon szeretem. Úgy volna jó, ha ott maradna a többi állattal együtt. Ma borús idő van. Keleti szél süvít. Valószínűleg esőt kapunk... Kapunk? Miért beszélek többes számban? Mi kapunk? Mi az, hogy mi? Hol ragadt rám ez a többes szám? Most jut eszembe, hogy az új teremtmény szokott így beszélni.
KEDD Az új teremtmény folyton beszél. Főként azzal foglalkozik, hogy a dolgoknak nevet adjon. A nagy vízesést - amit úgy szeretek - elnevezte Niagarának. Nem értem, miért. Azt állítja, hogy ez a zuhatag pontosan olyan, mint egy Niagara, tehát nem is lehet más nevet adni neki. Mondhatom, gyenge indok. Jómagam már semmit sem nevezhetek el. Az új teremtmény maga ad nevet mindennek, ami az útjába kerül, mielőtt én még szóhoz jutnék. Megokolása mindig ugyanaz: pontosan olyan! Itt van például egy új madár, a Dodó. Azt mondja, csak rá kell nézni, mindjárt tudhatjuk, hogy Dodó, mert pontosan olyan, mint egy Dodó. A név rajta is fog ragadni. Mégis fárasztó és hiábavaló lenne, ha ezeken a dolgokon bosszankodnék, pedig mit jelent az, hogy pontosan olyan, mint egy Dodó? Én talán olyan vagyok, mint egy Adó? Azért is Ádám lesz a nevem, a madarat pedig Drontónak fogom hívni, és kész...
SZERDA Az eső ellen kalibát építettem, de nem tudom békességben, egyedül használni. Az új teremtmény egyszerűen betolakodott. Amikor megpróbáltam, hogy kiszorítsam, arca, amelyet a keze fejével dörzsölgetett, nedves lett, és olyan hangokat adott, mint némely állatka, amikor bajban van. Csak ne beszélne annyit. Szakadatlanul fecseg. Mindez talán úgy hangzik, mintha mindenáron akadékoskodnék vagy ócsárolni akarnám ezt a szegény teremtést. Eszembe sincs! Csakhogy eddig még nem hallottam emberi beszédet, ezért bántja a fülemet minden új és szokatlan hang, amely álmodozó magányom ünnepélyes csendjét zavarja. Az új hang túl közel is van hozzám, szorosan a vállam mögött vagy a fülem mellett, előbb az egyik, aztán a másik oldalon. Eddig inkább olyan hangokat szoktam meg, amelyek távolabbról jönnek.
PÉNTEK A dolgok elnevezése vígan folyik tovább, nem tehetek ellene semmit. Közben az új teremtmény olyan logikát árul el, amely ellentmond az enyémnek - tehát nem is lehet helyes.
Nagyon jó nevet találtam ki erre a tájra. Szép és dallamos hangzású név: Édenkert. Titokban ezt a nevet tovább is használtam magamban, bár az új teremtmény kijelentette, hogy itt minden - az erdő, a szikla és az egész természet - nem annyira kerthez hasonlít, inkább olyan, mint egy park. Ezért aztán - anélkül hogy jóváhagyásomat kikérte volna - új nevet adott a tájnak: Niagara-park. Én ezt erőszakosnak és önkényesnek tartom. Táblát is állított fel:
A GYEPRE LÉPNI TILOS!
Ez csak ellenem irányulhat!
SZOMBAT Az új teremtmény túl sok gyümölcsöt eszik. És ami a legaggasztóbb: főleg az almát kívánja meg, különösen, amióta hallotta, hogy némelyik alma fogyasztása tilos. Úgy látszik, különösen szereti a veszélyes dolgokat, bár azt állítja, a sok gyümölcsöt csak a karcsúsága kedvéért falja. Jellemző a logikájára, hogy a karcsúság kedvéért kockára tenné még a Paradicsomot is.
VASÁRNAP Ma rajtakaptam az új teremtményt, amint éppen göröngyökkel dobálta a tiltott fán csüggő almákat.
HÉTFŐ Az új teremtmény kijelentette, hogy az ő neve Éva. Bánom is én! Azt mondja, Évát kiáltsak, ha hívni akarom. Értésére adtam, hogy akkor az új név teljesen fölösleges. A "fölösleges" szó szemmel láthatóan imponált neki, és megnövelte tekintélyemet a szemében. Ez a szó csakugyan hatásos és hasznos - ezentúl gyakran fogom használni. Azt mondja az új teremtmény, hogy különbözik az állatoktól és tőlem is. Nem egészen pontosan olyan, mint én - éppen ezért Éva. Ez azonban meglehetősen kétes dolog - de nekem egyébként is teljesen mindegy. Miattam lehet, ami akar, csak ne akaszkodjék a nyakamba, és ne akarjon mindig társalogni!
KEDD Az egész területet elcsúfította ocsmány táblákkal és undok elnevezésekkel. Azt mondja, hogy a Parkunkból nagyszerű üdülőhelyet lehetne csinálni, csak volnának vendégek! Micsoda badarság! Mindig ilyen dolgokat talál ki. Szavak, örökké csak szavak, minden értelem nélkül! Mi az, hogy "üdülőhely"? Ám jobb lesz, ha meg se kérdezem. Lehetőleg sohasem szabad neki kérdéseket feltenni, mert nyilván ég a vágytól, hogy valakinek valamit - lehetőleg minél részletesebben és minél hangosabban - megmagyarázhasson.
PÉNTEK Újabban a fejébe vette, hogy ne sétáljak a vízesés felett. Pedig mit ártok azzal? Azt mondja, minden alkalommal, ha ezt teszem, reszket a félelemtől. Szeretném tudni: mi köze hozzá? Eddig is ezt csináltam. Olyan jólesik beleugrani a hűvös vízbe. Hiszen azért van itt a vízesés - legalábbis eddig azt hittem. Ő meg azt akarja elhitetni velem, hogy a vízesés kizárólag a festői hatás kedvéért van a világon, akárcsak a rinocérosz és a masztodon. Édesnek és bájosnak mondja őket, mint mindent, ami tetszik neki. Én egyáltalán nem tartom őket "édesnek" és "bájosnak". Sürgős környezetváltozásra volna szükségem, mert attól tartok, itt lassan eldurvul a nyelvem, elszegényedik a szókincsem!
Márai Sándor Füveskönyvében mai szemmel is találhatni érdekes gondolatokat...
A jellem mûveltségérõl
Önelégülten és büszkén gondolsz arra, hogy elolvastál és megértettél néhány könyvet, gyarapítottad ismereteid, megtudtál valamit a természetrõl vagy az emberi szellem tûnõdéseirõl? Úgy érzed, "mûvelt" vagy, különb, mint a tudatlanok? Gondolj csak arra, milyen végtelen tömegû ismeretet zár magába a könyvek összessége, s egyetlen könyv teljes megértéséhez mit is kellene ismerni és olvasni még? Gondolj a British Museum könyvtárának körbefutó vasállványaira, milyen hosszan kellene élned, hogy valamit is megismerj a gondolkozás anyagából, melyet az ott felhalmozott könyvek magukba zárnak! De maradj csak könyves szobádban, s valld meg, mily sokféle könyvet nem olvastál azok közül, melyek könyvespolcaidon sorakoznak, s még az olvasottak között is hány akad olyan, melyet teljesen megértettél, s minden figyelemmel követtél. Nem, a "mûveltség", mikor farkasszemet néz az emberi szellem világegyetemével, meddõ és hiú magatartás csak. Inkább gondolj arra, hogy egyetlen ismeretet megérteni, felfogni, átérezni már az élet erõfeszítéseinek teljességét követeli. És gondolj arra is, mennyi mindent írtak, gondoltak elõtted, a gondolatoknak micsoda óceánjai pihennek a múltban, s miféle zuhanással árad minden új korban az emberi gondolatok bõsége a jelenségek és tünemények összegébõl. Erre gondolj, s elszégyelled magad. Agyad mûveltsége véges és gyermekes. De jellemed és szíved mûveltsége lehet teljes és emberhez méltó, akkor is, ha szellemi ismereteid korlátozottak.
Karinthy Frigyes örökbecsü írása még ma is röhejre késztet...
MAGYARÁZOM A BIZONYÍTVÁNYOM
Hát kérem szépen, először is: ez még nem végleges bizonyítvány - ez csak afféle lenyomat, amit ideiglenesen kiosztottak nekem. Hogy ma van a féléves bizonyítvány-nap, az nem jelent semmit. A többiek tényleg kikapták a bizonyítványt, de az enyémet föl kellett küldeni a minisztériumba, mivel tévedések derültek ki, amiket sürgősen orvosolni kell. Igen. Különben a bizonyítvány-ellenőrző és kiegészítő konferencia foglalkozni fog az esettel, tanfelügyelői középülésen. Az osztályfőnök úr, mikor ideadta nekem a bizonyítványt, beszédet tartott: kicsit zavarban volt, és tiszteltette a papát. Kérlek, kedves Bauer, mondta, légy szíves, közöld szüleiddel, miszerint sajnálatos tévedés történt bizonyítványoddal, hibás tételek csúsztak bele. A bélyeghatósági szabályrendelet szerint, sajnos, így is ki kell adni a bizonyítványt, de kérnelek kell, kedves Bauer, közöld a szülővel, miszerint ez csak olyan okirat, aminek az adatai nem jelentenek semmit. Kérd meg kedves szüleidet, ne haragudjanak ezért a tévedésért, az igazi bizonyítványt csakhamar kiállítjuk - egyelőre kéretem őket, hogy írják alá ezt, mert az összes iratokat átküldtük a rendőrségre, ahol a nyomozás miatt szükség van erre az aláírásra; de hangsúlyozd kérlek, hogy ez csak formaság. A főkapitány személyesen átírt a fiumei tengerészeti gimnáziumba, derítenék ki, hogy került bele a bizonyítványomba történelemből ez a... ez a... szám, ami ugyancsak egy közönséges szám, azt jelenti, hogy négyszer feleltem történelemből - de esetleges félreértésekre ad alkalmat.
Tudniillik Mangold, a történelemtanár, az csak helyettes tanár nálunk, még nem is osztályozhat, mert előbb vizsgáznia kell osztályzástanból a főegyetemen. Ő csak helyettes osztályzatot adhat, amit másképpen kell érteni - egyes helyett kettest, kettes helyett négyest -, majd ha letette a vizsgát, akkor az összes bizonyítványokban kiigazítják az osztályzatokat igazi osztályzatokra. Most egyelőre kéreti a papát, ne tessék haragudni egyelőre, és üzeni, hogy én négyszer feleltem történelemből, egyszer aláhúzott kétharmadra, egyszer egyesre, kétszer háromnegyedkettesre, tessék ezt összeadni, számtani középarányost venni, kijön a háromnegyed egyes, aláhúzva. Először a második Józsefből feleltem, de akkor csengettek; másodszor kérdezte az örökösödési jogot, mondtam schmalkaldeni szövetség, láttam, mikor beírta az egyfelest, de akkor elvesztette a noteszt.
Fizikából. Hát fizikából már novemberben feleltem, kérdezte a Föld mozgását, s én mondtam, hogy a Nap körül és ellipszis-alakú pályán, melynek egyik gyújtópontjában a Nap van, és ez a Newton érdeme. De akkor a mellettem ülő fiúval összetévesztett, akinek háromnegyede van a fizikából, és nekem írta be véletlenül. Akkor szóltam, a tanári kar megnézte a noteszt, mondta, hogy tényleg a Csekonics helyett írta be véletlenül, de ezt most már nem lehet kiigazítani, mert ebből neki a kormánynál kellemetlenségei támadnak, nagyon kért, hogy ne firtassam a dolgot most egyelőre, és tegyem meg neki, hogy most egyezzem bele a hármasba, év végére kijavítja jelesre, és nem is kell felelni a következő félévben. A jelest mindjárt be is vezette a születési bizonyítványomba, főigazgatói aláírással.
Frőhlichnek pikkje van rám algebrából, arról nem tehetek. A határozatlan együtthatóval kellett megoldani az egyenletet és akkor mikor kihívott, és akkor mikor megmondtam, hogy akkor beszorzok lambdával, erre kiesik a második egyenlet, persze, azért nem esett ki, mert iksszel is be kellett volna szorozni, csakhogy ezt Frőhlich nem vette észre, mire megmondtam, hogy hogy kellett volna, akkor mikor észrevette, hogy ő nem tudta, szégyellte magát, és azt mondta, hogy menjek helyre, és azóta pikkje van rám, mert jobban tudtam az algebrát, és nem akart kihívni javítani, pedig a törvényszékben benne van, hogy januárig ki kell hívni a fiút javítani, mert másképpen nem érvényes az osztályzat, és a Steinmann, a legjobb tanuló is mondta, hogy föl lehet jelenteni Frőhlicht, de nem akartam, mert úgyis pikkje van rám, pedig a dolgozatba nekem ugyanaz jött ki, mint Steinmannak.
Magaviseletből azért van kettes, mert ha van három hármas, akkor nem lehet a magaviseletből se egyes, hanem akkor külön bizonyítványt adnak magaviseletből, amit postán küldenek el a szülőknek.
Ezt!?... Ez nem hármas, ez kettes, csakhogy az osztályfőnök úr olyan furcsán írja a kettest, véletlenül felül írja a végét a kettesnek. Csak a vezetéknevet tessék aláírni... de mostanában ne tessék bemenni az iskolába... a kaput kiemelték... most átalakítják... nincs kapu... nem lehet bemenni... majd egy-két hét múlva...
Örkény felejthetetlen egypercesei talán segítenek ez abszurd világ kinevetésében.
Még megkérdezte
A matematikus: - Szerinted mennyi a statisztikai valószínűsége annak, hogy például ez a kifogástalannak látszó Fiat fékhiba következtében fölszaladjon a járdára, és elgázoljon egy járókelőt?
A maratoni futó: - Az előbb még egészen tisztán láttam a célszalagot. Csak nincs valami baja a szememnek?
A hűtlen asszony: - Mit akarsz azzal a fejszével, egyetlenem?
A nagybeteg: - Rosszul van, doktor úr? Mert mintha egészen szét akarna folyni az arca.
A moly: - Útálom a sötétséget. Mi bajom lehet, ha ebbe a gyertyába belerepülök?
Egy naiv zuhanó: - Nini, szegény, az a nagymellű nő, hogy szalad... Csak nem képzeli, hogy rá akarok esni?
Egy öntudatos ablakmosó (a II. emeleti nyitott ablak előtt elsuhanva): - Ne nézzen rám ilyen diadalittasan, asszonyom. Maga tényleg fölkiabált nekem, hogy kapcsoljam be a biztonsági övet, én azonban a szabad mozgásért és kényelemért cserébe nem sajnálok egy kis kockázatot. Kérem, ne is emlegesse, hogy figyelmeztetett: minden utólagos szemrehányástól csak ideges leszek. Az egyik embernek így a jó, a másiknak úgy - hát olyan nehéz ezt tiszteletben tartani? Isten önnel, asszonyom.
Két kisgyerek: - Hé, ne menj bele abba a pirosba.
- Miért ne? Hát nem ez a tűz?