Hát kérem! Én most ezt elmesélem. A Paksi Orosz Klub a múlt évben nagysikerű kirándulást szervezett Szentpétervárra, az idén pedig a Krím-félszigetre hirdetett nyaralást. Még bennünk élt a tavalyi szentpétervári út kellemes emléke (sok szép, különleges látnivaló, jó társaság stb.), ezért örömmel jelentkeztünk a krími útra. És most sem csalódtunk!
Már az odafelé út is szép élményekkel kecsegtetett, mert Odessza és Nyikolajev magával ragadó város képét mutatta. Ezután következett a félsziget. A mondás, hogy „aki nem látta Jaltát, nem látta a Krímet” - fordítva is igaz. A világhírű fürdőhely, az egykori „szovjet Nizza” fekvése ugyanis olyan, hogy bárhonnan közelítsük is meg, útközben a Krím jókora karéjában kell gyönyörködni. Mi Jaltától nem messze, Alustában nyaraltunk. Itt volt a törzshelyünk, innen kalandoztunk közelre s távolra. A természet szépsége teljesen lenyűgözött bennünket. A Fekete-tengerbe merészen előre ugró Krím nyugati partján 40 öböl található, déli szegélyén 1500 m-ig emelkedő hegyvonulat húzódik, melynek lejtőin igazi mediterrán az éghajlat, és buja növényzet zöldell. Szevasztopolba, a „Hős városba” menet, a déli partvidéken végighaladva élvezhettük a bársonyosan zöld hegyek, égbetörő sziklafalak, alakzatok, sziklacsúcsok szépségét, miközben nyomon követhettük a tenger változatos színvilágát, a vízből ágaskodó szirtek különös formáit.
Alusta népszerű üdülőhely, ahol a modern toronyházak mellett régi idők épületei, a múlt emlékei is jelen vannak, és közelében számos látni való kínálkozik. Így például Jalta városa, ahova hajóval kirándultunk át, és pazar paloták, előkelő szállodák, színvonalas üzletek, pálmafák sora fogadott bennünket. A kulturális és történelmi értékeken kívül természeti látványosságban bővelkedik ez a vidék. Alusta felett található a Krím legbőségesebb vízesése, a Dzsur-dzsur. Nagy hibát követtünk volna el, ha nem ruccanunk át egy délután Gurzufba. Nehéz szavakkal leírni azt az élményt, amit a Csehov és Puskin emlékház hangulata, a városi park szobrokból, szökőkutakból álló mesés világa nyújtott.
Palotanéző utunkon már kissé távolabbra kellett utazni. Masszandrában a pompás parkkal övezett kastély régi francia lovagvárhoz hasonlított. A livadiai Márvány-palota arról híres, hogy ebben az épületben kötötték meg a „jaltai egyezményt”. A sziklaszirten álló Fecskefészek-kastély, mely a Krím egyik jelképe, építészeti szempontból ritka nagy értékű. Alupkában a Voroncov-palota és hatalmas parkja ejtett ámulatba bennünket. A palota húsz, a park negyven éven át készült. Leghosszabb utat Bahcsiszerájba tettük. Megnéztük a Kertek-palotáját és ámulattal álltunk a híres szökőkút előtt. A káni palotaegyüttestől nem messze egy gyönyörűséges sziklakolostort kerestünk fel.
A Krím természetadta szépségeivel ismerkedve jutottunk el az Aj-Petri-hegy (Szent Péter-hegy) 1234 m magas csúcsára, 1200 méterig felvonón, majd gyalog. A drótkötélpálya Európában egyedülinek számít, mert itt a legnagyobb a távolság két támoszlop között. Meg kell említeni a Krím másik műszaki különlegességét, a trolivonalat. A Jalta-
Szimferopol közötti 93 km-es, magashegyi trolibusz-vonal egyedüli a világon, a Rekordok könyvébe is belekerült. Mi utaztunk rajta!
Volt részünk hát mindenben, sok szépben és jóban! Amellett, hogy ízelítőt kaptunk az ukrán nép kultúrájából, életéből, feltöltődtünk sok ismerettel, adóztunk a nyaralás örömeinek is. Megkóstoltuk a híres krími borokat, napoztunk a strandon, kellemes fürdőzést vettünk a tenger vizében, élveztük a hullámok játékát, zúgását.
A hazafelé út mindezt megtetézte. Kamenyec-Podolszkij olyan mesébe illő látnivalóval ajándékozott meg bennünket, amihez egy soktornyú régi lovagvárat, mély kanyont átívelő viaduktot, templomokat, hangulatos régi utcácskákat kell elképzelni.
Messze volt a Krím. Hosszan kellett érte utazni, de megérte. Nem tudtam elképzelni, hogy ennyire szép lesz!
Szóval, csodálatos helyeken jártunk, jót nyaraltunk, kalandoztunk a Krímben!
Lovásziné Anna
(Forrás: "forró drót" újság 11. évf. 9.sz.)