2008. augusztus 5.

A Paksi Atomerőmű Rt. 2005. évi bérmegállapodása a hozzánk eljutott információk szerint több munkavállalóban ellentétes érzéseket szült, illetve azt többféleképpen értékelik.

A tisztánlátás, a folyamat kronológiájának pontos megismertetése, a reális értékítélet megalkotása érdekében szükségesnek tartjuk, hogy bemutassuk a megállapodás megkötésének folyamatát, illetve értékeljük annak tartalmát.
A szinte már közhelyszámba menő „maratoni” hosszúságú jelző az idei bértárgyalásra teljes joggal ráillik, hiszen másfél hónapig tartó, kilenc tárgyalási fordulót, 12 hivatalos, egy félhivatalos tárgyalást foglalt magába. Hacsak a közvetlen tárgyalásra fordított időt vesszük figyelembe az arra fordított idő összességében meghaladta a harminc órát.
A tárgyalások kezdetén a felek között, viszonylag békés és együttműködő hangulatban folytak a tárgyalások, mindaddig, amíg az igazi kérdést jelentő az alapbérfejlesztés mikéntjét nem érintették a felek. Az igazi szembenállás, illetve az eltérő megközelítésből fakadó egymásnak feszülés attól fogva jelent meg a tárgyalásokon. A munkáltató miután először szembesült a szakszervezeti javaslattal, egy váratlan ajánlattal élt, majd abból is visszakozva, részben elfogadva a szakszervezeti igényt (a bérolló szűkítésére vonatkozóan) előállt saját sávos konstrukciójával. Ez annak volt köszönhető, hogy a szakszervezetek saját információs csatornáikon tájékoztatták a munkavállalókat az elképzeléseikről, amely rövid időn belül megkapta a munkavállalók többségi támogatását
Komoly problémát okozott a tárgyalások menetében a PA Rt Közgyűlésének 2005. 04. 06-án hozott határozata, amely a korábban mindkét fél által figyelembe vett 7,5 %-os átlagkereset növekedési lehetőséget lecsökkentette 6,5 %-ra. Ekkor a szakszervezeti oldalnak el kellet döntenie, hogy szembe megy-e a tulajdonosi akarattal, vagy figyelembe véve a külső korlátot, kompromisszumok által, tárgyalásos úton állapodik meg a helyi menedzsmenttel. A szakszervezetek ez utóbbi utat választották. Ennek szellemében tették meg utolsó ajánlatukat, amely az alapbér-fejlesztési konstrukciójuknak egy elemét meghagyva (a 10.000 Ft-os kötelező emelést), viszont a differenciálási részként - elfogadva a munkáltatói javaslatot -
1,5 %-os rászorzásos módszert ajánlottak. Mindezekhez hozzátették, hogy a 6,5 %-os átlagkereset-fejlesztést akkor tudják elfogadni, ha a munkáltató a karácsonyi jutalom mértékében jelentősen elmozdul korábbi ajánlatától. A munkáltató az utolsó szakszervezeti ajánlatot csak részben igazolta vissza. A szakszervezeti javaslat fix elemes részét nem fogadta el, helyette a saját sávos és rászorzásos módszerét ajánlotta, olyan kiegészítéssel, hogy fenntartotta a szakmunkás munkavállalói körnek már korábban megajánlott többlet alapbér-fejlesztési ígéretét (a 2700 Ft-ot), és a karácsonyi jutalomban jelentős elmozdulást tett.
A PADOSZ szándéka volt ezt az ajánlatot tovább javítani, egyrészt a sávok értékhatárainak változtatásával, másrészt az ösztönző (a mozgó bér) keret szűkítésével. Ezt viszont az addig a többi szakszervezettel együttműködő MÉSZ váratlan és egyoldalú lépése - hogy a többi szakszervezettel nem egyeztetett módon nyilatkozott a munkáltatói ajánlat elfogadásáról, majd külön azt alá is írta - megakadályozta. Pontosabban a MÉSZ egyoldalú lépése olyan helyzetet teremtett, hogy a többi szakszervezet számára csak a bérfejlesztés végrehajtásának késleltetése, vagy a konfliktus bejelentése közötti választás maradt. A PADOSZ vezetése a választási lehetőségek mérlegelése után döntött úgy, hogy végül aláírja megállapodást.
Mindezek ellenére a tárgyalásoknak, komoly eredményei vannak, amelyek véleményünk szerint egyértelműen a szakszervezetek fellépésének, kivívott pozíciójának köszönhető:

• A munkáltató első (és csak szóban közölt!) alapbér-fejlesztési ajánlatában 2+2+2 %-ra tett javaslatot olyan megoszlásban, hogy 2 % kötelező, 2 % differenciálásra, 2 % ösztönzésre. Ezzel szemben a megállapodásban 3 %-tól - 5 %-ig terjedő mértékű kötelező, csak 1,5 % diferálási keret került meghatározásra, valamint bekerült a szakmunkások korrekciójára a 2.700 Ft-os elem (ami önmagában átlagosan 1,48 % alapbérfej-lesztésnek felel meg). Az elfogadott alapbérfejlesztési konstrukcióban a szakszervezetek egyik kardinális követelése a bérolló szűkítése (vagy legalábbis a jövedelmek távolodásának a megakadályozási szándéka) ugyan nem az általunk javasolt módszerrel és mértékben, de végül mégis megvalósult.
• Az ösztönző bérkeretre a munkáltató az első ajánlatát követően több alkalommal a 2,5 %-os mértékre vonatkozó igényét fogalmazta meg. A szakszervezetek viszont okulva a tavalyi jutalmazási gyakorlat negatív tapasztalataiból, csak 1,5 %-ot fogadott el.
• Eredménynek értékeljük azt is, hogy ugyan csak a Vezérigazgató úr által aláírva, a bérmegállapodáshoz egy függelék került csatolásra, amely: - egyrészt együttdöntési jogosítványt ad a szakszervezeteknek a bértömeg-gazdálkodási megtakarításból származó bér 40 %-ának felhasználásra vonatkozóan, - másrészt az ösztönző bérkeret felhasználására vonatkozó vezérigazgatói szabályrendszerrel kapcsolatban véleményezési jogosítványt biztosít a szakszervezetnek.
• A Karácsonyi jutalomra vonatkozóan a munkáltató első ajánlata 156.000 Ft bruttó összegre vonatkozott (ez kb. 115.000 Ft nettónak felel meg), majd erőteljes szakszervezeti nyomásra 205.000 Ft bruttó (ami 150.000 Ft nettó juttatást tesz ki) juttatási összegre emelte. Ezen a tételen a munkáltató 37,6 %-ot emelt. A bruttó növekmény egy átlagos PA Rt-s munkavállaló éves bérének több mint egy százalékát teszi ki.
• Az Önkéntes Nyugdíjpénztárba történő munkáltató befizetési ajánlat 5,71 % volt, ami végül 6 % lett.
• Az étkezési támogatásként a munkáltató meleg étkezésre 6.600 Ft-ot, hideg étkezésre 5.100 Ft ajánlott. A megállapodásban sikerült elérni melegétkezésre 7.000 Ft-ot, hideg étkezésre 5.300 Ft-ot.
• Az egyéb szociális és jóléti sorok reálértékét sikerült megőrizni, vagy kis mértékben növelni.

Dr. Kiss Mihály
elnök

Hozzászólás írása:

Facebook - VD - Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége