Az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének elnöke, dr. Borsik János november 23-án, országos tájékoztató körútja során érkezett megyeszékhelyünkre, Egerbe.
A MEVISZ által oly sokszor kritizált regionális autonóm munka színvonalában üdítőleg hatott, hogy bennünket is sikerült felfedezni a megyei koordinátornak, s így meghívást kaptunk a rendezvényre.
Nagy lelkesedéssel (várakozással) készülődtünk a találkozóra néhány szakszervezeti tisztségviselő kollégámmal.
Ritka alkalom ez, mit vétek lenne elszalasztani - mondogattuk egymás közt. Először is találkozhatunk az Országos Érdekegyeztető Tanácsban bennünket is képviselő Borsik úrral, másodszor pedig, most végre megismerkedhetünk szűkebb pátriánkban fellelhető Autonóm tagszakszervezetek képviselőivel. Nem titkolt szándékunk volt, hogy ez utóbbiakat szorosabb együttműködésre, gyakoribb találkozásra szeretnénk sarkallni, annak reményében, hogy összehangolt akcióegységet, együttes fellépést tudjunk felmutatni, ha azt a szükség megkívánja.
Lelkesedésünk kissé alábbhagyott, amikor az előadás helyszínéül megjelölt címen egy alig 50 főre berendezett terembe léptünk, s bizony még ezt sem sikerült megtölteni, félig sem.
Alig 20-an jöttünk össze az egész megyéből, ebből a 6 fő MEVISZ-eshez az iparágat képviselni 1 fő egri ÉMÁSZ-os kolléga csatlakozott.
Borsik úr szűk 2 órát szánt ránk, egyórányi előadását konzultáció követte. Előadásának első félórájában az Autonómok politikai pártsemlegességének optikáján keresztül értékelte a nyári kormányváltás személyi következményeit, különös sajnálkozását kifejezve a közlekedési államtitkárság felállításának elmaradásáért.
Ezt követően pedig a november 12-én aláírt OÉT ajánlás létrejöttében az Autonóm szövetség szerepét, közreműködését ecsetelte.
A konzultációban felvetettük, hogy a 2005. évre, a versenyszférára megszületetett megállapodásban a jövő évre prognosztizált 4,5 %-os fogyasztói infláció tudatos alátervezése a realitásoknak, s ez a gyakorlat 2004-ben, ill. az előző években is így volt.
Borsik úr válaszában felhívta a figyelmünket a megállapodásban szereplő tárgyalási, értékelési kötelezettségre, ami 2005. szeptember 15-i dátumhoz van kötve.
Ez mindenképp egy új és jó elem, ugyanakkor aggályosnak tartjuk azt, hogy ebben az időpontban még csak az 1 -7 havi (esetleg 1-8 havi) inflációs adatok fognak rendelkezésre állni, az év hátralévő idejében ki tudja mi fog történni?
A keresetnövelés átlagosan bruttó 6%-os mértékkel került ajánlásra a bértárgyalásokat folytató szociális partnerek részére, amivel az OÉT tárgyaló feleinek véleménye szerint - ha minden jól megy - talán 3-4 %-kal nagyobb vásárlóereje lesz a bérünknek, mint 2004 évben volt.
A minimálbért ugyan megemelték 53 000 Ft/hónapról 57 000-re (+7,5%), ugyanakkor még adósak a vállalkozási szférában a szakmai bértáblával (minimálbérek a szak, mester, diplomás munkavállalóknak).
Az OÉT megállapodás tehát létrejött, így megvan az első kapaszkodó mind a munkáltatók, mind pedig a szakszervezetek számára a 2005. évi bérelképzelések kimunkáláshoz.
A fő témán kívül felvetettük az Autonóm vezető számára a folytonos munkarendben dolgozók régóta jogos igényének kielégítetlenségét, a korkedvezményes nyugdíj szabályrendszerének számukra kedvező átalakításának hiányát.
Borsik úr válaszában elmondta, hogy a kormányzati szándék eredetileg a korkedvezményes rendszer teljes eltörlése volt, amit a szakszervezeteknek sikerült módosíttatni. Ütemterv szerint 2006 októberére végezni kell a szakmai munkával, ami a korkedvezményes nyugdíjazás felülvizsgálatát eredményezi.
Reagálásunkban jeleztük, hogy a villamosenergia-iparban már rendelkezünk kedvezőtlen tapasztalatokkal az országgyűlési választások évére való ígérkezések tekintetében.
Kinyilvánítottuk véleményünket a „feketemunka” magyarországi tűrhetetlen helyzetével kapcsolatosan, a kiszolgáltatottak fokozott védelmének igényére, és a szakszervezeti zsargonban „potyautasokként” emlegetettekkel szembeni törvényes lehetőségek megteremtésére.
Példaként hoztuk fel, hogy Németországban a szakszervezetek már kötöttek a munkáltatókkal olyan megállapodásokat, amelyek a létszámcsökkentési folyamatban a szakszervezeti tagokra nézve pozitív diszkriminációt (megkülönböztetést) tartalmaztak.
A találkozót a magunk részéről (már egyáltalában azt, hogy létrejött) rendkívül hasznosnak ítéltük meg. Nagyon fontosnak tartottuk, tartjuk, hogy az érdekképviseleti szövetségek vezető egyéniségei keressék a találkozást a tagszakszervezetek képviselőivel, amelynek során új ismeretekre, a közvetlen reagálásra, tapasztalatcserére kerülhet sor, és ezt a mindennapi munkánkban is hasznosítani tudjuk a szakszervezeti tagok hasznára.
(Forrás: "forró drót" újság 10. évf. 12.sz.)