Szerző: Lóczy E.

2009. július 8.

A Mátrai Erőműnél közel negyven év eltöltött munkaviszony után határozott tervekkel lép ki az üzem kapuján. A szakszervezeti feladatokat mindig természetesnek vette, szívesen tevékenykedett a munkavállalók érdekében, szervezte meg az összetartó, szolidaritást előtérbe helyező programokat.

Kicsit értetlenül fogadott minket, hiszen nem tartja magát különbnek a hozzá hasonlóan nyugdíjas éveit elérő kollégáknál, de beszélgetni szívesen kész, hogy megossza gondolatait az olvasókkal.

- Hogyan gondol vissza az eltelt évtizedekre?
- A kollektíva, a munkahelyi környezet rendkívüli mértékben segített abban, hogy termékeny éveket tudhatok magam mögött. Szívesen jöttem be dolgozni, visszagondolva kellemes érzés a múlt felidézése. Műszerészként kerültem az erőműbe, a villamos karbantartási osztályon dolgoztam sokáig a vezérléstechnikán. Jelenleg üzemtechnikus vagyok. A munkát soha nem vetettem meg, véleményem szerint hozzáállás kérdése, hiszen a jól végzett tevékenység elégedettséggel
tölti el az embert. Sok apró dolgon is múlik, a kollégákkal való kapcsolatban az egymásra való odafigyelés nem fárasztó, sőt hálás feladat.

- Szakszervezeti munkáját 2002-ben VD aranygyűrűvel ismerték el. A problémákra való érzékenység vezette az érdekvédelemhez?
- Természetes dolog volt a szakszervezeti tagság. Személy szerint szívesen meghallgatom a környezetemben élők problémáit, segítek, ahol tudok. Tagja vagyok a szakszervezeti bizottságnak, mindig úgy voltam vele, hogy a kapcsolatok ápolása, a szolidaritás csak előbbre vihet. Ezt az összetartást, az erre való fogékonyságot hiányolom egy kicsit a jelenleg idekerülő dolgozóktól, de nem lehet feladni, hiszen az évenkénti bértárgyalások, a munkavállalói juttatások és egyáltalán, a munkahelyi jobb körülményekért való kiállás együttes eredményei ébresztik rá a többséget, hogy az érdekvédelem hasznos dolog. Mindig jól éreztem magam a közös rendezvényeken, a célok szem előtt tartása mellett a jó hangulat sem hiányzott soha. Türelem, kitartás, személyes beszélgetések visznek eredményre. Ezek szükségeltetnek az összefogás megteremtéséhez. A szakszervezeti előnyök szóbeli hangoztatása helyett konkrét események által kell ráébreszteni a kollektívát a szakszervezeti tagság kedvezményeire. Konkrét példával élve: Előfordult, egy kulturális programra való jelentkezéskor sokkal jobban járt az illető és családtagja, ha mint érdekvédelemben részt vevő vette igénybe a szolgáltatásokat. Nem hangoztattam, nem erősködtem, a kolléga saját maga belátta az előnyök igénybevételé-nek jogosságát és hasznosságát, ráadásul kedves ismerősökkel találkozott. A fiatalokhoz természetesen még több türelem kell, új munkahely és ismeretlen emberek között honnan tudná, hogyan működik egy összetartó kollektíva? Ebben is mi segítünk.

- Különös tekintettel a fiatalokra és a még fiatalabbakra...
- A jókedvvel végzett munkát is példamutatóként értékelem. És valóban, a szakszervezeti és iparági rendezvényeken a még leendő dolgozókra, a gyerekekre is odafigyelek.

- Ön a vitorlázás "nagy öregjének” számít a villamosenergia-iparban.
- Az aktuális hagyományos programok mellett a sporttevékenységet tartom elengedhetetlennek. A vitorlás-találkozókon mindig részt veszek és a szervezésben is segítek. Ezen kívül évek óta szervezek ifjúsági-, és gyerektáborokat. A Balaton volt sokáig az elmaradhatatlan. Az üdülő megszűntével maradt a közeli, markazi víztározó tavacskája, ott is kellemes és hasznos órákat tudunk eltölteni.

- A türelem a sportban is érvényes önre?
- Meggyőződésem, parancsszóra a mozgás öröme sem jön el. A táborok során több napig együtt kell a szelet erőre fognunk, ami, kiváltképpen az elején még nem is olyan könnyű. Azonnal nem mehet simán minden, kitartás, jó kondíció és a kitűzött célokért való következetes munka kellenek. A végzett erőfeszítések aztán megmutatják a mozgás és a természet szépségeit, ami csodálattal tölti el az embert.

- Mit tesz, ha egy kezdő nem akar a többiekkel dolgozni?
- Semmit. Volt eset, egy táborozó kijelentette, vitorlázás helyett inkább napozna. Mondtam, rendben van, mi meg a többiekkel szeltük a habokat egész nap. Kellemesen elfáradva érkeztünk este vissza. Másnap a "renitens" magától jelentkezett szolgálatra, rájött, együtt sportolni hasznosabb és kellemesebb, mint egyedül lenni. Ennyi az egész, a dolgok mennek a maguk útján, ez minden tekintetben működik.

- Úgy mutatták be nekem, mint "a Doki”. Ezt a nevet miért kapta?
- Érdekes, én sem tudom pontosan mikor alakult így. Mindenesetre sokan csak ezen a néven ismernek itt az erőműben is. Nem bánom, bár történtek érdekes félreértések e miatt.

- Beteghez hívták?
- Előfordult. Üzemi balesetkor rám gondoltak, ugyan lássam el a sérültet. De akadt eset, mikor egy kolléga panaszkodott, hogy a kedves felesége gyomra rendetlenkedik, és megkérdezte, mit tanácsolok. - Milyen ételeket fogyasszon, diétázzon? Mivel - szerencsére - nem volt igazán beteg, bátorkodtam jó tanácsot adni: Egyen sok szalonnát, finom magyar kolbászt és minden rendben lesz. Eltelt néhány hónap, már el is felejtettem az esetet, mikor értesültem "betegem" kitűnő állapotáról. Esténként nem vonta meg magától ezeket az ételeket és kiválóan érezte magát.
Természetesen felvilágosítok mindenkit, ne várjanak tőlem orvosi tanácsokat.

- Hogyan tölti jelenleg és a jövőben a szabadidejét?
- Nem aggódom a perceket illetően, unatkozni nem fogok. Mint eddig is, nyáron a vitorlázás, télen a síelés a legfőbb tevékenységem, baráti társasággal, rokonokkal majdnem minden hétvégén együtt kirándulunk, fürdőbe járunk, programokat szervezünk. Mióta a fiam is felnőtt és saját életét éli, több időt szánunk magunkra. Remélhetőleg unokák érkezésével ez megváltozik, ezt a feleségemmel nagyon várjuk már. De minden nap telített, ezért pár éve, mikor eltört a lábam és otthon kellett feküdnöm, volt alkalmam olvasgatni, mert nagyon szeretek.

- Van-e kedvenc olvasmánya, írója?
- Leginkább az ókori, történelmi regényeket kedvelem, a legkedvesebb mégsem innen való. A Nyomorultak története, szereplői érintettek meg leginkább. A lélek- és jellemábrázolás, a regényben végbemenő személyiségfejlődés fogott meg igazán. Szerepel benne az öregúr, aki a minden napos séták során egyre kevesebb utat tesz meg. Nem hagyja el magát, csak elfárad. Ez a jelenet kifejezi számomra is, hogy mi, emberek, vendégek vagyunk itt a földön, értékmérőnk saját tetteink, alkotásunk. Tegyük jól és a pontosságra törekedve, miközben odafigyelünk egymásra. Nem megerőltető dolog.

Hozzászólás írása:

Facebook - VD - Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége