Mindig remek csapatokban „játszott”

Mészáros Sándor

- Kitüntetést kapni mindig öröm. Számított rá?
- Nem. Annyira sikerült titokban tartani, hogy csak a HR-igazgatónk hivatalos leveléből értesültem róla. Nagyon jólesett az elismerés, hiszen hosszú pályafutásom alatt számos kitüntetésben részesültem, de a társaság aktuális legmagasabb elismerését most kaptam meg először, mintegy életpályám lezárásaként. Az átadás körülményei, dr. Marie-Theres Thiell asszony, az igazgatóság elnökének méltatása pedig számomra felért egy második kitüntetéssel.

- Hány évtizedes émászos múlt áll ön mögött?
- Harminchat éve, 1974 augusztusában kerültem az akkori ÉMÁSZ Vállalat miskolci központjába és két esztendőt leszámítva mindvégig a Dózsa György utcai épület különböző „szintjein” dolgoztam. Az említett két évet is ÉMÁSZ-állományban töltöttem, de akkor, 1990-92. között a Miskolci Tudomány és Technika Házában voltam az Energetikai Szaktanácsadó Iroda vezetőjeként.

Kiváló szakemberektől tanult

- Melyik időszakra gondol vissza a legszívesebben?
- Valószínűleg meglepetést okozok azzal, hogy az 1974-1992-es időszakot jelölöm meg. Pályakezdő fiatalként a műszaki fejlesztési osztályon egy remek csapatba kerültem, ahol erejük teljében lévő kiváló szakemberektől tanultam a mesterséget és az igazi csapatmunkát, mely a napi tevékenységünkben kialakult. Az ÉMÁSZ teljes területét folyamatosan bejártam, továbbá a rendszeres iparági szakmai és szabadidős rendezvények során nagyon sok kapcsolatot alakítottam ki. Ez később a szakmai munkámban is kamatozódott: ha telefonáltam valamelyik egységünkhöz, vagy bármelyik társvállalatunkhoz, nem kellett újra feltalálnom a „meleg vizet".

- Hogyan tudja összehasonlítani a privatizáció előtti és utáni éveket?
- Mindkettő rendkívül izgalmas, feladattal teli időszak volt. És annak, aki tud és akar fegyelmezetten dolgozni, annak mindegy, hogy milyen nemzetiségű a cégvezetés - legfeljebb a nyelvi nehézségek okozhatnak problémát. Az persze természetesen fontos, hogy milyen a cégvezetés felkészültsége és affinitása a társaság és a munkatársak szempontjából. A vezetési módszerek természetesen teljesek mások, továbbá nem elhanyagolható az aktuális működési és gazdasági környezet hatása sem, hiszen ez mind itthon, mind határainkon túl jelentősen megváltozott.

Nem okozott gondot

- Munkájában nem zavarta a sok átszervezés?
- Nyilvánvalóan nagyon sok nehézség adódott az átszervezések következtében. Ezek részben egzisztenciás jellegűek - ezt felesleges is lenne tagadni -, részben pedig az új szervezeti-szakmai kihívásoknak való megfelelés, a megnövekedett napi feladatok és tudásbővítés összehangolása. De ismert a mondás: ami nem öl meg, az megerősít.

- Sokáig miskolci főnökei voltak, aztán Budapestről kapta az „ukázt”. Ehhez hogyan tudott alkalmazkodni?
- A vezetés fizikai elhelyezkedése önmagában soha nem okozott gondot. Viszont az eleinte nehezítette a helyzetet, hogy teljesen más munkamódszert igényel egy fővárosi és egy ötmegyés, nem fővárosi cég intézményeinek és fogyasztói körének való megfelelés. Ennek kialakulása után gond nélkül tudtunk együtt dolgozni, melyet tökéletesen jellemez az elmúlt kilenc év.

- Amikor a PR-irodát, majd az osztályt vezette, féltucat munkatársa volt, az elmúlt években azonban már csak egy kolléganőjével látta el a feladatát. Miként tudta ezt megtenni?
- Pontosítanom kell. Ma Miskolcon négyen látjuk el a feladatokat és Budapesten is van egy munkatársunk. Ettől függetlenül korábban valóban többen tevékenykedtünk, de akkor feladataink is szélesebb körűek voltak, például a PR- és a marketing teendők egyaránt hozzánk tartoztak, így volt olyan év, amikor öt kiállításon - közte külföldön is - képviseltük társaságunkat. Ez persze nem azt jelenti, hogy ma nincs mit tennünk, mert a feladatok jó része közös a társaságcsoportokon belül, és így nem csak az ÉMÁSZ-ra hagyatkozik a munkánk.

- Köztudott, hogy az esztendő végén nyugdíjba vonul. Miért nem marad, hiszen megtehetné...
- Valóban így van, én kezdeményeztem a korengedményes nyugdíjazásomat, és köszönöm a cégvezetésnek, hogy ehhez hozzájárult. Nem könnyű egy ilyen döntést meghozni, hiszen nyilvánvalóan sok minden fog hiányozni, akár a munkatársakra, akár a napi „forgatagra" gondolok. De úgy gondolom, hogy az embernek ebben a korban mindig számot kell vetni az előtte álló lehetőségekkel mind a munkáját, mind a nyugdíjas időszak induló paramétereit tekintve. Ezen túlmenően a napi munkám nagyon sok kötöttséget jelent munkaidőn kívül is, így bőven van „restanciám" a magánéletemet tekintve. Vannak az életben megismételhetetlen dolgok, és események, amelyek mellett elmegyünk, ezért másoknak is jó szívvel ajánlom a gondolatot: tudni kell, mi az elég, hogy élhessünk is.

A cég krónikása lesz?

- Mit, miket tervez nyugdíjas éveire?
- Reményeim szerint mindenekelőtt több időt szeretnék gyerekeimmel és unokámmal eltölteni - abban bízva, hogy ezt ők is így gondolják -, felújítani a családi házunkat és a hozzá tartozó kertet, mielőtt teljesen kipusztulna a „biogazdálkodás" miatt. Szeretném kiolvasni az eddig gyorsolvasással felfalt könyveket és vissza akarok térni a rendszeres fotózáshoz, összekapcsolva a természetjárással. Van továbbá egy - eddig titkos - tervem is. Az ÉMÁSZ történetírása 1993-ban befejeződött. A centenáriumi könyv szerkesztő bizottságában közreműködtem, de most szeretném szerzőként jegyezni az azóta eltelt évek történetét.

- Milyen kapcsolata volt a szakszervezettel émászos évei alatt?
- Szakszervezeti tagságom egyidős a szakmai pályafutásommal és mind tagként, mind különböző társadalmi funkciókban részt vettem az érdekképviseleti munkában. Fontosnak tartottam és tartom az együvé tartozást tagsági viszonnyal is megerősíteni, cégen belül is mindig kedvezőbb döntés született az érdekképviselet hatására az eredetihez képest. Országos kérdésekben pedig - gondolok például a kedvezményes tarifára, vagy a várható nyugdíjkérdésekre - szinte egyedülálló módja az érdekérvényesítésnek. A „potyautasok” kérdését viszont mielőbb rendezni kell, mert a régi szólás szerint aki nem dolgozik, ne is egyék.

Facebook - VD - Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége