Tiltakozás és tárgyalás

Az elmúlt egy évben a szakszervezetek erőteljesen tiltakoztak a kormány megszorító intézkedései ellen. A villamosenergia-ipari szakszervezet, az EVDSZ is így tett. Gál Rezső elnök úrral a közelmúlt eseményeiről beszélgetünk.

– Elnök úr! A villamosenergia-ipari szakszervezetnek az a stratégiája és határozott álláspontja, hogy pártoktól és pártpolitikától mentes érdekegyeztetést folytat. Változott-e az alapvető filozófiájuk?
– Szerintem nem cselekszünk másképpen most sem. A szakszervezetnek az a feladata, hogy a tagjai érdekeit védje és ha bármelyik aktuális kormányzat olyan döntéseket hoz, vagy tervez hozni, amely a munkavállalók szempontjából érdeksérelemmel jár, akkor a szakszervezetnek fel kell lépnie.

– Nagyobb sebességre kapcsoltak-e az új kormány esetében, mint korábban?
– Én úgy fogalmaznék, összegyűlt egy sor, ki nem tárgyalt probléma. Tárgyalási deficitről beszélhetünk. Olyan döntések születtek, amelyek feszültségeket generáltak, és mivel az országos érdekegyeztetés megszűnt, következésképpen ezek az utcán, a bíróságokon és a sztrájkhangulatban jelennek meg.

– Lehet-e azt mondani egy-két témára, hogy már az előző kormány sem oldotta meg és ezek halmozódtak?
– Részben igen, részben nem. Vannak olyan kérdések, melyek köztudottan nyitottak voltak. Ilyen például a nyugdíjrendszer átfogó kiértékelése és társadalmi megállapodás keretén belül való átalakítása. Az előző kormányzattal is sztrájkkészültségben tárgyaltunk például a korengedményes nyugdíj esetleges eltörlése miatt. Végül csak egy évre lett meghosszabbítva, ahogy szokták mondani, „áthúzták a döglött lovat a Mária utcába”. De az új kormány generált egy sor új problémát.

– A kormányjavaslatokban, országgyűlési határozatokban mi a fő probléma? Amit tesz a kormány, vagy ahogyan teszi?
– Mindkettő. Egy sor esetben a munkavállaló érdekei elleni intézkedések történnek. Manapság nincs tárgyalás, de még érdemi konzultáció sem.

– Az egész magyar szakszervezeti mozgalmat tekintve úgy tűnik, mintha egymás mellett más-más irányba beszélnének. A konföderációk egyezkednek, néha csak hiányosan, a "16-ok" sem mindig egységesek. Ebben miként lehet rendet teremteni? Ha egy a cél, hogyan lehet egységessé tenni mindezt?
– A probléma az - mely az EVDSZ kongresszusok határozatában is jelen van -, ahhoz, hogy a munkavállalók érdekeiért hatékonyan lépni tudjunk, összefogásra van szükség. A konfliktusok közben még inkább érződik az egységes fellépés hiánya. Ez a kormányzat malmára hajtja a vizet, hiszen az 'oszd meg és uralkodj' elvét alkalmazva könnyebben keresztül tudja vinni elképzeléseit. A szakszervezeti összefogás égetően szükséges. A Liga konföderációnak az az egyik fő feladata, hogy kiutat találjon. Újra kell építeni az OÉT-et és közös tárgyalásokat kell kezdeményezni a nyugdíjrendszerről és a Munkatörvénykönyvről.

– A kormány 2011-ben nem volt hajlandó tárgyaló asztalhoz ülni. Július 4-én azonban „megtört a jég", sikerült a kormány képviselőivel tárgyalni, bár ehhez több ágazat sztrájkkövetelése kellett. Miként értékeli a találkozót és a tárgyalás eredményét?
– Újszerű volt. Fél év után először ültek le a kormány képviselői a szakszervezetek képviselőivel országos ügyekben. Az ágazati sztrájkbizottságok tartottak egy előzetes megbeszélést és már felkészülve érkeztek. A hangulat - a korábbiakban tapasztaltakkal szemben - meglepően barátságos volt. A kormányzati oldal részéről láttam törekvést a megállapodásra. Nem osztom a pesszimisták véleményét, miszerint ez csak időhúzás volt. A három követelésből kettő esetében már közel kerültek a vélemények, amit ígéretesnek minősítek. Készek tárgyalni az Munkatörvénykönyvről és a nyugdíjrendszer átfogó módosításáról. A harmadik javaslatunkban az szerepelt, hogy a felállítandó új szervezetben, a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács keretében legyen lehetőség a konkrét munkaügyi tárgyalásokra. A NGTT plenáris ülése erre alkalmatlan. E kérdésben messze álltak az álláspontok, csak halvány ígéreteket kaptunk.
A július 4-i tárgyalások folytatásában állapodtunk meg, de a többszöri rákérdezés ellenére sincs konkrét időpont. A nyár rossz időszak ebből a szempontból, mindenhol „csökkentett üzemmód” van, de reméljük, az ígéreteket teljesítik.

– Széleskörű igény, hogy a szakszervezeteknek meg kell újulniuk. Tartalmában, formájában vagy felfogásában?
– Az országos érdekegyeztetés megszűnése akkora kihívás, hogy új módon kell gondolkodni konföderációs szinten. Valós probléma az is, hogy a konföderációk az OÉT-en belül uniós modell alapján és forrásból egy bizonyos pénzügyi támogatást, szakértői hozzájárulást élveztek. Ez megszűnt, s a pénzügyi kényszer is rá fogja vezetni őket a hatékonyabb cselekvésre. A Liga konföderáció készített egy javaslatcsomagot, benne az összefogás szükségességét, célját, feladatait, ernyőszervezeti formáját dolgozta ki. Ez álláspontom szerint alkalmas tárgyalási alapnak. Ugyanakkor a fogadtatás elég hűvös volt, s elutasításra került az a javaslat is, hogy közösen végezzünk egy múlt értékelést.

– Ha jól hallottam, több konföderáció is belefolyt ebbe a tervbe...
– A vegyészek (VDSZ - A Szerk.) székházában volt egy megbeszélés. Ott a Munkástanácsok kivételével az öt konföderáció elnöke jelen volt és egyetértett az együttműködés fontosságával. Kérdés, hogy ez csupán retorika vagy valós szándék volt-e? Az idő majd megmutatja. A 16 ágazati szakszervezetnek az a célja, hogy a konföderációk együttműködése, hatékonysága és eredményessége növekedjen.

– Személyi kérdésekről lehet már beszélni?
– Nem. Ez még nem időszerű. Előbb az együttműködés színtereit, esetleges formáit kell kialakítani. Ez egy építkezés. Úgy vélem, ha a szervezeti fejlődés később megindul, ebből esetleg következnek majd a személyi ügyek is.

– Mire készül az EVDSZ? Kritikus, komoly, határozott vélemények hangzottak el a szövetségi vezetőségi ülésen a jövőben megteendő lépéseket illetően.
– Mindig azt vallottuk, hogy szakmailag megalapozott követeléseket kell letenni az asztalra. Most ott vagyunk az országos tárgyaláson. Végig kell menni az úton, ha kell az érdekérvényesítő eszközöket is be kell vetni az eredmény érdekében. Az EVDSZ sztrájkbizottsága megfogalmazta a követeléseket korengedményes nyugdíj - amelyet az ágazati kollektív szerződés VII. fejezet 8. pontja tartalmazza - és korkedvezményes nyugdíj - ionizációs sugárzásnak kitett munkakörök és bányászok - ügyében. Mindkettő olyan, hogy nem igényel állami forrásokat és a munkáltatókkal ezekben korábban megállapodtunk. A sztrájkot felfüggesztettük. Bízunk abban, hogy a követelések a tárgyalóasztalnál megoldódnak. Kormányzati felelősség, hogy ősszel össztársadalmi konfliktus alakul-e ki, vagy munkabéke. Mi azt szeretnénk, ha nem görög mintájú utcai zavargások következnének, hanem nyugodt, békés élet folyhatna Magyarországon. Én bízok ebben, úgy látom, a kormányzópárton belül is vannak olyanok, akik a megegyezést szorgalmazzák.

– Mennyire jellemző az, hogy a szövetségi vezetőség tagjai, helyi szinten a tagok időnként a fejükhöz kaptak, „mi van, mi történik itt?”
– Azt tapasztaltam, hogy tavaly a Fidesz 2/3-a a mi tagjainkon is múlt, mely a bizalomra épült. Az EVDSZ tagok is olyan arányban szavaztak, ahogy az ország. Sok konkrét kérdés a szavazóurnánál azonban nem volt, nem lehetett téma. Az elmúlt évben a szimpátia működött, de az elmúlt hónapokban az emberek szembesültek vele, hogy néhány kormányzati intézkedés az ő és családjuk sorsát negatívan érintette. Most van az eszmélés időszaka. Mi az, ami elfogadható és mi az, ami nem? A szakszervezeti akciók erőssége azon múlik, hogy a tagok, akiket képviselünk, a mi vezetésünkkel mennyire ismerik fel és támogatják a fellépés, a sztrájk szükségességét. Ha ez nem történik meg, maradnak a negatív döntések. A tagságban tapasztalható bátorság, de félelem is. Remélem - ha szükség lesz rá - az első felülkerekedik és a közös fellépés meghozza gyümölcsét.

F. E.

Facebook - VD - Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége