A homokkal félig teli zsákokat vitte a víz

Az Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége (EVDSZ) határozatot hozott, felkérte a tagszervezeteit, hogy tájékoztassanak a munkavállalókat ért károkról, melyet áttekintve a szövetség saját pénzügyi alapjának felét felajánlottuk az árvíz- és viharkárokat szenvedett tagjainknak.

- A mai napon meghívásunkra többen eljöttek hozzánk és jelképesen átvették felajánlásainkat, melyet egy-egy téglával szimbolizálunk az újjáépítés megkezdésének alternatívájaként. Az EVDSZ-tégla emlékeztessen mindannyiunkat arra, hogy a természet erejét megtapasztalhatja akármelyikünk, de az összefogás és szolidaritás által egymást segíthetjük meg - mondta Gál Rezső EVDSZ elnök szeptember 7-én Budapesten, azon a szövetségi vezetőségi ülésen, melyre meghívást kapott az iparág több árvíz- és viharkárosult dolgozója is. A vezetőség tagjai ezt követően több alternatívát is ajánlottak még a pénzügyi segítség mellett. Szobabútorokat, háztartási eszközöket, tisztítószereket és a felújítási munkálatokban való részvételt.

A meghívottak csendben hallgatták a felajánlásokat, majd érdeklődő tekintettel várták a kérdéseket. Hogyan is kezdhetné el az ember a kíváncsiskodást, hogyan kérdezzen rá mindazon történésekre, melyek felidézése fájdalmas emlékeket idéz? Mégis tudni akarjuk, hogy történt, miért alakult így? Mert tiszteletet érzünk azon emberek iránt, akik helytálltak, kitartanak, nem csüggednek el a rettentő fájdalom és veszteség ellenére sem, hanem újra kezdik, felépítik összeomlott életüket, bizakodással, összetartással, hittel, szeretettel.
Konkrét történetek hangzottak el.

A Ludányhalászi mellett folyó Ipoly igazán nem félelmetes patak, évente megmutatkozik a rétet elöntve, de soha nem kellett tőle tartani. A településen kiépített gát ilyen-olyan, leginkább a középületeket védi, a családi házakat nem, a meglévő zsilip véd ugyan, de ki gondolta volna, hogy ekkora mennyiségű vízzel kell megbirkóznia? Miután jött az éves kiöntés, a zsilip lezárásra került, minek következtében az visszaduzzadt, és az Ipollyal együtt két oldalról közelítette meg Ludányhalászit. Szeptemberben még tíz centiméteres víz áll a pincékben, a földek vizesek, a kert szinte mocsaras. A helyreállítás nehéz és küzdelmekkel teli. Mégsem gondol senki arra, hogy elköltözzön innen. Több generáció, egy élet munkája, családok élete kötődik ehhez a földhöz.

Felsőzsolcán utcáról utcára terjedt az áradat, az emberek hirtelenjében egymást értesítették a vízről. Egyik pillanatban még a szomszédos telken, majd a sajátban is emelkedett az özön, elborítva a kertet, körbevéve a házat, beömölve a lakásba, elfoglalva a szobákat, eltüntetve tárgyakat, úsztatva kisebb bútorokat. Mentve ami menthető, elrettenve sejlett fel az emberekben, hogy oda az autó, mert elzárja a víz, ázik a fal, mert nincs kiépített gát, derékig jön a víz, mert nem ástak elvezető csatornát a közeledő folyamnak. A felső-zsolcaiak meg vannak győződve róla, lakóhelyüket áldozták fel azért, hogy a Miskolc közelében levő szennyvíztelepre ne jusson el az áradás. Sokan tudtak a közeledő veszélyről, ám a katasztrófavédelem nem védekezni érkezett, hanem utólag, menteni azt, amit már nem lehetett. Még az árhullám ottlétekor is adtak ki építési engedélyt a közelben lévő árterületre. Érthetetlen és értelmetlen volt a felsőzsolcai utat keresztben homokzsákokkal elzárni a víz elől, az árvíz nem állt meg néhány későn felépített fal előtt. Miért nem a település melletti területen vezették el a vizet? Több száz ház megmenekült volna.

– Ki hall meg minket, ki segíthet? Ki érez együtt velünk, mi teszünk most, mi lesz az életünkkel? Felköltözve a ház emeletére vödörben kapva a kenyeret egy hétig, félve kinézni az ablakon, mert nem látni mást, csak a tenger vizet, mely nem kímél minket. Nem a bútorok, a drága háztartási eszközök bántanak leginkább, hanem a nagymamám által hímzett terítő, a régi családi fényképek, emléket, melyek összekötnek minket - ezeket nem kapjuk vissza soha többé. Aki itt született, aki maga építette fel a házát, dolgozott évtizedeken át két kezével építve fel életét, akinek egész családja itt lakik fásultan és meggyötörten nézi, ahogy a nemrég felújított falakat körbeveszi a víz, és nem érti, hogyan történhetett meg, hogy fél év leforgása alatt háromszor önti el lakóhelyét a Sajó.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat szállított ivóvizet, környékbeli vállalkozók hoztak élelmiszert még távoli településekről is és volt, aki teherautókkal homokot ajánlott fel, de a polgármester nem fogadta el, mert számla nem járt hozzá… A házak üresen állnak, nem maradt semmi, mégis lesz miből építkezni: Az Észak-magyarországi Áramszolgáltató azonnali segítsége, az EVDSZ felajánlása mind olyan támogatás, mely új lendületet adhat a felépüléshez.
– Nálunk a Pécs melletti Mánfa egy völgyben található, a víz „csak” alámosta a házat, két hétig jártunk benne, mivel nem volt az elszivárgásnak útja. Egy erdő alatt lakunk, éppen éjszakai műszakban voltam és hívott kétségbeesve a feleségem, hogy a „víz bejött az ajtón": Mit is gondolhatna ilyenkor az ember? A családja veszélyben, talán nincs is hova hazamennie. Sokat jelent az erőmű és az EVDSZ segítsége. Nehéz az anyagbeszerzés. A kollégáim együtt dolgoznak velünk a házon, a településen. Mégis vannak jó szándékú emberek.

A televízióban mutatott segítségnyújtás „valódi” volt, azonban a helyiek el voltak foglalva a mentéssel, nem értesítették őket sem az időpontokról, sem a helyszínről. Egyes csoportok azonban szervezetten szállították el a kapott élelmiszert. A többségnek nem jutott semmi. A honvédelem kétéltű járműveken és csónakokon vitte a házakhoz az élelmet. A Sajó még a szintben ötszáz méterrel magasabban fekvő házakat is elöntötte, ami addig elképzelhetetlen volt. Egy hét után a fertőtlenítés feladata következett, mely még most is tart.
Azon a sötét éjszakán lehetett hallani a víz hangját. Ahogy hömpölyög, ahogy tör-zúz, ahogy utat vág magának. Állni a feketeségben a kerítés mellett, vakon pakolni néhány zsákot és várni. Várni az elképzelhetetlent, nem látni semmit, de hallani mindent. Ahogy házak teteje roggyan meg, leszakadt tartozékok úsznak, a fák menete a hullámok között. Várni, hogy hirtelen elborítson a víz? Mindent, több ezer életet. De túlélték és újrakezdik.

Lyv

Facebook - VD - Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége