Egyeztetés és tolerancia

Lengyel József, a Műszakos Dolgozók Érdekvédelmi Szakszervezetének (MÉSZ) alelnöke a szervezetnek alapítása óta tagja. Először az „F” műszak küldöttje volt. 2004-ben a tisztségviselői választáson elnökségi tagságért szállt ringbe, de nem jutott a főtáblára, viszont póttag lett. A lemondások miatt 2006-ban elnökségi taggá, 2007 szeptemberétől alelnökké választotta meg a tagság.
Egy műszak után az atomerőműben vele beszélgetünk.

– Miért csinálod ezt a munkát, mi motivál, és mit szeretnél elérni?
– Szeretek emberekkel foglalkozni. Kihívást jelentő problémákat megoldani. Ha egy sikeres tárgyalás után az elégedettségét fejezi ki a tagság, ez további lökést ad a feladatok ellátásához. Az egész munkával azt szeretném elérni, hogy a tartós munkabéke mellett a dolgozóknak csak a munkájukkal és családjukkal kelljen foglalkozniuk, nem pedig azzal, hogy már megint milyen juttatást szüntetnek meg.

– Milyen feladataid vannak?
– Fő feladatom részt venni a munkáltatóval folytatott egyeztetéseken és tárgyalásokon, valamint a kulturális és sportrendezvények szervezése és lebonyolítása. Az üzemi tanácsnak is tagja vagyok, ezek szintén feladatokat rónak rám.

– Hogy vagy megelégedve a kollektívával?
– Személy szerint elégedett vagyok. Igaz vannak az örök elégedetlenek, panaszkodók, csendes szemlélők és aktív érdeklődők. De ez így van jól, mivel nem vagyunk egyformák. Amikor 2006-ban hívtuk a kollektívát a probléma megoldására, mindenki beállt a sorba és egységesen kiálltak a jobb eredmény elérése céljából. Ezzel megmutatták, hogy egységes kollektívát képviselünk.

– Szerinted, miért lesznek tagjai a dolgozók a MÉSZ-nek, illetve ha valaki kilép, azt miért teszi?
– A szervezetségünk országos szinthez képest is elég jó, kb. 80%. Lehetne jobb is, és ezért dolgozunk. Ez köszönhető a sok munkának, eredménynek, amit az érdekképviseletek elértek. Pl. a kollektív szerződés megvédése, jóléti és a szociális juttatások magas összege, és az országos viszonylatban jónak mondható bér, a kulturális és a szabadidős tevékenységek, a kollektíva gyermekeinek megajándékozása. Szervezetünk a bajban sem hagyja magára a tagjait és a családtagokat, ezért hoztuk létre a műszakosok alapítványát.
Miért lépnek ki? Ezért elsősorban a törvényalkotó a hibás, mivel amit a szakszervezetek kiharcolnak, az minden munkavállalóra érvényes. Aki nem tag, „potyautas”, dörzsöli a markát, ő is megkapja azokat a juttatásokat és még tagdíjat sem kell érte fizetni. Másodsorban azok, akik azért lépnek ki, mert sikerül a munkáltatóval megállapodni bizonyos értékekről, és már nincs szüksége a dolgozónak a szakszervezetre, végül is megkapta, amit akart. Pedig a „nem tagoknak” is fel kellene ébredniük, mert mi lenne a szakszervezetek nélkül? Lásd az elmúlt évi eseményeket. Megmaradt a 36 óra munkaidő 40 óra helyett, az eü-i szabadság, és a korkedvezménynyel kapcsolatban is pozitív előrelépések történtek. Egyesek nem azt nézik, hogy milyen eredmények születtek, hanem azt, hogy mit nem sikerült megoldani.

– Mennyi időt vesz el a szakszervezeti és az üt-munkád a családtól?
– Sajnos sok időt, mivel az alelnöki és az üt. funkciókat munka mellett végzem el. 1986-tól mint vezető elektrikus beosztásban dolgozom az 1-es blokk vezénylőben, folyamatos három műszakban. Sok a feladat, a munkahelyen is helyt kell állnom. Ez csak úgy lehetséges, ha egy megértő családi háttér van mögöttem. Sok családi egyeztetés és tolerancia.

-sezóm-

Facebook - VD - Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége