2008. augusztus 5.

A „forró drót" hasábjain hónapról-hónapra jelentek meg a színvonalasabbnál-színvonalasabb hozzászólások, vitairatok. A vita lehetőséget adott arra, hogy érzékeljük, milyen sokszínű értelme van a „politika" fogalmának. Abban a kérdésben, hogy „politizáljon-e a szakszervezet?" szinte mindenki az igen válaszra adta le a voksát. Ha a szakszervezet nem politizál, az is politika: struccpolitika. A „hogyan?" kérdésre azonban már sokkal színesebb a válaszok palettája. Abban is szinte egyöntetű az álláspont, hogy a politikai pártoktól egyenlő távolságot kell tartani, nem szabad egyik „uszályába" sem kerülni.
A nézetek sokszínűségét mutatják az alábbi álláspontok:
Az egyik álláspont szerint olyan szakszervezetet kell kialakítani, amely képes akcióegységet teremteni. Harcosabb, szolidárisabb szakszervezetre van szükség és akkor „nincs az a kormány, mely figyelmen kívül merné hagyni, ha százezrek demonstrálunk és ha ez nem elég, esetleg sztrájkolunk."
Ezen álláspont hívei nem látnak más megoldást, „mint jó szakszervezetet csinálni és rendre nyomást gyakorolni a hatalmon lévőkre a tárgyaló asztalnál és ha kell, az utcán is." A szakszervezeteknek a pártoktól egyenlő távolságot tartó, de profin politizáló /ami egyenlő a politikában, hatalmi viszonyokban való jó eligazodással/ erős érdekérvényesítő képességgel rendelkező szervezeteknek kell lenniük. Ez az álláspont nem vitatható - ezt nem is teszi senki -, de vannak, akik ezen túlmenően álláspontot vallanak.
A másik álláspont szerint a szakszervezetek politikai súlyát törvényekkel kellene kialakítani, megerősíteni. E nézet képviselői szerint a „szakszervezet képes távol maradni a pártpolitikától, ha működési feltételei stabilan megteremtődnek és nincsenek kitéve a különböző politikai zsarolásoknak." A hozzászóló részletes szempontrendszerrel szolgál a törvénykezés irányát tekintve, valamint a legfontosabb szakszervezeti jogokat is csokorba szedi. Ezek sorában megtalálható a politikai pártokkal való együttműködés nyílt és szabad akaratból való gyakorlásának lehetősége, sőt nem zárja ki egy szakszervezet pártként történő működésének lehetőségét sem, bár akkor a szakszervezeti jogosítványokat teljes körűen megvonná tőle a javaslattevő.
A harmadik álláspont szerint a hatékony szakszervezet-politika azzal teljesedne ki, ha területi (egyéni választó kerület) képviselőknek magunk közül olyan tisztességes, felkészült embereket választunk, akik meggyőződésük szerint cselekednek és ezt választóik előtt bármikor szemtől szembe merik vállalni. Megvalósíthatónak tartják a szakszervezetek által támogatott független képviselők parlamentbe juttatását. A megvalósítás feltétele a széleskörű szakszervezeti összefogás.
A negyedik álláspont szerint a modern demokrácia nem népuralom, hanem egy, az állampolgárok beleegyezésén és felhatalmazásán nyugvó kormányzati rendszer. Ezen belül két felfogást követnek a mindenkori kormányzati rendszerek. Az egyik felfogás a „korporativizmus" /megfelelő eljárási és intézmény rendszer működtetés/. A másik felfogás az ún. „tartalmi" kritériumot, a „közjót" helyezi előtérbe. Ez az álláspont azt hangsúlyozza, hogy a szakszervezet a politikához fűződő viszonyában a fentieket illik, ha figyelembe veszi.
„A közjó felismerésére csak a részérdekeken felülemelkedő politikai szubjektum (ember) képes. (Ki nem mondva ugyan, de azt vallja, hogy a politika a kiválasztottak privilégiuma). A szakszervezet számára a politikával való együttműködés legjobb útjának megtalálását ajánlja. A szakszervezet „útjelző táblákat" mutasson fel a törvényhozás és a végrehajtás politikai erőinek.
Összegzésképpen megállapítható, hogy a munkavállalók érdekeit képviselő szakszervezet nyilvánvalóan nem csak gazdasági, hanem politikai eszközökkel is fel kell lépjen – a tagsága javára – ellenkező esetben nem tölti be hivatását. „Nincs irigylésre méltó helyzetben a – megannyi – szakszervezet. Hiszen... nemhogy a politikához, de még a többiekhez, illetve önmagához való viszonyát sem tisztázta kellőképpen! A szakszervezet marad és továbbra is súlya kell, hogy legyen az időről-időre felbukkanó, majd légneművé váló politikai erőkkel szemben, de csak akkor, ha betölti rárótt feladatát. Ha ragaszkodik, helyesen megfogalmazott céljaihoz, ha következetesen fellép a munkavállalók érdekében."
A vitaindítóban megfogalmazottak szerint a hatalom valódi ellensúlya a civil szervezetek lennének. „Ez a tétel akkor igazolódik, ha a polgári szervezetek erőteljesen politizálnának: egy politikai hatalomnak csak egy másik politikai tényező képezheti ellensúlyát." Ezért a szakszervezeteknek el kell foglalniuk a társadalmon belül az őket megillető helyet. Politikai tényezővé kell válniuk, hogy kellő ellensúlyt képezzenek a mindenkori hatalommal szemben. Tenni kell mindezt azért, hogy ne kelljen feltennie egyetlen szakszervezeti tagnak sem a következő kérdéseket:
„Hol volt a szakszervezet a Munka Törvénykönyvének módosításakor?
Mi az, hogy egy kormány nem áll szóba a szakszervezetekkel?
Hogy lehet, hogy a kormány évek óta diktálja a béreket?
Miért nincs egységes fellépés?"
A magyar közélet számtalan problémát a felszínre vet, amelyben célszerű volna a szakszervezeteknek megszólalni, álláspontjukat nyilvánosságra hozni. Ezt tenni kellene a VDSZSZ-nek, az Autonóm Szakszervezeti Szövetségnek, de a legjobb az lenne, ha a hat országos szakszervezeti szövetség közös véleményeket alkotna és juttatna el tagsága, illetve a társadalom számára. Eddigi tevékenységünket bíráljuk felül és legyünk ismét kezdeményezők! Hozzunk döntést az aktív szakszervezeti politizálás szükségességéről minden szinten, s tegyük ezt párt alárendelés nélkül.
Az országos értekezlet határozzon arról, a szövetségi vezetőség hozzon létre egy munkacsoportot, amelynek szabja feladatául, hogy dolgozza ki a szükséges módszereket és a politizálás irányait. A munkájáról adjon számot a szövetségi vezetőségnek, majd ezt követően szövetségi szinten induljon el a munka.
Javaslat a VDSZSZ országos értekezlete számára:
– A VDSZSZ 5. Országos Értekezlete határozzon arról, hogy a jövőben aktív szakszervezeti politizálást szükséges folytatni.
– A politizálás pártoktól függetlenül történjen.
– A kívánatos módszerek és irányok meghatározásának céljából állandó munkacsoportot kell létrehozni.

Hozzászólás írása:

Facebook - VD - Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége