Az Európai Unió nagy szakszervezetei tüntetésre hívták a dolgozók tömegeit. A tüntetés célja, az egyre jobban előtérbe kerülő a dolgozókat hátrányosan érintő munkajogi változások megakadályozása. Egyik ilyen hátrányos intézkedés például az éves munkaidő keret alkalmazása. Amennyiben ez elfogadást és az EU-ban általános bevezetést nyerne, nagyon szélsőséges foglalkoztatásra adna lehetőséget. Ez esetben megtörténhetne akár az is, hogy a dolgozó fél éven át napi 12 órát dolgozik, semmiféle pótlékot nem kapva, majd a következő fél évben, napi 4 órát. Az éves munkaidő keret teljesülne, de a munkavállalók nagy része kellemetlenül érezné magát. Egy további, számunkra hátrányos tervezet a heti munkaidő növelése. Úgy gondolom ezen nincs mit magyarázni. A nálunk általános heti 40 órát mi még csökkenteni szeretnénk, nem pedig a növelést elfogadni. A munkahelyen töltött rendelkezésre állási időt pedig térítés nélkül kívánnák alkalmazni. Munkavégzés ez esetben valóban nem történne, de a dolgozó nem rendelkezhetne szabadon az idejével. Nos a fenti tervezetek ellen valóban tiltakozni kell. Ezt a tiltakozást valósítottuk meg március 19.- én Brüsszelben. Hajnalok hajnalán indultunk Ferihegyre, hogy a reggeli járattal indulhassunk Belgiumba. A VDSZSZ képviseletében 12 lelkes demonstráló várta az indulást. Egy nyugodt repülőút és kis autókázás után megérkeztünk a fővárosba. A szállodai helyfoglalás és rövid egyeztetés után gyors városnézés következett. A középkori épületek – városháza, múzeum, iparosok háza – sok látogatót csalogatnak a főtérre. A pisilő kisfiú is nagy népszerűségnek örvend. A városnézésre szánt idő gyorsan eltelt, kezdtünk gyülekezni a délutáni felvonulásra. Ekkor már egyre több zászlóval, táblával készülődő csoportot lehetett látni. Természetesen mi is felvérteztük magunkat síppal, dudával, kereplővel, VDSZSZ zászlóval. Egy nemzeti zászló is volt nálunk, hogy mindenki láthassa hová tartozunk. Kisebb csoportok találkozásakor vidám üdvözlések harsantak. Mindenki mondta a maga nyelvén, de a sípok dudák közös hangon szóltak. A hangulat fokozása érdekében a helyiek látványelemeket és elképesztő hangerejű zenét szolgáltató kamionokat is felsorakoztattak. A demonstráció kezdetére, hatalmasra duzzadt a tömeg. Jóleső érzés volt tudni, hogy egy ilyen óriási erő részesei lehetünk. Megkezdődött a felvonulás. A sor elejét-végét nem láthattuk akkora volt a tömeg. Egyes vélemények szerint a százezret is meghaladta a résztvevők száma. A csoportok harsány kiáltásokkal buzdították egymást, fokozták a jó kedvet. A többórás demonstráció alatt megmutatkozott az „utca emberének” szimpátiája is. A felvonulóknak banánt osztogatott egy helybéli gyümölcsárus, valamint édességet, apró csokoládét kínáltak. Utunk során végig hallottuk a több száz síp koncertjét és a dudák válaszát. Láthattuk az út mentén, teherautó platón éneklő munkáskórust. Lehettek vagy 8-10-en, de harsányan üdvözölték a felvonulókat. Később a dobosok attrakcióját figyelhettük. Hat dobos, felvonultatva a pergő dobtól az üstdobig mindent, nagyon nagy hangulatot varázsolt a maga környezetében. Hosszú és fárasztó vonulás volt, de nagyon nagy élmény jelentett a részvétel. A demonstráció végeztével kis pihenőt tartottunk a szállodában, majd egy közös vacsorát rendeztünk, jót beszélgettünk majd nyugovóra tértünk. Másnap délelőtt ismét lehetőség nyílt 1-2 órai városnézésre. Brüsszel szép, legközelebb több időt kell szánni a megismerésére. A mai idő is gyorsan eltelt, indulunk haza, irány Budapest.
Tudósító: a két részt vevő a PADOSZ-tól - Szeip Attila és Jantner János.