Szerző: Györki E.

2009. július 31.

Éppen az éjszakai műszakváltás előtt vállalta az interjút Oláh József, a Budapesti Erőmű Zrt. Kelenföldi Erőmű villamosművi gázturbinagépésze. Közvetlen mosolyával, sajátos, egyéni stílusban beszélt munkájáról, az erőműves környezetről. Jó volt hallgatni.

– Mielőtt idekerültem volna 1994 februárjában, több helyen is dolgoztam. Voltam lapostető-szigetelő, ami nagyon érdekes és csodálatos dolog. Nincs tériszonyom, úgyhogy nem okozott problémát a magasság. Akkoriban két igazi, ezzel a munkával foglalkozó szakember volt az országban, sok helyen jártunk, a Diákifjúsági Világszövetség Háza, a Fehérvár Áruház teteje is a mi munkánk. Utána is sok helyen dolgoztam, az Állami Pénzverdében is. Hallottam, hogy kazánfűtő képzés indul a belvárosban. Gondoltam - Józsi, vágj bele! - ártani nem árt. Így kezdődött, a kis „teafőzőkkel”.

– A kilencvenes évek elején járunk, az erőmű még meszsze van!
– Annyira nem is. Mint kazánfűtő, az érettségi gondolata is felvetődött, de sokat voltam vidéken és külföldön, ez megrekedt egy-két év után, de amit elterveztem, azt meg is csinálom.
(Közben megtekinthettem a bizonyítványát, melyben a jeles érdemjegyek sorakoztak. József kedvenc tárgya a matematika, a történelmet is kedveli, a művészettörténet nem a „szíve csücske". De példát kell mutatni a gyerekeinek - vallja. Az angol nyelvet kicsit idegenkedve tekinti, de megbirkózik a feladatokkal. Inkább francia nyelvet tanulna.)
– A fiam szokott derülni olyankor, mikor a nyelvleckét írom. De hát ilyenek a fiatalok.

– Háromműszakos beosztás mellett mikor tanul?
– Éjszaka, nappal, ahogy tudok. Emellett a házi vizsgákra is készülök.

– Az erőműnél tartottunk...
– Itt komoly és felelősségteljes munkák vannak. Megpályáztam az állást, a kazánfűtőit. Ez télen volt, szeptemberben indult egy itteni tanfolyam. Addig kellett kideríteni - vizsgákkal -, képes vagyok-e ellátni a feladatokat. Érdekes volt, papíron minden kazán egyforma, a gyakorlatban a legkevésbé sem. Idősebb kolléga tanított a saját munkája mellett. Azóta már én is tanítottam, mérnököket is. A vizsgán a rendszer egészétől kezdve a legkisebb csavarig kikérdeznek, ilyenkor jelen van a kalorikus üzemvezető, a helyettese, a főműszakvezető, a főgépész és esetleg a turbinafőgépész. Tudnak keresztkérdéseket feltenni. De büszkén mondhatom, előtte hat évig nem volt kiváló eredménnyel végzett tanuló és azóta sem.

– Milyen három műszakban dolgozni?
– Nem megszokni, elviselni lehet. Egy parodistánk szavait idézve, - amivel nem foglalkozol, az elvi síkra kerül. Szerencsére éjszakai bagoly vagyok és a tevékenységek is változnak. Ha odafigyelsz és van hozzá türelmed, olyan feladat nincs, amit ne tudnál elvégezni. Különböző típusú kazánok mind másképp viselkednek: teherbírás, a járulékos berendezések, kísérő központi gép főnyomása, emellett a Főtáv víz és hőfok rendelése is változik, de ezzel igazán nem akarom fárasztani.

– Jelenleg mik a feladatai?
– Hallottam, indul egy turbinagépész-képzés. „Megfűtöttem” három kazánost, ugyan jöjjenek ők is, ezzel csak nyerhetnek. A tanultakat a gyakorlatban lehet csak alkalmazni, a gép nincs tisztában azzal, mi van a papíron. Most villamosművi gázturbinagépész vagyok. Jól döntöttem a továbblépést illetően. Mikor öt-hat évvel ezelőtt erőteljesen megfogyatkozott a dolgozói létszám, akkor gondolkodtam el a nyelvtanulás komolyabb folytatásán. Felkészültem akkoriban mindenre, itt dolgoztam 11 évet és ennyi…
Most szerencsére itt vagyok, körülbelül harminchat fővel irányítjuk az egész üzemet. Természetesen bizonyos létszám alá nem lehet menni, mert a biztonságos működtetéshez kell egy limit. Az itteniek nagyon jó szakemberek.

– Úgy értesültem, hogy ön egy igazi közösségi ember…
– Jó közösség alakult ki nálunk, összetartók, akiknek az érdekeit védeni kell. Én is tagja vagyok ismét az erőmű szakszervezetének, amióta Nagy Zoli az elnök.

– Családja nem hiányolja sokszor?
– Egy kezemen meg tudnám számolni, mennyi ünnepet töltöttem otthon. Úgy időzítjük, hogy a fiam és a lányom minél kevésbé érezze hátrányát. Tizenöt év alatt nem sokszor voltunk nyaralni. Aztán mikor egyszer több mint 100 méter magasan megcsúsztam és lógtam a levegőben, rájöttem, nem csak a vég nélküli hajtás az ember élete. Sok mindent szeretnék kipróbálni, a világot megismerni és pihenni időközönként. Ez sokat számít. A fejlődés is mindig szükséges, az erőmű támogatja, ha valaki tanulni akar. Jól döntöttem, azóta voltunk itthon is és külföldön - például Afrikában - is nyaralni, együtt, a család.
(Még sokáig hallgattam volna, de hívta a kötelesség, az éjszakai műszak.)

Hozzászólás írása:

Facebook - VD - Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége