Szerző: K-T

2009. június 25.

Nem lehet véletlen, hogy Nagy Károlyt, a Bakonyi Erőmű Zrt. Üzemi Tanács elnöki és a szakszervezet titkári funkcióra sorozatban választják meg. Minden bizonnyal felkészülten és jól látja el feladatát. Őt kérdeztük az üt.-választás körülményeiről, a cégben történt változásokról és arról, hogy az elnöki és a titkári megbízatás hogyan fér meg egymással.

Az üzemi tanácsi munkámat az üt.-k megjelenésének idején kezdtem, mint üzemi tanács elnök, akkor még a központi üzemi tanács berkein belül - mondja Károly, aki mint kazánkarbantartó dolgozik a cégnél. - Egy ciklust csináltunk végig a bányász kollégákkal, majd jöttek az átszervezések, és ezzel együtt változott az üzemi tanács felállása is. Mivel a bánya területén mindvégig több munkavállaló dolgozott, ezért természetesnek vettük mi, erőművesek, hogy ők adják az üt.-elnöki posztot. Én ekkor mint elnökhelyettes tevékenykedtem. Ebből egyébként nemigen volt közöttünk nézeteltérés. Az utolsó bányász - erőműves közös választás 2004-ben volt. Ekkor még többségben voltak a bányász kollégák, de mivel csak néhány hónapig, ezért előzetes megállapodást kötöttünk a megválasztandó üt. felállására, összetételére. Gondosan ügyeltünk, hogy az utolsó napig képviselve legyenek a bányák területén dolgozó munkatársak. Ezt póttagok megválasztásával, és időnkénti visszaléptetésekkel oldottuk meg. Ezt az időszakot már mint elnök vittem végig, nem kevés munkával. 2007. novemberében tartottuk a legutóbbi üt.-választást. Ekkor már bányászok és mondhatni ellenjelöltek nélkül zajlott le a szavazás. Ha egészen pontos akarok lenni, akkor meg kell említenem, hogy volt egy fő a Liga Szakszervezetek részéről, de nem volt hatással a szavazás eredményére. Nyugodtan lehet mondani, hogy problémamentes volt a választás. Az előző ciklus eredményei következtében és a szakszervezeti múltból fakadóan ismét engem jelöltek és választottak meg elnöknek. Mivel az újonnan megválasztott üt. csak erőművesekből tevődik össze, így mód volt a fiatalításra is. Az összetétel lefedi az üzem minden területét, ez egyébként célunk is volt, mikor mint szakszervezet megtettük jelöléseinket. Az üt. mind a hét tagja az Ajkai Hőerőmű Munkavállalóinak Szakszervezete jelöltjeként indult és került be. Valamennyien már belekóstoltak az üzemi tanácsi munkába, ki rövidebb, ki hosszabb ideig.
Volt részünk jóban, rosszban egyaránt, hisz az elmúlt néhány évben átéltünk jó néhány létszámleépítést, munkahely-megszűnést, de volt sikerélményünk is, szerencsére. Remélhetően a mostani csapatnak nem lesz része ilyen jellegű munkában.
Változást jelent az is, hogy mondhatni, egy telephelyes munkahellyé vált a cégünk, és a korábbi két szakmakultúra eggyé vált, ami szintén megkönnyíti a munkánkat.
Valamelyest talán az is könnyíteni fogja munkánkat, hogy egy szakszervezet és egy üt. dolgozik együtt, ezzel nagyon sok időt és egyeztetést lehet megtakarítani. Engem személy szerint nem zavar, hogy egy személyben töltöm be a szakszervezeti titkári, és az üt.-elnöki funkciókat. Véleményem szerint ugyanazokat a munkavállalókat kell képviselnem mind a két beosztásban, és nem lehet ellentétes a két szervezet érdeke sem. Inkább kiegészíti egymást, mintsem gyengítené egyik a másikat. Mindkét funkcióban megszerzett információk, kapcsolatok, tapasztalatok csak segítik munkámat. A szakszervezeti munka talán kissé harcosabb és több konfliktust eredményez, de az üt. területén is lehet mit tenni, sikereket elérni, ami mindig egy kicsit átsegít a nehézségeken és oldja a belső feszültségeket. Lehet, még a munkáltató képviselőjének is így egyszerűbb, hisz kevesebb időt vesz igénybe az egyeztetés és a különböző döntések meghozatala. Egyébként különösebb probléma nincs közöttünk, ha kell, mindig megtaláljuk egymást, és hol rövidebb, hol hosszabb idő alatt, de általában sikerül megegyezésre jutnunk. Természetesen ehhez időnként kell egy kis kompromisszumkészség is.
Most jelen pillanatban is egy nagyobb egyeztetés folyik, hisz a helyi kollektív szerződés módosítása van napirenden már néhány hónapja. Igaz, ezt részben a VKSZ-aláírás elhúzódásának is betudhatjuk, hisz egyik fél sem akart bizonytalan döntésekbe belemenni. Természetesen napirenden van az ez évi bértárgyalás is, de itt is még várnunk kell a középszintű megállapodásra. A munkavállalók ez évben is bizakodnak abban, hogy mielőbb megszületik a megállapodás, és nem kell végigcsinálni a szokásos "herce-hurcát”. Magában a vállalatban természetesen bízunk, hisz jelenleg még van jövőképe és ezzel együtt tennivaló is akad. Véleményem szerint a bizakodáson felül mindenki teszi a dolgát, így én is. Igyekszem sürgetni a ksz. aláírását, itt helyben és középszinten is sürgetném az ez évi bérmegállapodást, és mindemellett teszem a mindennapi dolgomat a szakszervezetben, az üzemi tanácsban, a gazdasági területen, és ha marad egy kis idő, otthon a családban is.
Szerencsére a környezetem már megszokta és elfogadja, hogy többfelé kell figyelnem, tevékenykednem. Előfordul, mikor valamelyik terület a háttérbe szorul - ez a leginkább a szabadidő -, de már ehhez a kislányom és a párom is hozzászokott. A lányom egyébként kollégista és így hétközben kissé kevesebb odafigyelést igényel. Igaz, így is napi nyolc, tíz telefonbeszélgetésre azért szükség van. De így van jól! És persze ott a hétvége.
Az biztos, hogy a család pozitív hozzáállása nélkül nem lehetne ellátni ezeket a pozíciókat, főleg, ha jól akarja csinálni az ember.

Hozzászólás írása:

Hozzászólások:

Facebook - VD - Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége