2008. augusztus 5.

2004. október 8-án a MAVIR Rt. székházában ünnepi rendezvény zajlott le, amelyen ötvenketten vettek részt a korábbi és jelenlegi OVRAM dolgozók közül. A rendezvényen Zerényi József rövid bevezető köszöntőt mondott, majd megemlékeztek az időközben elhunytakról és ezek után felelevenítették a közös emlékeket.
Az alábbiakban röviden ismertetjük az OVRAM történetét, kissé részletesebben említve természetesen a megalakulás ma már szinte történelmi távolba vesző eseményeit és az akkori kollégákat.




Az OVRAM elődje tulajdonképpen az ERIK-ben (Erőművek Ipari Központja) dolgozó néhány villamos relévédelemmel foglalkozó szakemberből álló csoport (Bendes Tibor, Vastagh Remig, Csiki Jenő, Deutschmann Ferenc és Berényi Ferenc) volt. Ebből a szakmai csoportból alakult meg az OVRAM 1954. szeptember 1-jén, az Erőmű Tröszttel egy időben.




Abban az időben az akkor üzemben lévő 10-12 darab 120 kV-os és 4 darab 60 kV-os távvezetéken általában BBC L3 illetve BBC L4 típusú távolsági védelmek voltak felszerelve, és a sugaras 120 kV-os távvezetékek védelmét - ilyenek is voltak - egyszerű túláramvédelmek látták el. A transzformátorokon csak túláramvédelmek voltak, differenciálvédelem nem volt.







Megalakulásakor az OVRAM-ban az alábbi alapító tagok dolgoztak:

mérnökök, Horváth István, Berényi Ferenc technikusok, Deutschmann Ferenc, Ónodi (Ostorics) Dezső, Tóth Oszkár műszerészek, Tyápai Elemérné műszaki rajzoló, Szinai Éva gépíró-titkárnő és Almásiné, Ilonka takarítónő. Az OVRAM „elvi részleg”-e az Iskola utcai épület második emeletének néhány helyiségében, míg a laboratórium és a műhely pedig a Logodi utcában, egy ház utcára nyíló alagsorában lévő néhány helyiségében került elhelyezésre. Az „elvi részleg” foglalkozott a koordinációs beállítás-számításokkal - ami már akkor is szükséges volt -, az üzembe helyezésekkel, az időszakos védelem-karbantartásokkal és ellenőrzésekkel, az áramszolgáltatók relévédelmi részlegeinek instruálásával, üzemzavar kivizsgálásokkal és a védelmi működések értékelésével. A laboratórium és a műhely az L3-as védelmek EVA+HVA (egy- és háromfázisú visszakapcsolás) üzemmódra való alkalmassá tételével - ami Bendes Tibor ötlete volt eredetileg -, a készülékek belső átszekunderezésével, azok laboratóriumi vizsgálatával, egyéb védelmek vizsgálatával és általában készülékjavításokkal foglalkozott. Középfeszültségen, főleg a 35 kV-os hálózaton elterjedt volt a cseh D200, illetve az NDK gyártmányú RD7 típusú távolsági védelem használata.


1955-1956-ban létszámbővítés történt és a laboratórium a műhellyel együtt átköltözött az Iskola utcai épületbe. Ebben az időben kezdtek dolgozni az OVRAM-nál Póka Gyula, Torda Miklós, Buzay Károly, Forgács János villamosmérnökök, Hontiné, Mandel Judit műszerész, majd 1957 elejétől Wierdl Károly, Szőts Endre, Somfai Ilona, Huszár László villamosmérnökök, Levente Kornél lett a műhelyvezető és új műszerészek is érkeztek Radó Sándor és Rózsa János személyében. 1958-ban került az OVRAM-hoz Tímári Mária (Ruttkay Zsigmondné), Kovács Sándor, Józsa Miklós és Tiegelmann József. 1959 körül kezdődtek meg a középfeszültségű hálózaton a háromfázisú visszakapcsoló automatika telepítések, elsősorban az OVRAM-ban kitalált készülékekkel, majd később minden élelmes áramszolgáltatónál dolgozó védelmes csoport kitalálta a saját visszakapcsoló automatikáját, amely aztán később tovább fejlődött és kialakult a kétlépcsős visszakapcsoló automatika. 1959 és 1961 között jöttek az OVRAM-hoz Szabó István, Papp György villamosmérnökök, Horeczky Katalin, mint gépírónő, Bánfalvi Katalin (Bus Lászlóné) és Jánosi Anikó (Botyánszki Jánosné) a laboratóriumba kerültek munkatársként.

Az OVRAM 1963-tól a megalakult Magyar Villamos Művek Tröszt, majd az átalakulást követően az MVM Rt. és később a 2001. január 1-jei megalakulását követően a MAVIR Rt. keretében tevékenykedett tovább és ez idő alatt is igen sok kiemelkedő szakember dolgozott itt (pl. Benkó Balázs, Hatvani György, Oroszki Lajos, Tábori József, Tombor Antal, Veréb Tamás, Zalatnai Tivadar, hogy csak néhány ismert személyiséget említsünk). Az OVRAM fennállásának ma már több mint ötven éve alatt öszszesen 83 fő dolgozott ezen a munkahelyen, rövidebb-hoszszabb ideig.

Az OVRAM minden időben a magas felkészültséggel, tisztességesen és lelkiismeretesen végzett értelmes szakmai munka helyszíne volt, ahol széleskörű nagy szakmai tapasztalatot lehetett szerezni. Emellett az OVRAM legendásan híres arról is, hogy emberileg is sokat nyújtott az ott dolgozóknak, mint munkahely jó kollegiális kapcsolatokat, értékes emberi viszonyokat, jó munkahelyi légkört, kölcsönös megbecsülést jelentett. Értékvesztéssel terhelt korunkban ez jelentős dolognak számít.

Zerényi József
osztályvezető
MAVIR Rt. OVRAM
(Forrás: "forró drót" újság 10. év. 10. sz.)

netünket fejezzük ki Forgács Jánosnak, aki volt szíves hozzájárulni, hogy visszaemlékezéseit a cikkben felhasználhassuk és Honti Jánosnénak, aki a felbecsülhetetlen értékű régi fényképeket rendelkezésünkre bocsátotta.

Hozzászólás írása:

Facebook - VD - Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége