Bakonyi Erőmű Zrt. szakszervezeti titkára - Nagy Károly

Az üzemi tanácsi munkámat azok megjelenésének idején kezdtem, mint üzemi tanács elnök, akkor még a központi üzemi tanács berkein belül. Az összetétel lefedi az üzem minden területét, ez egyébként célunk is volt, mikor mint szakszervezet megtettük jelöléseinket. Az üt. mind a hét tagja az Ajkai Hőerőmű Munkavállalóinak Szakszervezete jelöltjeként indult és került be. Valamennyien már belekóstoltak az üzemi tanácsi munkába, ki rövidebb, ki hosszabb ideig.

Volt részünk jóban, rosszban egyaránt, hisz az elmúlt néhány évben átéltünk jó néhány létszámleépítést, munkahely-megszűnést, de volt sikerélményünk is, szerencsére.
Egy telephelyes munkahellyé vált a cégünk, és a korábbi két szakmakultúra eggyé vált, egy szakszervezet és egy üt. dolgozik együtt, ezzel nagyon sok időt és egyeztetést lehet megtakarítani. Engem személy szerint nem zavar, hogy egy személyben töltöm be a szakszervezeti titkári, és az üzemi tanács elnöki funkciókat. Véleményem szerint ugyanazokat a munkavállalókat kell képviselnem mind a két beosztásban és nem lehet ellentétes a két szervezet érdeke sem. Inkább kiegészíti egymást, mintsem gyengítené egyik a másikat. Mindkét funkcióban megszerzett információk, kapcsolatok, tapasztalatok csak segítik munkámat. A szakszervezeti munka talán kissé harcosabb és több konfliktust eredményez, de az üt. területén is lehet mit tenni, sikereket elérni, ami mindig egy kicsit átsegít a nehézségeken és oldja a belső feszültségeket. Lehet, még a munkáltató képviselőjének is így egyszerűbb, hisz kevesebb időt vesz igénybe az egyeztetés és a különböző döntések meghozatala, hol rövidebb, hol hosszabb idő alatt, de általában sikerül megegyezésre jutnunk. Természetesen ehhez időnként kell egy kis kompromisszumkészség is.
A munkavállalóink minden év elején bizakodnak abban, hogy mielőbb megszületik a megállapodás és nem kell végigcsinálni a szokásos "herce-hurcát”. Magában a vállalatban természetesen bízunk, hisz jelenleg még van jövőképe és ezzel együtt tennivaló is akad. Véleményem szerint a bizakodáson felül mindenki teszi a dolgát, így én is.

Szerencsére a környezetem már megszokta és elfogadja, hogy többfelé kell figyelnem, tevékenykednem. Előfordul, mikor valamelyik terület a háttérbe szorul - ez a leginkább a szabadidő -, de már ehhez a kislányom és a párom is hozzászokott. A lányom egyébként kollégista és így hétközben kissé kevesebb odafigyelést igényel. Igaz, így is napi nyolc, tíz telefonbeszélgetésre azért szükség van. De így van jól! És persze ott a hétvége.
Az biztos, hogy a család pozitív hozzáállása nélkül nem lehetne ellátni ezeket a pozíciókat, főleg, ha jól akarja csinálni az ember.

Facebook - VD - Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége