Továbbra is aktívan a munkában

Bakai Lehel a MAVIR Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító ZRt. Biztonságtechnikai Osztályának vezetője, és a Villamosenergia-ipari Rendszerirányító és Üzemeltető Szakszervezete (VIRÜSZ) eddigi elnöke emlékezik vissza az iparágban töltött éveire, a sok küzdelemre és eredményre, melyet szakmai pályája és szakszervezeti tevékenysége során élt meg, illetve ért el. Az EVDSZ VD Aranygyűrű kitüntetettje régi fotóalbumot nézve idézi fel az iparágban eltöltött elmúlt negyven évet.

- Az EVDSZ Szövetségi Vezetősége ünnepélyes keretek között tájékoztatta a tagokat és szervezeteket, hogy idén búcsúzol. Megtudhattuk azt is,hogy a búcsú csak félig-meddig történik meg. Mit jelent mindez?
- Annak, hogy „nem tűnök el", több oka is van. Konkrétan, az Egymásért-Együtt Alapítvány elnöki teendőit továbbra is ellátom, a Vitamin Egészségpénztárban már a kezdetektől tagja vagyok az ellenőrző bizottságnak, ahol a nem régen lezajlott választások során újabb öt évre ismét bizalmat kaptam.

- Mit tudhatunk az Egymásért- Együtt Alapítványról?
- Az Alapítvány 1992-ben alakult, melyben kilenc évig voltam kuratóriumi tag, ahová az EVDSZ delegált. Ezt követően sajnálatos esemény következtében megüresedett az elnöki poszt, az alapítók engem jelöltek erre a tisztségre, melyet felelősséggel és nagy örömmel vállaltam el. Immár tíz éve vagyok az alapítvány elnöke, melynek központja mindig a társaságcsoportnál működő szakszervezeti szövetség központjában van. Miért vagyunk joggal büszkék az alapítványra? Mert nagyon sokat segít a munkavállalóknak, akiket valamilyen baleset, vagy foglalkozási megbetegedés ért munka közben. Az alapítványi munkában való részt vétel ötlete is abból adódott, hogy a biztonságtechnikai osztály foglalkozott a cég munkavédelmi, tűzvédelmi, környezetvédelmi és vagyonvédelmi tevékenységével is. Sok téma, rendkívül szerteágazó tevékenység. Természetesen megítélésem szerint a munkavédelem terén mindig a baleset megelőzésén volt, van és lesz a hangsúly, arra törekedtünk, hogy a lehető leghatékonyabban működjön a prevenció. Sajnálatos, hogy ennek ellenére is történtek az iparágban balesetek, ami a legszomorúbb sajnos halálos kimenetelű is, mely a mi szakmánkban szinte elkerülhetetlen. A tragikus események bekövetkezése és azok megelőzésére való törekvés vezetett az alapítvány létrehozásához.

- Miként alakult az EVDSZ-szel való kapcsolatod?
- Az érdekvédelemben való részvételem a '70-es években kezdődött, még a pályám kezdetén tagja lettem a szakszervezetnek és aktívan részt vettem tevékenységében. Külön kiemelném az 1976-1978 közötti időszakot, mikor függetlenített szakszervezeti vezető voltam az Ovit-nál, ami meghatározó korszakként él az emlékeimben.

- Miért alakult így?
- Akkor folyt Magyarországon az Ovit részvételével a 750 kV-os nagy beruházás, mely új helyzetet teremtett a vállalat életében, hiszen Európában egyedülálló módon egy nagy átviteli képességű távvezeték összeköttetés valósult meg Ukrajnával, kiemelt állami beruházásként. Az Albertirsa és országhatár közötti távvezeték és a 750/400 kV-os transzformátorállomás megépítése az Ovit részére nem volt kis feladat, három évig tartott. Az egész folyamat új építési és szerelési technológiák kidolgozását, alkalmazását követelte meg, új eszközök tervezésével és legyártásával. A beruházás ideje alatt szükség volt egy műszaki beállítottságú személyre is a szakszervezetnél, hiszen a feladatok megnőttek - akkoriban még a szakszervezet minden döntésben hatékonyan és nagy befolyással részt vett. A munka volumene megkövetelte, hogy teljes munkaidőmet ennek szenteljem. Nagy örömmel fogadtam el a feladatra való felkérést, felelősségteljes kihívásként éltem meg, és talán életemnek ez egyik meghatározó időszaka volt, szakmai és a szakszervezeti vonatkozásban is. Komoly „lökést" adott, hogy úgy mondjam a mozgalmi életben végzett munkához, az ahhoz való viszonyomhoz a továbbiakra nézve is. A szakszervezetben több féle feladatot végeztem, többek között, mint a közgazdasági bizottság tagja, vagy a termelési bizottság vezetője.

- A VIRÜSZ elnöke Károly Imre lett. Milyen tanácsokkal láttad el?
- Nem is tanácsokat adtam illetve adok, inkább baráti beszélgetések során beszélünk meg számos eseményt és teendőt a munkavállalók érdekvédelmével, a szakszervezettel kapcsolatban, ahogy eddig is tettük sok éven át, sőt Imre több alkalommal helyettesített engem az érdekvédelmi tevékenységben. Sokat dolgoztunk együtt, remélem hogy a több évtizedes tapasztalatom azért valahol gyümölcsöző lehet az ő munkája során is, melyet örömmel adok át mindaddig, amíg igényli. Másik fontos momentum, hogy az elmúlt tizenkét évben egy ciklus kivételével a cég üzemi tanácsának elnöke Imre volt, a közös munka ebből is fakadt, e mellett közel 30 évet egy osztályon dolgoztunk. Nem kérdés, nagyon jó a kapcsolat az üzemi tanács és a szakszervezet között. Azok az átadható információk is megosztottak voltak a két testület között, melyhez mint a cég felügyelőbizottságának munkavállalói tagjaként jutottam, amely feladatra az üzemi tanács delegált. Ezek mindig tájékozottabbá tettek minket, mely által az érdekvédelem hatékonyabb lett.

- Hogyan látod a szakszervezeti vezetőként eltöltött két évtizedben mennyiben változott a szakszervezeti tevékenység, illetve a munkavállalók hozzáállása a kollektív érdekképviselethez?
- Úgy vélem, talán átalakult a dolgozók véleménye a szakszervezetről, vagy sokszor nincsenek tisztában a szakszervezet jelentőségével az általa elért eredményekkel, nem érzik működésének jelentőségét, ami adódhat abból is, hogy gyakran nem kellően tájékozottak a végzett tevékenységről. A szakszervezeti vezetőknek nagyon nagy szerepe van abban, hogy a tagság kellően tájékozott legyen a munkáról, érezze az érdekképviselet fontosságát, legyen tisztában azzal, hogy hogyan vehet részt benne. A szakszervezet nem a néhány vezetőből, hanem a teljes tagságból áll. Nem véletlen, hogy az EVDSZ szlogenje az „Együtt erősebbek vagyunk". Ha el akarunk érni valamit, akkor teljes körű összefogásra van szükség. Megítélésem szerint az érdekvédelmi tevékenységnek fel kell értékelődnie záros határidőn belül. Jelenleg és a jövőben talán még inkább, a szakszervezeti vezetőknek lényegesen többet kell dolgozniuk ahhoz, hogy ugyanolyan jó eredményeket tudjanak elérni, melyeket úgy gondolom korábban talán egyszerűbb volt. Természetesen ezt alapvetően a gazdasági és politikai életben bekövetkezett és várhatóan bekövetkező változások indokolják.

- Milyen érzésekkel kezded a nyugdíjas éveidet?
- Nem nehéz szívvel, hiszen mint mondtam, csupán félig-meddig leszek nyugállományban, de az otthoni munka sem kevés, mindig akad elfoglaltság. Nem mondhatnám, hogy rengeteg szabadidőm lesz az elkövetkezendőkben - kora tavasztól késő őszig a családi telken, Gárdonyban tevékenykedek. A közelmúlt talán legnagyobb eseménye első unokám érkezése, aki immár egy hónapja örvendezteti meg a családot. Bakai Fruzsina Eleonóra egy igazi kis tündér, a látogatások és unokámban való gyönyörködés jelenleg talán a legkiemelkedőbb feladatom, melynek nagyon szívesen eleget is teszek. Ezzel életemben ismét egy új korszak kezdődött, ami ugyan más jellegű, de legalább olyan fontos kihívás, mint az elmúlt negyven évben végzett egészen más irányú tevékenység. Nagyon remélem, hogy e téren is sok sikerélményben lesz részem.

Gál Rezső EVDSZ elnök megköszöni eddig munkáját.

L. E.

Facebook - VD - Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége